Best of Papírrepülő 2010

Bár ebben az évben 125-öt könyvet olvastam el összesen, ami nagy számnak tűnhet, de igazából nem, mert hát nem mindegyik volt 400 oldalas regény, sok képregényt, kisregényt, novelláskötetet olvastam, pár szakkönyvet meg verseskötetet is, na de amiről itt írni akarok az az, hogy az indulás óta eltelt 6 és fél hónapban az itt szerepelt 51 könyv közül melyik az az 5 könyv (az olvasás időrendjében! nem rangsor), ami a leginkább tetszett, nem is feltétlenül azért mert tökéletes, hanem hogy valamiféle maradandó élményt nyújtott, izgalmas, elgondolkodtató, szép volt.

* Douglas Coupland: A rágógumitolvaj
* Jean Mattern: Király Fürdő
* Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
* Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
* Erlend Loe: Elfújta a nő

Nem hiszem, hogy fogok még egy kört futni a kérdésben, hiszen a molyon nemrég már az erre vonatkozó témában megírtam, hogy mi az Öt legkedvesebb könyvem 2010-ben, az azóta is áll.
Téma, polc ezeken az URL-eken. Az én listám: http://moly.hu/kommentek/549730

Továbbá, mivel nem is rossz a Blogger beépített statisztikája, megnéztem, hogy melyek azok a bejegyzések, amik a legnépszerűbbek voltak megtekintés, illetve megjegyzések számát tekintve, és melyik országokból is olvastok a legtöbben, mert hát van itt Magyarországon kívül is jócskán ország.

Top 5 bejegyzés (látogatottság):
Könyvcímekben a lényeg - körbejárt a bloggerek között egy olyan játék, amiben 30 kérdésre könyvcímekkel lehetett kizárólag válaszolni

Egy kis blogelemzés, nem sok - tényleg nem volt sok, csak egy október eleji szösszenet, hogy mi volt eddig és mit szeretnék hamarosan, nektek mégis tetszett(?) :)

Krasznahorkai László - Max Neumann: ÁllatVanBent - talán ez volt a legstresszesebb meló, a szerzők és téma miatt, de gondolom sokan ide találtak a google-ból :P

Douglas Coupland: Barátnő kómában - az általam egyik legjobban várt újdonság volt, hiszen nagy híve vagyok Couplandnek, majdnem tökéletes is lett, csak az a legvége...

Igen! A Highgate temető ikrei az én postaládámban is landolni fognak - nagyon-nagyon örültem mikor nyertem egy példányt a facebook-on, ezt ki is nyilatkoztam itt a blogon

Top5 bejegyzés (megjegyzések):

Általános érvényű igazság, hogy a könyvesblogger szereti a játékokat, ezekhez is kommenteltetek a legtöbbet nálam (a max. a sajátjaimmal együtt 9 volt egy bejegyzésnél), na meg azért örültem, hogy a Tudásközponttal kapcsolatos bejegyzések sem tűntek el a süllyesztőben. :)

Díj és 10+1 könyv játék
Te, mi ez az épület itt?... és ez a másik?
Közbevetés - Moment of Beauty
Megint egy mosolyt fakasztó díj
Végső visszaszámlálás - Tudásközpont - október 25-től mindenkinek nyitva
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Zenés körbepöttyös

Továbbá vannak ugye a különböző oldalak, amik a felső vízszintes menüsorból érhetők el: a zenés Heavenicetrip!, a filmeket ajánló Vetítő, a soron következő könyveket mutató Pre, a Veszíts el egy könyvet!-mozgalom leírását és az én részvételemet tartalmazó Elveszített könyveim, valamint az általam eddig adott összes értékelőpontot tartalmazó Eddigi pontjaim. Ezek közül várhatóan a legutóbbi lett a legnézettebb, utána az Elveszített könyveim következik, de azért örömmel láttam mindig, hogy a zenés és filmes is hasonló gyakorisággal látogatott.

Honnan vagytok? (Mo.t leszámítva, a számok 75-22 között mozognak, nagyság szerinti sorrendben szerepelnek)

Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, Románia, India, Kanada, Németország, Finnország, Szlovákia, Oroszország

Böngészőhasználat: Firefox (64%), Internet Explorer (17%), Chrome (13%), Safari (2%), Opera (1%)

Operációs rendszer: Windows (95%), Other Unix (2%), Macintosh (1%)

Lassan vége 2010-nek, több írás már nem lesz idén, jövőre ugyanitt találkozunk! Boldog új évet!

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Pár hónapja kezdett keringeni a könyvesbloggerek körében a Thirteen Reasons Why, és a fülszöveg elég hamar felkeltette a figyelmemet: egy középiskolás lány, Hannah Baker öngyilkosságot követ el, és halála után kazettákon küldi szét a megfelelő embereknek az okokat, akiket hibáztat a tettéért, és akik valamilyen szinten szerepet játszottak a végkifejletben. Akinek a szemszögéből mindezt megismerjük szintén a kazettán szerepel, ő Clay Jensen, Hannah majdnembarátja, aki nem tudja, hogy mit követett el és vajon hányadik a sorban.
A történet végig kettős narrációban zajlik, haladunk a kazettákkal, egyre inkább megismerjük a középiskolát, ahová járnak, természetesen az egyes szereplők ismerik egymást, minden összefügg mindennel, ahogy egy rendes high school drama-hoz szükséges.

A továbbiakban nem árulok el konkrét indokokat, még sejtelmesen sem, de ettől függetlenül döntsétek el, hogy tovább akarjátok-e olvasni, mert azért Hannah jelleme terítékre kerül.

Váltás: sajnos csalódtam a könyvben, bármennyire is ígéretesnek tűnt a maga kategóriájában. Gondjaim voltak a nyelvezettel és a választott hangnemmel, nem volt gördülékeny és hihető. Zavart, hogy a könyv nagy részében kb. 5 soronként változott a narrátor, Hannah-Clay-Hannah-Clay, ugyanis Clay sokszor teljesen feleslegesen "beszélt bele". A könyv végén van egy interjú az íróval, amiben meg is jegyezte, hogy lehetett volna csak Hannah is végig, folyószövegben, de nem lett, amit én sajnálok, mert így szörnyen szaggatottá vált.

Az alapján, amit megtudunk Hannah-ról, nem tartom túl reálisnak, hogy miután elhatározásra jut, napokon keresztül, több órán keresztül hangosan kimondja az érzéseit és felvételt készít a különböző embereknek címezve, sokszor cinikusan, keserűen és nevetségesen, tulajdonképpen egy egész bosszútervet kreál, minden egyes apró lépést és a vészmegoldásokat megtervezve. Ugyanis pont az volt Hannah legnagyobb baja, hogy senkivel sem akarta, illetve tudta megbeszélni a problémáit, a szülei még csak képbe sem kerülnek (!!!), aki meghallgatná, azt is elutasítja, egyszerűen sodródott és került egyre lejjebb a gödörben, nem éreztem benne az akaraterőt a túlélésre. A középiskola sokszor pokol, nekem sem volt diadalmenet, sok pofont kaptam, de én pont a másik utat választottam, hogy túl kell élni és menni tovább. Persze ezzel nem azt mondom, hogy minden oka kicsinyes és jogtalan, a 13 között vannak keményebbek, amik azért szerencsére nem általánosak, de akkor is azt éreztem, mégpedig kábé az első kazetta után, hogy Hannah meg sem próbálja és ez volt a legidegesítőbb.

A lufi kippukadt.

A könyv hivatalos angol oldalát nagyon odatették design ügyileg.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

Nekem ennyi: 6/10

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
A kiadás helye: Szeged
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 264 oldal
Ár: puhaborítós: 2999,-; keményborítós: 3999,-
ISBN-szám: 978-963-2452-61-6

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim a világ ellen

Azt hiszem mostanra már egyértelművé vált, hogy lökjetek elém bármilyen "béna" srácot, nekem rögtön szimpatikus lesz, elég csak a legutóbbi Elfújta a nő főhősét említenem, vagy Tamást az Egyetleneimből, meg itt van Scott, akivel továbbra is jó viszonyban vagyok. Annyira aranyos kis képregényfigura.

Az első kötetről írtam már három hónapja, remélem a harmadik kötet bejegyzésére nem kell újabb három hónapot várnom... Tehát ott hagytuk abba, hogy Scott baromira nagy kedvvel van a középiskolás Knives-szal, közben megismerkedik Ramonával, a különc görkoris futárlánnyal, akihez sikerült is közelebb kerülnie annak köszönhetően, hogy legyőzte az első exet, Matthew Patelt. Persze képtelen maga körül rendezni a dolgokat. A második ex pedig nem várat magára sokat.

Fülszöveg: Scott Pilgrim két vasat is tart a szerelem izzó tüzében. Bár Knivesszal csak a szakítás fenyegető rémképe miatt van együtt, az igazi kihívást Ramona jelenti, aki magával hozza a kapcsolatba sötét múltját és hét gonosz ex-pasiját. Scott csak az egyesével érkező exek megsemmisítésével tarthatja meg a lányt, de mi lesz, ha Ramona és Knives találkoznak? Mi történik, ha Scott volt csajai is megjelennek? Hogy nem roppan össze ez a fiú? És mondd, Uram, miért nem marad már a múlt a múltban?

Ahhoz, hogy valakinek tetsszen a 6 kötetes Scott Pilgrim-sorozat, nem elég, hogy nyitottnak kell lennie a képregények felé, ez alap, hanem vevőnek kell lennie a tömény hülyeségre és komolytalanságra, Scott nyomi alakjára, mert néha iszonyatosan határozatlan, és hisztizik mint egy lány (főleg a haja miatt, de cuki), valamint persze arra a tényre, hogy itt a szereplők, ha kell, profi harcművész üzemmódba kapcsolnak át egyik percről a másikra, és pörögnek a képtelenebbnél képtelenebb videójáték-szerű képsorok és törnek a szívek.

Ja, egyébként a december 18-ai Hungarocomixon elhangzott, de már nem is tudom, hogy Hamlet, vagy Wostry Ferenc mondta, de inkább utóbbi, hogy a Kick-Ass-hez hasonlóan ez is indie képregény, ami tulajdonképpen egészen nyilvánvaló, csak én eddig nem raktam össze a szálakat. Na de most! :D
Szereztem a kiadó pultjáról egy kis bénázás után (én voltam a béna) pár matricát, volt póló is, de csúnya színekben, pedig szívesen hordanék Lencsilányos, ill. Scottosat is, de hogy lehet pl. Lencsilányt rányomni egy bugyirózsaszín pólóra? Brrr...


Egy kis plusz mára, ha már: Why Scott Pilgrim is the best Indie comic out there?

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 200 oldal
Ár: 1990,-
ISBN-szám: 978-963-310-004-2

Nancy Madore: Megigézve - Erotikus esti mesék hölgyeknek

"Kizárólag 18 éves kor fölött ajánljuk!"

A szerző fogott pár klasszikus mesét, amiket felújított, átalakított annak érdekében, hogy a különböző szexuális fantáziákat közöljön velük, elsősorban nőknek szólóan. Mégpedig azért nekik, mert általában véve sajnos még mindig igaz, hogy a nők kevésbé merik kimondani a vágyaikat, sokan alávetik magukat a férfiak/férjük igényeinek és nem merik vállalni önmagukat.

A 13 erotikus mesében felbukkan többek között Hófehérke, Hamupipőke, Hófehérke mostohája, Aranyhaj, a Kékszakállú herceg, a Szépség és a Szörnyeteg, valamint különböző helyzeteket szimbolizálva a rút kiskacsa, a libapásztorlányka, és a megátkozott herceg. Témákat tekintve, párosítások nélkül írom, Madore feldolgozta az édeshármas, a szado-mazo, a szerepjáték, a swinger-játék, a csoportos jelenetek gondolatát. Azért szerencsére nem maradt csak ennyire szimplán a felszínen, előkerülnek komolyabb témák is a női szerepekkel, férfi-nő (birtok)viszonyával kapcsolatban, azonban egy a bökkenő, hogy mindez nagyon változó színvonalon.

Az archaikus szóhasználat, népmesei szófordulatok ellövése nem mindig helyénvaló, néha keveredik a középkor a modern világgal abszolúte komolytalan módon, ami ezáltal nevetségessé teszi a mesét, még ha maga a "cselekmény" igényesen is van kidolgozva. Az elbeszélői mód is gyakran váltakozik, valamint az, hogy mikor és lépünk át egyik helyzetből a másikba, egyszerűen azt éreztem, hogy próbálkozik a szerző, nagyon is, csak még gyerekcipőben jár. Ennek ellenére magával az erotikus részekkel szerintem nincs nagy baj, szépen és cseppet sem közönségesen, kegyetlenül vannak bemutatva a helyzetek, de nálam is a Macska+Egér húzta ki majdnem a gyufát, néha sok volt, de összességében ízlésesek a mesék. Amivel kifejezetten elégedett voltam elejétől a végéig az a Naptól Keletre, Holdtól nyugatra, a Tükröm, tükröm és A kis libapásztorlányka, A rút kiskacsa pedig aranyos és kedves úgy, ahogy van.

Mivel azért jó az alapötlet, és ajánlanám is megismerésre nem csak a lányoknak, hanem az ellenkező nemnek is, szívesen olvasnám majd a második kötetét is magyar fordításban, és ráadásul ezeknek még a borítója is ízléses.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
A kiadás helye: Szeged
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 248 oldal
Ár: 2299,-
ISBN-szám: 978-963-2452-52-4

Siobhan Dowd: A londoni óriáskerék rejtélye

Üde színfolt a magyar könyvkiadásban a Pongrác Kiadó, akik a közösség oldalak erejét kihasználva népszerűsítik és reklámozzák a könyveiket, alapból a modern, web2.0-s megközelítést választották, ami úgy tűnik egyelőre, hogy bejön, ezt a könyvet is az egyik közösségi oldalon nyertem.

A londoni óriáskerék rejtélye teljesen korrekt módon a 12-16 éves korosztálynak van belőve, magán a könyvön a 14 éves karika szerepel, úgyhogy azt inkább hagyjuk, hogy én, (már majdnem) 23 évesen miért veszem a kezembe. :D Tulajdonképpen egyszerű, mert egyből megfogott a London Eye, a vágyott hely, ahová el szeretnék jutni, aztán a fülszöveg is meggyőzött, na meg maga a borító is simán belefér az én évi top hármamba, és valami könnyedre vágytam, amihez nem feltétlen kell lemenni a lélek legmélyebb bugyraiba.

Tehát miről is szól: Ted és Kat elmennek a náluk vendégeskedő unokatesójukkal, Salim-mel, a londoni óriáskerékhez, hogy felülnek rá, azonban egy véletlenül felajánlott ajándékjegynek köszönhetően csak Salim megy fel a kerékre, ám mikor a fél órás menetidő letelik és az utasok kiszállnak, Salim nincs sehol. Mivel a rendőrség is tanácstalan, a szülők pedig halálra izgulják magukat, a két gyereken van a sor, hogy rájöjjenek, hogy mi történhetett Salim-mel. Ted, a 12 éves srác egy különös szindrómában szenved, amitől ő másképpen gondolkodik a kortársainál, így neki köszönhető a különböző elméletek gyártása, hogy pl. Salim öngyulladás áldozata lett, elrabolták, álruhában jött ki a kapszulából, más kabátja alá bújt be, elromlott az órája, és hasonlók. Nővérével, Kat-tel próbálnak együttes erővel, a veszekedéseiket félretéve nyomozni, és megoldani az ügyet.

Teljesen korrekt kis ifjúsági regény, szinte felidézte azt az időszakot, amikor még én olvastam ilyet, amikor valóban ennyi idős voltam, mint a célközönség, de ez jó, mert megnyugtató, hogy ma is vannak azért a fantasy könyveken kívül szimplán a mi világunkban játszódó történetek, amik ettől függetlenül ugyanolyan izgalmasak lehetnek. Dowd egész jól megoldotta azt is, hogy a történetet végig Ted meséli el a maga fura stílusában, csak nagy ritkán volt egy-egy olyan mondat, ami nagyon sántított, egyébként humoros volt, halkan jegyzem meg, de nekem néha Bones jutott eszembe Tedről, hogy milyen is a viszonyuk a közmondások és viccek megértésével.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Pongrác Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 276 oldal
Ár: 2900,-
ISBN-szám: 978-963-89013-2-3

Féléves lettem - mi volt eddig?

Az első, bár még nem igazi könyves, könyvtárral kapcsolatos bejegyzést egészen pontosan hat hónapja, június 16-án tettem közé, amolyan rövid bevezetésként a Papírrepülő hátterébe. Ezzel együtt 79 bejegyzés született meg, 2 várakozik megírásra, számtalan könyv pedig az elolvasásra. Sosem fog csökkenni. Mivel azért köztudott rólam (vagy még nem tudod, de most), mániákusan szeretem a rendszerezést, számvetést, statisztikát készítését (ezeket egy másik felületen végzem), amit most meg is fogok tenni a bloggal kapcsolatban.

47 bejegyzés szólt a könyvekről, az ezekre adott pontok megtekinthetők az Eddigi pontjaim menüpont alatt.
11 pedig a könyvtári témában íródott, elsősorban a Tudásközpontról (7).
6 játékban vettem részt, ami körbement a könyvesbloggerek körében, ezeknek nagyon örültem, mikor megkaptam tőletek.
13 bejegyzés kapta a 'közbevetés' címkét, könyvekkel, bloggal, nyereményekkel kapcsolatban.
Ez nagyjából le is fedi az összeset, vannak még potyaposztok, de most nem is ez a lényeg.

Igyekszem többféle szerzőtől többféle műfajban olvasni, ennek ellenére persze nekem is vannak kedvenc íróim és írónőim, bár nem mindenki fordult elő a blogon, de talán még változni fog a jövőben, plusz ha valakitől több könyvet is olvastam és írtam is róla, az meg nem jelenti azt, hogy a kedvencem, de érdekel. Ilyen pl Agota Kristof (3), Audrey Niffenegger (2), Douglas Coupland (3), Eve Ensler (2) és Marjane Satrapi (2). Közülük köztudottan A. Kristof és Coupland áll közel a szívemhez, de nagyon.

A 47 könyves bejegyzés között dominálnak a magyar (13) és az amerikai könyvek (14), de van még kanadai (4), francia (3), frankofón (3), argentin (2), angol (2), iráni (2), cseh (1), finn (1), norvég (1), német (1) is.

Általános jellemző, hogy szeretek kortárs regényeket olvasni, régi könyveket, klasszikusokat már nem nagyon szoktam, inkább még azt mondom, hogy a kortárs kultikus szerzők között van bepótolnivalóm, ezt érzem inkább prioritásnak, nem fogok Jókai Mórig visszanyúlni. Nagyon szeretem még a novellásköteteket, meg persze a képregényeket, amiknek igazán a rajongójává váltam az utóbbi időben (szombaton bekukkantok ide is ;)).

Voltak terveim, betervezett számok, mert azért ha úgy vesszük ez mind időbeli befektetés, még ha önkéntesen és kedvtelésből is csinálom, azért jó látni az eredményt, ahogy lépkedek előre az úton és nem akarok álszenteskedni, hogy de hát csak irkálok! Nem, nem csak. Gondolok itt a recenziós példányokra, amikből részben Lobo, nagyrészt a saját erőmből és összeszedett bátorságomból sikerült kialakítani a rendszert, azóta gondolom úgy, hogy igenis magunk irányítjuk az utunkat, vagy legalábbis igen nagy befolyásoló erővel bírunk rá, mert más nem fog előre lökdösni. Na meg persze érdemes figyelni a nyereményjátékokat.

Szeretem a blogomat, szeretem azt a külsőt, amit sikerült megalkotnom önmagamnak, szeretem a tartalmát, szeretem, ha hagytok valami megjegyzést, bár néha jól jönne még további visszajelzés "szakmailag", hogy hülyeség-e ez az egész vagy elmegy kategória :D, de jó csinálni, még ha néha kevésnek is tűnik a ráfordítható idő.

Mindenkinek csak így tovább és sok-sok féléves és éves szülinapot! :)

U.i.: köszönöm a 4000. látogatónak, hogy itt járt :*

Csökkentem a várólistámat 2011-ben is

Na az első posztkörök már lefutottak a témában, most szánok pár percet én is a dologra, ami pedig az, hogy Lobo hirdetett a blogjában egy bajnokságot, inkább játékot, (játékfelhívás itt), amit nem kell véresen komolyan venni, de érdemes részt venni rajta.

A célja az, hogy olyan könyveket is elolvassunk végre, amik minimm fél éve várakoznak a fizikai könyvespolcunkon, vagy pl. a molyon a várólistánkon, mert el szeretnénk olvasni, csak mégis mindig más akadt a kezünkbe. 12 ilyen könyvet kell kiválasztani, egy polcot/listát készíteni róluk és 2011. december 31-ig mindegyiket elolvasni. Nem bonyolult, nem nehéz, sikerült is összeszednem azokat a könyveket, amikre már nagyon kíváncsi vagyok, kettő saját könyv, kettőt már kölcsönkaptam, szóval tényleg csücsülnek türelemmel, íme mindez vizuális formában:

Elérhetősége: http://moly.hu/polcok/csokkentem-a-varolistam-2011-ben-is

Az a helyzet, hogy a Battle Royale az év végéig szerintem még leváltásra kerül, mivel el szeretném kezdeni és el is fogom, de a befejezését nem tudom garantálni, mert ha nekem túl véres és kegyetlen lesz, akkor nem fogok végigszenvedni több mint 700 oldalt, az tuti. Ezért 3 jelölt pályázik a helyére:

• Patrick Süskind: A parfüm - Egy gyilkos története
• Thomas Wharton: Szalamandra
• Jostein Gaarder: A történetárus

Szívesen fogadok itt is ajánlásokat, szavazatokat, eddig A parfümé 4 szavazat, a Szalamandráé pedig 2, A történetárust 1 ember ajánlotta. Köszi. :)

A játék többi résztvevőjének neve és polcai, bejegyzései ezen a címen érhetők el.

Update: ez lett a végleges polc, történt rajta még egy csere, az Angyali játszmát legyőzte a Trilógia, a Battle Royale helyett pedig A parfüm került rá, de ettől függetlenül a BR-t is elkezdem, mert kíváncsi vagyok rá.

Tartalékok, ha esetleg valamelyik sztornó lenne:
Aldous Huxley: Szép új világ
Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai
Jane Austen: A klastrom titka
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Thomas Wharton: Szalamandra

Samanta Schweblin: A madárevő

Az a nagy helyzet, hogy Ilweran már írt egy nagyon szuper kritikát a könyvről, ezen a címen, így forradalmian újat nem tudok mondani, meg nem is szeretnék, mert az ő írása egyszerűen tökéletes. Most így érzem, vagyis már egy hónapja.

Samanta Schweblin kortárs argentin írónő, A madárevő a legelső magyarul megjelent kötete, ami 15 novellát tartalmaz és megegyezik a 2009-es argentinéval. Maga a borító szerintem visszafogottan figyelemfelkeltő, hangsúlyossá teszik a szerző metálrózsaszín betűi és a kalitkás lány, akiben elsőre nincs semmi különleges, de aztán szerintem mindenki sejteni kezdi, hogy mi is a szája sarkában az a csepp, talán maga a lány a madárevő? Az én figyelmemet a cím keltette fel, és sokáig hajtott a kíváncsiság, mire sikerült megszerezni a könyvet, addig a Tudásközpont könyvesboltjának utcafronti kirakatában nézegetettem minden egyes alkalommal, mondhatni köszöntünk egymásnak.

Mikor befejeztem a könyvet, pár óra elteltével azt találtam ki, hogy akkor most felírom egy papírra a novellák címeit, és mindegyikhez társítom a történetet tárgyszavakban, ugyanis meggyőződésem, hogy egy novelláskötetet minősíti egy szempontból az, hogy maradandóak-e a történetek, vagy elsikkadnak az emlékezetemben. Nos, egyet nem sikerült hosszas tanakodás sem felidéznem, az Utolsó kör történetét, de mikor fellapoztam, a fejemhez csaptam, hogy ja tényleg, az még tetszett is, de valamiért mégsem maradt meg mélyebben. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy volt 3-4 novella, ami nem hatott meg túlzottan, nem láttam meg bennük a különlegességet. Ugyanis az a kötet különlegessége, hogy bár hétköznapiként indulnak a történetek, többnyire hétköznapiak a szereplők, mégis egy olyan fordulat következik kimondva vagy csak sejtetve, ami felborítja a megszokott rendet, ahogy a fülszövegben is állt: Nevezhetnénk ezt a világot abszurdnak, ha a valóság nem bizonyította volna be már annyiszor, hogy semmi sem lehetetlen. Így lesz az abnormálisból a sorok elolvasása után olyan, ami mintha tényleg megtörténhetne a valóságban és ez a lényege is az egésznek, hogy kirántson a megszokott hétköznapokból és finoman meghökkentsen.

Emiatt lett az egyik kedvenc a Pillangók és A madárevő, kegyetlensége miatt az Aszfalthoz csapódó és aminél pedig csak elkerekedett szemekkel faltam a sorokat, az a Minőségét megőrzi volt. Érzékeny téma, megdöbbentő megvalósítás, abszolút megnyert és a torkomat szorongatta. A sellőférfit viszont egyértelműen banálisnak gondolom, egy ilyen alak kreálása hatásvadásznak tűnt nekem, nem a kötetbe illőnek, ellenben azért abban is meg lehet találni az értékes mondanivalót, ha úgy általában a férfi-női kapcsolatokra ültettem át a szituációt. Kezdetnek nem rossz, de tényleg jó lenne még egy csokorral ehhez hasonló történetekből.

A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhely-nek!

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 200 oldal
Ár: 2980,- (a bookline-on jelenleg 990,-ért kapható a kiadó karácsonyi akciójában december 19-ig)
ISBN-szám: 978-963-3100-29-5

Erlend Loe: Elfújta a nő

"Elhatároztam, megpróbálok fülig beleszeretni. Bizony, már holnap megkezdem ez irányú munkálataimat. Csak nem tarthat olyan sokáig."
(22. oldal)

Van egy férfi. Alkalmi munkák, céltalanság a húszas éveiben, csak úgy lebegés az életben, van. Jön a nő, Marianne, aki váratlanul betoppan az életébe, pontosabban a lakásába, amit aztán el is foglal egy oda nem illő komóddal és a rengeteg holmijával. Hogy is van ez? Olyan furcsa ez az egész.
Innentől kezdve együtt vannak, amire a férfi rendszeresen rácsodálkozik, hogy ez most tényleg velem történik, jó ez így? Civakodnak, veszekednek, mindig tudunk róla, hogy ha szeretkeznek, a férfi még mindig kis birka, de aranyosan. Aztán mikor elveszti az éppen aktuális munkáját, Marianne javaslatára európai körútra indulnak, mert mi mást is csinálhatna egy friss munkanélküli...
Na mindegy. Keresik a helyet, ahol Marianne szerint várják őket, ismeretlen hely, de érezni fogják. Éreznek is, de mást, mégpedig azt, hogy itt valami nem stimmel, így a körútról külön-külön térnek haza, eltérő időben is.
A férfi csak ül és vár csak ül és vár csak ül, továbbra is sokat elmélkedik a nőn, gondjait általában az uszodai barátjával, a középkorú Glenn-nel osztja meg, nem érezhető, hogy a társadalom többi tagjával szorosabb kapcsolatot ápolna. Marianne visszatér, ám cseppet sem úgy alakulnak a dolgok, mint normálisan kellene.

"A gondolataim kivétel nélkül Marianne körül forogtak, de aggasztott, hogy nem tudom szerelemként (vagy valami más ismert érzésként) definiálni azt, amit érzek. Viszont elalvás előtt addig szuggeráltam magam, amíg el nem hittem, hogy szerelmes vagyok (minden jelenségnek megvannak a maga alosztályai, hajtogattam magamban, a szerelem annyiféle lehet). Végül arra jutottam, se szeri, se száma a szerelem válfajainak." (51. oldal)

Fülszöveg másképp rovatunk után jöjjön az, hogy ez a regény tényleg nagyon furcsa, vagyis inkább az, ahogyan a norvég szerző, Erlend Loe kezeli a cselekményt és az egész szerkezetet. 300 rövidebb-hosszabb feljegyzésből áll, egy-egy rész egy beszélgetést, belső elmélkedést, vagy cselekményszálat tartalmaz, mindez tömör, sokszor rövid, pár szavas, cseppet sem ömlengős formában. Nem igazán fontos az a pár mellékszereplő sem, akik kaptak pár mondatot, hanem az egész középpontjában ott áll a nő, aki gyakorlatilag felemel és letaszít a mélybe, hihetetlenül idegesítő volt végig, az első mondatától körülbelül, hogy megjelent, meg állandóan, hogy Marianne szerint így, Marianne szerint úgy, de aztán azon kezdtem el gondolkozni, hogy ő valamiféleképpen az élére állítását képviseli a nőknek, meg a párkapcsolatuk is hasonló szerepet játszik.
Lehet, hogy a nő mégsem olyan idegesítő, a férfi lehet, hogy mégsem annyira mamlasz, mert ha ezt mondom, akkor mindegyikünket elítélem, márpedig egyikünk sem tökéletes. Egészen érdekes a humora, mosolyogtató a filozofikus vonal mellett, és hihetetlenül visz előre az olvasási vágy, hogy te úristen, megint mi lesz, min kezd el már megint szenvedni a férfi, és miért nem veszi már a kezébe az irányítást. Ettől függetlenül a férfi főszereplőt hihetetlenül bírtam, kicsit azért hasonlított rám, a túlaggódás és töprengés terén.

"Marianne szerint hátborzongatóan erős hajlamom van rá, hogy a végtelenségig töprengjek semmiségeken. Viszont a saját gondolataimra én mondom meg, mennyi időt szánok, vágok vissza." (101. oldal)

Utóhatás: szerintem automatikusan elkezd az ember a saját dolgain elmélkedni NAGYON SOKAT, hogy akkor hogy is van ez? Olyan furcsa ez az egész...

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak.

Nekem ennyi: 9/10
Kiadó: Scolar Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 192 oldal
Ár: 2450,-
ISBN-szám: 978-963-244-221-1

Könyvcímekben a lényeg

Köszönöm a felkérést Dün-nek, akinek felfrissülve újra beindult a blogja, úgyhogy látogassatok el oda is, előtte azonban itt az én listám, ami 30 kérdést tartalmaz az olvasmányainkra vonatkoztatva és csak egy szabálya van, hogy mindegyikre könyvcímekkel kell válaszolni. Továbbadom Lobo-nak, PuPilla-nak és Mónikának, náluk nem emlékszem, hogy pont ez szerepelt volna, illetve nem is találtam meg.

01 – A múlt év legjobb könyve:
Alessandro Baricco: Tengeróceán

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad:
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

03 – Kedvenc könyvsorozat:
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója

04 – A sorozat kedvenc része:
3. - A szerelmes hercegnő

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől:
Jane Austen: Büszkeség és balítélet

06 – Szomorúvá tesz:
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

07 – Leginkább alulértékelt könyv:
Békés Pál: Lakótelepi mítoszok

08 – Túlértékelt könyv:
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis: (és még mennyire...)
Szerb Antal: Utas és holdvilág

10 – Kedvenc klasszikus:
Jane Austen: Büszkeség és balítélet

11 – Ami nagyon nem tetszett:
Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem:
nem tudok ilyet mondani

13 – Kedvenc író:
Háy János

14 – Kedvenc könyv az írótól:
Házasságon innen és túl

15 – Kedvenc férfi karakter:
Frederick Wentworth kapitány / Jane Austen: Meggyőző érvek

16 – Kedvenc női karakter:
Camille Fauque / Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

17 – Kedvenc idézet a könyvből:
"Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol…Ne mondja senki, hogy túlkomplikálom." / Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

18 – Csalódtál benne:
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

19 – Legjobb adaptáció:
Jane Austen: Meggyőző érvek (BBC)

20 – Kedvenc romantikus:
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

21 – Gyerekkori kedvenc:
P.L. Travers: A csudálatos Mary

22 – Kedvenc saját könyved:
George Orwell: 1984

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:
Agota Kristof: Tegnap

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:
Camille Fauque / Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:
Agatha Christie: Tíz kicsi néger

28 – Kedvenc könyvcím:
Egyetleneim; jaj, ezt el is felejtettem, nem maradhat ki, ez még az ami... Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? (óóó)

29 – Mindenki utálta, kivéve te:
Voltaire: Candide

30 – Abszolút kedvenc könyv:
Háy János: Házasságon innen és túl

Megjegyzés: jaj, még így is annyi jó könyv kimaradt még említés szintjén is, ez így mindig nehéz + a kedvenc író / könyv / idézet / női-férfi karaktert én nem vettem egy csokornak, hanem öntörvényűen máshonnan választottam az elemeket. :)

Eve Ensler: Érző lelkek

Azt hiszem most sem fog érvényesülni a blogon az a mondás, mely szerint valamiről vagy jót vagy semmit, egy üres bekezdésnek vagy épp egy fehér téglalapnak nulla értelme lenne.

Az Érző lelkek kétségkívül fontos témákhoz nyúl, a szerző most a világszerte tapasztalt élményeiből írta meg kitalált történeteit a kamaszlányokra vonatkoztatva. Mindenhol vannak problémák, bár kultúránként eltérő, ezért nem jelenthető ki egyértelműen, hogy mindenki ugyanazokkal a gondokkal küzd, márpedig én úgy éreztem, hogy valahogy ez sugárzik a kötetből. Szó esik a prostitúcióról, az anorexiáról, gyerekmunkáról, terhességről, káros szenvedélyekről, a kenyaiak hagyományáról, mely szerint genitálisan megcsonkítják a fiatal lányokat, plasztikai műtétről, a középiskolai klikkesedésről és kiközösítésről, vagyis mindenféle típusú lelki és testi kizsákmányolásról, amivel ha csak nem egy szép aranyketrecben növünk fel, mindannyian találkozunk, ha csak kis mértékben is. Természetesen ebben a kötetben a végletesség és a drámaiság a jellemző, mivel a cél a figyelemfelhívás és a fókuszálás arra, hogy hány millió kamaszlány szenved naponta a felnőttek (beleértve a szülőket is) vagy éppen kortársai miatt.

Éppen emiatt akadt gondolom a stílussal, ami gyakran túl pátoszos volt, rengeteg felkiáltójellel, szinte hallottam, ahogy egy harcosabb lelkű nő egy színpadon állva felolvassa és több száz szintén harcos lelkű nő hallgatja és együtt morajlanak fel a kegyetlenebb részeknél. Szóval a megvalósítással akadtak gondjaim, mintha tényleg egy beszéd alapanyagai lennének igazán szellős szerkesztéssel. A szövegek több mint fele verses formában íródott, ami miatt művivé és erőltetettekké váltak, pedig a témák tényleg jók és kell is róla beszélnünk, csak hát folyó szövegben sokkal jobban működött. Ezek között volt például az amerikai klikkes, az Éhezésblog, az iráni lány orrplasztikája és a kenyai lány története. Ezek kifejezetten élvezetesek voltak és könnyedebben gördültek megfogalmazásilag is, a Kedves Rihanna!-kezdetű szöveg ellenben félelmetes volt, és az a baj, hogy tényleg vannak, akik ennyire alávetik magukat a pasijaiknak és nem tudnak tisztán gondolkozni.

Mégis azt mondom, hogy abba a képbe, amit kialakított magáról Eve Ensler, simán belefér ez a kötet (aminek még gyönyörűségesebb borítója van egyébként, mint a Tökéletes testeknek, ez igazán eltalált), mind témájában, mind harciasságában és stílusában, csak éppen nekem befogadhatóbb lett volna, ha nyugodtabb és prózaibb.

A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhely-nek.

Nekem ennyi: 6/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: keménykötés
Oldalszám: 208 oldal
Ár: 2990,-
ISBN-szám: 978-963-9725-18-8

K. Kabai Lóránt – Reményi József Tamás (szerk.): Próbaidő – Prózaantológia

Rendszeres időközönként jelennek meg fiatal költők és prózaírók válogatásai, a Próbaidő a próza műfajában alkotókat helyezi a figyelem középpontjába egyfajta szavazásos válogatás után. Van köztük nő-férfi, fővárosi-vidéki, idős-fiatal, vagy éppen határon túli, főállású író vagy aki épp csak hobbiból alkot, mert nem ez számít. Nos, végig olvasva az egészet a 13 szerzőből 6-ra tudom azt mondani, hogy van benne valami, legalábbis számomra, a többi sajnos érdektelen maradt.

Tudom, hogy egyes író(nő)k szerint nincs különbség férfi és női alkotó között, DE:
a férfiak: Berka Attila, J. Szondy György, Kapitány Máté
a nők: Nagy Ildikó Noémi, Szvoren Edina, Turi Tímea
(a nők egyértelműen jobban tetszettek)

Nem klasszikus kritikát írok, nem is vagyok kritikus, csak mezei olvasó, úgyhogy pár benyomás, valamint ha fellelhető a könyvben is megjelent írása valahol az interneten, pl. on-line folyóiratoknál, akkor az elérhetőség, mert inkább olvassátok el a novellákat, nem magyarázok bele semmit sem.

Berka Attila: Ha tehát például:// (interpasszív játék) - játékos formában arról, hogy mit tennél, ha például egy lakatlan szigetre kerülnél egy katasztrófa után, érdekes volt és ami a legfontosabb, a kíváncsiság vitt előre, nem a végezzek-már-vele-érzés.
URL: úgy egyébként ebben lenne, csak az epás archívumban mégsincs fent

J. Szondy György: Gyémánt a lótuszvirágban - nagyon ritka, hogy ha valami úgy kezdődik, hogy szünidő meg nagyszüleimnél töltöttem, akkor nem lapozok tovább azonnal, de talán azért meg megláttam még az oldalon a szanatórium szót és így kíváncsivá váltam és jól tettem.
URL: Székelyföld (kulturális folyóirat)

Kapitány Máté: Ránc; Édes-savanyú - kicsit fanyar, kicsit szenvtelen, de nagyon modern, kellemes.
URL: Ránc - Mozgóvilág, Édes-savanyú - Liget (irodalom és ökológia)

Nagy Ildikó Noémi: Lélegezz velem!, Epic - egyszerűen van ilyen, akiről érzed, hogy ő a te szerződ, mert olyanok a témák, a stílus, ez van. Még mindig nem tudtam beszerezni könyvtártól/embertől az Eggyétörve c. kötetet, pedig olyan jó lenne már elolvasni, de hogy miért nem vette meg egyik könyvtár sem Dél-Dunántúlon...?
URL: Lélegezz velem! - ÉS, Epic - ÉS ("Nincs kedved lefeküdni velem?")

Szvoren Edina: A szállásadónő rövid éjszakái - ó-ó-ó-ó, valami hihetetlen az, hogy hogyan használja a szavakat az írónő, komoly, megviseli a lelket a cselekmény, ha igazán belegondolunk, én végig elkerekedett szemekkel és borzongva olvastam, hogy na ne! Már ez elején éreztem, hogy itt valami nagyon nem hétköznapi dolog fog történni. (Mette! Mette!)
URL: Látó (szépirodalmi folyóirat)

Turi Tímea: Próbaidő, Hazug - övé a kötet címadó írása is, de a Hazug még jobban tetszett, ennek ellenére felismerhető ő is, tömör a szöveg, nem tudom ez mennyire kifejező, de nekem akkor is ez jut róla elsőre eszembe, ígéretes.
URL: Próbaidő - Litera, a Hazugot sajnos nem találtam meg

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Palatinus Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 210 oldal
Ár: 2600,-
ISBN-szám: 978-963-2740-51-5

Risto Isomäki – Petri Tolppanen – Jussi Kaakinen: Elsodort világok

Risto Isomäki, a finn környezetvédelmi aktivista azonos című öko-thriller regényéből (ez milyen új és trendi kifejezéssé fog válni!) készült ez a rövidke képregény, ami kedvcsinálónak és figyelemfelkeltőnek kiváló, ám pont emiatt éreztem egy kis hiányt is. De először is a kissé cselekményleírásokkal terhelt fülszöveg egy része:

India nyugati partjainál a kutatók óriási, elsüllyedt városok romjaira bukkannak a tengerfenéken, melyek feltételezhetően a tengerszint emelkedésének következtében pusztultak el. Amrita Desai régész megpróbálja felderíteni a víz alatti romvárosok titkait. Mi történhetett itt tízezer éve? Vajon mi okozta a városok pusztulását? Kutatásaihoz egy különleges tengeralattjáróra van szüksége, így hozza össze a sors az orosz Szergej Szavelnyikovval. Ezzel egyidőben Grönlandon Kari Alanen, finn gleccserkutató meglepő felfedezést tesz, ami összeköti a Cambay-öbölbeli romokat, Grönland szárazföldi jégmezeit és a Bahama-szigetek misztikus kőtömbjeit.

Mikor a sok apró részlet végre egésszé áll össze, a tudósok rájönnek: az emberiség jövője veszélybe került. Vajon lesz elég idejük cselekedni? Meg tudják-e hozni a világ vezetői időben a helyes döntéseket? Egyáltalán van még remény?

Van minden, ami kell egy klasszikus kalandos képregényhez, legalábbis amatőr szemmel, először is a rajzstílus a hagyományos irányvonalat követi, amiben talán még a Batmanek, Supermanek íródtak (vagy tévedek). De jók, mert igényesen vannak kialakítva a karakterek, elsősorban persze Amrita, Szergej és Kari számít, a természetet is kellő részletességgel, de mégis egyszerűen ábrázolja, meg a cselekmények is normálisan kivehetőek, tehát ha leszakad egy jégtábla, akkor az tényleg le.

Megvannak a személyek közti ellentétek és vonzalmak, bár ebbe tényleg csak egy kis betekintést kapunk, nincs elég képkocka a részletezésre, sajnos. Ugyanebből az okból adódik az is, hogy sokszor elég hirtelen az ugrálás időben, a földrészek között, és tengerszintben is, na meg időben, és néha a cselekmény egyes szálai sem lettek kimondva, hanem nekem kellett kitalálni, hogy vissza tudjak kapcsolódni, de ez legyen a legnagyobb probléma, azért ez egy felnőttnek nagy gondot nem okoz, és ez nem is gyerekeknek lett szánva szerintem, a kisebbeknek semmiképpen sem. Épp eléggé tudományos a szöveg ahhoz, hogy egy hétköznapi ember is érthesse, hogy miről van szó, de komolyan is vegye, érdekes dolgokat mondtak az időjárásról, a történelemről, néprajzról, bár valahogy mindig az lett a konklúzió, hogy Indiában volt először... ezen tényleg jókat mosolyogtam, mert elég feltűnő volt. Mindezek közben azért végig érezhető, hogy itt bizony egy igazi drámáról van szó, 2021-ben járunk, amikor már tényleg ketyeg az óra, mert eljátszottuk az esélyeinket és meg is kapjuk érte a "jutalmat".

A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhely-nek.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 72 oldal
Formátum: A/4 (!)
Ár: 2990,-
ISBN-szám: 978-963-3100-39-4

Már egy hónapja teljes üzemben

Nincs elfelejtve a Tudásközpont, csak mivel mostanra teljesen beintegrálódott a hétköznapjaimba, normális és egyszerű dologgá vált bemenni oda, így nagy szükségét sem érzem, hogy leírjam, hogy jajdejó, mert őszintén szólva nekem nagy pofáraeséseim és tétlen várakozással töltött fél óráim nem voltak, egy előjegyzésemtől eltekintve jónak tapasztaltam a kiszolgálást. Na de induljunk kívülről, rávilágítva a tökéletlenségekre, amiket részben én tapasztaltam, részben másoktól hallottam:

* Egy széles lépcsősor vezet fel szemből az épületbe, amihez sikerült egy darab korlátot elhelyezni, ami csupán olyan szempontból gáz, hogy márványkő a burkolat, így rendkívül veszélyes lesz télen, amikor ráfagy az eső/hó.
* Ugyancsak a csúszós járda miatt járhatatlan lesz az oldalsó ösvény, mivel ott egyáltalán nincs korlát. Tudom én, hogy az lesz, hogy a diákok a füvön fognak taposni, ami most még szép és új, nos, addigra nem fog maradni belőle semmi sem, csak sár lesz egy-egy jó kis eső helyén.
*A forgóajtót kezdem megszokni, de túl gyors és az automata érzékelő sem olyan tökéletes.
* A fogasos ruhatár jó ötlet volt, a szekrényes elegendőnek tűntek elsőre, most már azt látni, hogy szinte mindig foglalt mindegyik. Vészmegoldás, mivel a földszinten már nem lesz gyarapodás: a -1. szinten lévő szekrények használata, de akkor keresztül kell menni az előtéren, le a Kaptáron és vissza, mivel a lift elérése már a kapukon belül van, de ahhoz először le kell pakolni...
* Kötözködés, de a lift annyira lassú!
* A honlap is még remélem, hogy csak kísérleti jellegű, annyira nem egyértelmű, dinamikus, jellegtelen, satöbbi, hogy inkább nem folytatom.
* Többen mondták, hogy néha fél órákat várnak, mire a raktárból előkerül a könyv, aztán következik még a könyvek felszerelése: papírszalag ragasztása a hátsó borító belső felére, hogy arra lehessen bélyegezni a lejárati időt. Ez hiányzott eddig a Megyei Könyvtárból átkerült könyvekből és most kerülnek bele a használat során.
Következő kaland az RFID használata, ami szintén a könyvek használatba vételével történik meg, tehát amikor valamit kikölcsönöznek, akkor lesz beélesítve rajta az RFID-csík, ami néha elég sok időt vesz igénybe, illetve random történik a beolvasás, valamelyiket igen, valamelyik könyvet nem, így újra és újra. A hatókör is igen érdekes néha, mert előfordult, hogy nem csak az egy célkönyvet olvasta be, hanem kb méteres hatósugaron belül többet is (ennek mértékéről nincs pontosabb információm). De tulajdonképpen ez betudható annak, hogy a rendszer új és most van a(z éles) tesztüzemmód és jó lesz ez, én bízom benne, csak még el kell telnie egy kis időnek.

De ettől függetlenül én azt mondom, hogy az állománnyal meg vagyok elégedve, különösen választékossá vált a szépirodalmi rész, mert a szakirodalommal eddig sem volt probléma, de most már az első emelet is felnőtt hozzá. Kényelmesek a székek, asztalok, a belső hőmérsékletre sincs panaszom, jól használhatók a HP vékony kliensek, amikre most már a böngészőn és szövegszerkesztőn kívül fel lettek telepítve az archiváló, prezentációkészítő, stb, alapprogramok is. Működik a beléptetőkapu, bár kicsit lökni kell rajta, hogy meginduljon, de jobb ez így és legalább nem kell már mutogatni a könyvek hátuljában a lepecsételt csíkot, hanem automatikusabb az egész, hiszen a kapukban van az RFID-érzékelő, így lopni nem nagyon mernék (persze amúgy sem).

Következő projekt: az automata kölcsönzőgép kipróbálása.

Eve Ensler: Tökéletes testek

Szóval Eve Ensler Magyarországon kiadott könyvei alapján készült bejegyzés-trilógiám első része történik most kísérleti jelleggel. Szép új, bővített kiadásban jelent meg A vagina monológok, és két további műve is olvasható már magyarul: The Good Body - Tökéletes testek címmel és az I Am An Emotional Creature-t, ami pedig az Érző lelkek címet kapta.

Az, hogy a nő hogyan viszonyul a testéhez, örök probléma és téma, tehát jó választás, nekem is felkeltette egyből az érdeklődésemet, ugyanis ki az, aki elégedett magával? Mindig lehetne valamin változtatni, persze meg lehet békélni és ajánlott is, de az ember akkor is tudja, hogy máshoz képest neki milyen az a testrésze, hasonlít. Szerintem a nők mindig hasonlítanak. Akkor történik félresiklás, ha rossz az az általános kép, ami kialakul, hogy mi az eszmény és aki attól eltér, az már javítandó, hibás eset. Nem feltétlenül, ez a könyv is erre próbál összepontosítani, bár csak egy szemszögből, de erről majd később. A kiadás szép, bár én az arany dolgoktól a falra tudnék mászni, a könyvön jól mutat, a három Ensler-könyv egymás mellé téve pedig külön is a polc dísze lehet, na meg a borítós és a belső lapokon lévő kacskaringós rajzok is nagyon szemléltetőek és ízlésesek.

Eve Ensler újra körbejárta a világot és különböző nemzetiségű és kultúrákban felnevelkedett nőkkel beszélt arról, hogy milyen a kapcsolatuk a saját testükkel. Többen közülük az Egyesült Államokban élnek, bevándorlók, vagy éppen menő nők, és beszélgetett indiai, afgán és afrikai nővel is, nem véletlenül az utóbbiak voltak azok, akiket nem zavartak a plusz kilóik.
A 11 nagyon rövidke történetet kiegészítik Eve hozzászólásai, személyes tapasztalatai, így egyértelműen ő a 12. szereplő, ettől azonban szellőssé válik a könyv. Szívesebben olvastam volna mindegyikükkel 10 oldalas beszélgetéseket, nem csak feleannyit, de mégis valakinél működött a dolog, ennyi oldalon keresztül is hatásossá és felkavaróvá vált, voltak azonban olyan nők is, akik csak úgy lógtak a levegőben, pl. a piercinges, a botoxos és Isabella Rossellini.
Egyértelműen sokszor ott lebegett az interjúalanyok feje fölött a szüleik, elsősorban édesanyjuk elvárásai, ami szomorú, én nem is tudom milyen érzés lehet, mikor valaki otthon is azt kapja, hogy nem vagy jó, nagy a hasad, milyen a bőröd. Borzalmas lehet.
Személyes kedvenccé vált, na nem a megélt dolgok miatt, hanem a történet kisugárzása miatt Carol, a Los Angeles-ben élő negyvenes zsidó nő, aki beszűkítette a vagináját, valamint Nina, az olasz nő, aki a mellkisebbítő műtétet választotta, hogy elterelje magáról a figyelmet, sikertelenül.

Az egy szemszögből írás, amit már említettem pedig az, hogy bár volt szó a botoxról, testékszerekről, azért a visszatérő probléma, amit az írónő sem titkol, a rossz helyen lerakódó súlyfelesleg. Kövéren is szép az élet, mondhatnám leegyszerűsítve, pedig nem csak ennyiből áll a testünk elfogadása, vagyis nem lehet így általánosítani, hiszen létezik a másik véglet is, akinek lehet, hogy épp az okoz problémát, hogy felhalmozni nem tud és bár lehet, hogy elsőre nevetségesen hangzik, egyáltalán nem az. Ilyenről egyáltalán nem volt szó benne és hát személyes indíttatásból én ezt hiányoltam, mert nagyon szívesen olvasok én más típusokról is, de egy alkatból adódóan vékony nőnek is el kell fogadnia, hogy ő meg olyan, amilyen. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha úgy gondolkodnánk, mint az afrikai nő, aki szerint a testünk a természet sokféleségének megnyilvánulása.
A 13. szereplő az olvasó. ;)

A könyvért köszönet a Nyitott Könyvműhelynek.

Nekem ennyi: 7/10

Alcím: A női alak dicsérete
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: keménykötés
Oldalszám: 130 oldal
Ár: 2490,-
ISBN-szám: 978-963-9725-06-5

Ami a következő hetekben várható nálam:

Szép kis kupac várt rám itthon, hatalmas öröm volt lapozgatni a ropogós és friss szagú könyveket, jaj, komolyan, le sem tudom írni mennyire ugrált ott bent a mellkasomban az a valami, legszívesebben sikítva futottam volna fel-le a szobában, mint Olive A család kicsi kincsében.

Nem tudom még a sorrendet, mert legszívesebben mindegyik az első lenne, de ezekről elég nagy valószínűséggel fog születni bejegyzés:
(A Meztelen Juliet persze nincs elfelejtve)

Samanta Schweblin: A madárevő
Rövid kis elbeszélések, amik hétköznapi módon indulnak, aztán átfordulnak egy más világba, na nem fantasy-lényekre kell gondolni, hanem inkább meglepődésre és szürreális hangulatra, mert ahogy a fülszöveg is írja, lehetetlen nem létezik. Mindezt egy kortárs argentin írónő tollából, kíváncsiságfaktor tízes.

moly adatlap
kiadói adatlap

Risto Isomäki – Petri Tolppanen – Jussi Kaakinen: Elsodort világok Egy finn öko-thriller alapján készült képregény, koncepciójában (a feldolgozás miértje, mi volt előbb) hasonlít a magyar Keresők c. képregényhez, csak ez most egészen más témában érkezik északról. A globális felmelegedés bizony következményekkel jár, városok süllyedhetnek a tengerszint alá, ilyeneket fedeznek fel a történet kutatói is, és közben rájönnek, hogy bizony közel járnak hozzá most is, de vajon megmenthető-e a Föld. Feleszmélünk-e időben és ha igen, akkor is, van-e még remény a változásra? Mindenesetre kíváncsi vagyok, mindez egy környezetvédelmi aktivista tollából mennyire szájbarágós vagy éppen zseniális, és hát képregény, na! moly adatlap kiadói adatlap

Eve Ensler: A Vagina Monológok
Mi is az ott? Van neve? Mindenkinek más, van, aki nem beszél róla, még nem vagy már nem, de most újra erről tudhatunk meg többet a különböző nőkkel készített interjúk alapján. Több, mint ami az első kiadásban megjelent, vagyis remélhetőleg még botrányosabb. Már olvastam majdnem egy éve, kíváncsi leszek most hogyan fog hatni.
moly adatlap
kiadói adatlap

Eve Ensler: Tökéletes testek
Tökéletlen vagyok. Vagy mégsem? Örök probléma a nőknél, hogy elég magas vagyok-e, milyen a vádlim, nagy-e a fenekem, a hasam mennyire lapos, na meg a sebészeti út nélkül változtathatatlan dolgok: miért nincs pisze orrom vagy miért van benne az az apró törés. Azért, mert Te úgy vagy Te. Mindenkinek vannak problémái, van, aki megbékél vele, van, aki örökké harcban áll, legyen szó egy amerikai vagy afrikai nőkről. Jó ez az interjús forma, nekem bejön.
moly adatlap

kiadói adatlap

Eve Ensler: Érző lelkek
A lélekben folytatott küzdelem ugyanolyan keserves tud lenni, mint a test feletti uralom kialakítása, ha egyszer gondolkodunk, akkor bizony jöhetnek kellemetlen percek, amik akár kényszerbetegségekké, mániákká tudnak alakulni, főleg, ha a társadalmi normáknak való megfelelés a cél, amik nem is feltétlenül egészséges dolgok.
moly adatlap
kiadói adatlap

William Shakespeare – Sonia Leong: Rómeó és Júlia

Tulajdonképpen mi is az eszmei célja ennek a Shakespeare-mangás sorozatnak? Gondolom az, hogy azok a mai fiatalok, akik idegenkednek a többszáz éves nyelvezettől, attól a formától, ahogyan Ő megírta, mégis megismerhessék és esetleg kedvet kapjanak hozzá. Sokféle feldolgozás létezik, én is láttam már színdarabként is úgy, hogy farmerban voltak a szereplők és nem selyemruhában, működött is a dolog, Baz Luhrmann 1996-os mozija pedig az abszolút kedvenc, pedig ott is nagy volt a váltás és az egész környezet, amit megteremtett.

Ez a feldolgozás mangaként egy mai japán nagyvárosba helyezi a történetet, ahol két rivális Jakuza-család fiataljai szeretnek egymásba, akiknek laptopjuk, mobiljuk, robogójuk van és divatos ruhákban járnak. Mégsem érzem azt utólag, hogy ez működőképes tud lenni, egyszerűen kísérletként fogható fel. Fel lehet róni kritikaként felém, hogy ez az én beszűkültségem ebben az esetben, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy 2010-ben ilyen nincs, főleg egy high-tech környezetben, hogy két tini pár óra ismeretség után összeházasodik, már nem ilyen romantikusan végletes világban élünk, max az lehet a probléma az elkényeztetett és gazdag gyerekek körében, hogy... nem folytatom, mindenki tudja. Nincsenek ennyire szenvedélyes érzelmek, főleg nem egy gyerek fejében, persze a 16. században még minden sokkal korábban történt, de egy úri, gazdag feleség nem mondja azt a tizenéves lányának, hogy "ilyen korban szültelek én is". Jó, ha harminc felé egy gyermeket szül. Szerintem.

Szóval kicsit egy ömlesztett valami volt az egész, Sonia Leong bedobta néha a technikai dolgokat, hogy érezzük, hogy ez ma történik, de a szavak sokszor nem álltak összhangban a rajzokkal, (magával a fordítással nem volt gondom, de néha hiányoztak a klasszikus mondatok, amiket már oly sokszor olvastam) túl erőltetett lett az egész, mégis erőtlen. A karakterek azért jók voltak, tetszett az elején a pár színes oldal, csak kár, hogy az egész nem volt színes, mert néha elvesztek a szereplők, sematikussá váltak. Különösen szép lett Júlia, mindig olyan fényesen és klasszul lobogott a haja (:D), meg úgy összességében a Capulet család japánosabb lett, látszott rajtuk, hogy ők bizony lehetnek egy ősi és tiszteletreméltó család, ellentétben a Montague családdal, akik erősen amerikanizálódott vonásokkal rendelkeztek, hasonlóan még pár szereplőhöz. Lehet, hogy ez mangaszinten rendben van, nem tudom, nekem ez volt az első ilyen olvasmányom, de a néha túlzött giccsbe hajló képsorok után nem lettem szerelmes a műfajba. A történet nagy vonalakban átjön, én mégis azt szeretném, hogy ha az eredetit igenis elolvasnák a középiskolában a diákok és nem szenvedésként fognák fel, mert William Shakespeare az egyik legnagyobb kincsünk.

A könyvet köszönöm az Agave-nak.

Nekem ennyi: 6/10

Fordító: Nádasdy Ádám

Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 193 oldal
Ár: 2980,-
ISBN-szám: 978-963-9868-88-5

Zenés körbepöttyös

Lassan talán filmes körbekérdések is lesznek, ami nem baj, mivel így még jobban megismerhetőek a bloggerek személyiségei, nem csak a könyveik alapján, persze csak annál, aki engedi. Ezt a felhívást zakkant-nál láttam, aki szabaddá tette az utat, mondván, akinek van kedve, nekem meg volt, szégyellnivalóm nincs, válaszoljon az alábbi kérdésekre:
1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz! Péterfy Bori & Love Band
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

1. Szóval nekem mióta megjelent Bori első szólóalbuma, ő az (és a srácoknak is nagy puszi), aki minden hangulatban jöhet, mondhatni non plus ultra, megunhatatlan, ha van koncert Dél-Dunántúlon én ott vagyok és igenis lehet lányként egy énekesnőért is rajongani, nem csak Kiss Tibi és Beck Zoli iránt működik. ;) Kötnek hozzá szép emlékek, egyes számok külön jelentőséggel bírnak, na meg ő az, aki minden koncerten 110%-on teljesít, mivel én rendszeresen osztályozom a koncerteket is, és nem mindig vagyok vajszívű. Az alábbi dalszöveg részleteket meg nem kell ám véresen komolyan venni (talán).

2. Férfi vagy, vagy nő?
Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én

Írj magadról!
Egy pixelhiba vagyok
A képernyőd sarkában *

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
Szeretem azt a nőt
Aki melletted lettem
A lebegő hajnali fényt
Mikor ébred a nap
De TÉGED NEM

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Ott állok az utcán egyedül,
Táskámban a lelkem hegedül.

Most hol lennél szívesen?
Lángra lobban karjaim közt-eltaszít
Nem lángolt így senki értem-égünk, élvezem
Száj a szájon, katapultunk száll
Rozsdabarna az ég alja és mélyvörös a táj

Mit gondolsz a szeretetről?
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Milyen az életed?
Nagyokat lépni a napfénybe jó
sajnálom ilyenkor az elpocsékolt időt, amit sötétben töltöttem bezárva
miközben kint meg a nap hétágra sütött, hétágra sütött a nap.

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
Kapd el a kezem, ha a huszadikról esem,
ugorj át az üvegen hogy semmi bajod ne legyen!
Hajlítsd meg a kanalat, harapd el a poharat,
Csináld a csodát, csináld, csináld, csináld!

/alternatívaként, mivel "csak" feldolgozásról van szó:

már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
minek? minek? minek? minek?

már megint csak őrája gondolok,
már megint csak akarok egy jó nagyot.
minek? minek? minek? MINEK?

már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
minek? minek? minek? MINEK?

3. Mondjuk szívesen olvasnék hasonlót tasiorsi-tól (bár van egy halovány tippem kiket választ), Mónikától, PuPilla-tól, Ildikótól és Dün-től, ha feltámasztja a blogját. :)

* tudom, hogy ez a Minda Endrés duett a Hangmás-lemezen, de Bori énekli éppen ezt a sort, és nekem ez a Nr. 1.

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Vannak könyvek, amikben csalódok, vannak, amik hozzák az elvárt szintet, vagy fölötte teljesítenek egy picit, az pedig igazán ritka, amikor egy gyakorlatilag bestseller regény után, mert szerintem egyértelműen azzá vált Az időutazó felesége világszerte, az írónő egy olyan regényvilágot tudott teremteni, ami sokkal jobban tetszett. Mostantól ez az, amiről azonosítani fogom Niffenegger-t, illetve (a megfelelő figyelmeztetésekkel) ajánlani, mivel nekem ez az írónő inkább, ebben éreztem, hogy valami igazán különleges atmoszférát teremtett meg, annak ellenére, hogy a szereplői korántsem voltak tökéletesek.

Amiből kiindulunk: Julia és Valentina egy fiatal amerikai ikerpár, akik nagynénjük, Elspeth halála után huszonegy éves korukra megöröklik annak londoni lakását, illetve hagyatékának nagy részét. A lakás különleges, hiszen a viktoriánus Highgate temető tőszomszédságában álló és a saját temetői bejárattal bíró Vautravers ház egyik szintje. Itt lakik még Robert, Elspeth szeretője, aki épp a temető történetéből írja a disszertációját, illetve Martin, a szobatudós, aki kényszerbetegségei miatt nem képes elhagyni a lakását.
Ide költözik be az ikerpár a szigorú végrendeleti intézkedések után, és innentől kezdődnek a titokzatos történések, illetve a szálak összefonódása. Nem akarok túlzottan misztikus lenni, poént lelövős meg ebben az esetben végképp nem, de mindenki tudhatja, hogy egy kísértet is a történet szerves részéve válik, a végkifejlet pedig egészen meglepő (majdnem).

Cím: az eredeti: Her Fearful Simmetry, sokkal inkább visszaadja azt, amilyen az ikrek kapcsolata, ahogy a külvilág látja őket, de mivel ez egy Blake-versből átvett szókapcsolat, magyarul már nem lett volna ugyanaz, így kaphatta a hangzatos és figyelemfelkeltő címet, mert arra, hogy temető, már alapból felkapják a fejüket az emberek, sőt még ikrek is és viszik is mint a cukrot.

Borító: az a helyzet, hogy ezt nézve is sokkal jobban passzol a regényhez az eredeti borító, amin a két fehérbe öltözött lány áll, egyrészt mivel a regényben ténylegesen így öltözködik Julia és Valentina, másrészt ha rájuk nézek, akkor a könyv szereplőit látom ellentétben a magyar borítóval, amin egyértelműen két idegen lány jön le a lépcsőn. A tekintet, a testtartás, a ruha, teljesen más, és bár szépek persze, meg a fény, meg az épület, satöbbi, ki lett ez találva, másnál talán 100% működne is, de ezek nem az ikrek. Így viszont már bukta (a piros óriáspöttyel meg végképp).

"Szerelmesnek lenni… nyugtalanító – mondta Martin. Az ember tetszeni akar, aggódik, hogy ő olyannak fog látni, amilyen valójában vagyok. De akarom, hogy megismerjen. Vagyis…. az ember meztelen, jajgat a sötétben, semmi méltósága…. Azt akartam, hogy lásson, és szeressen, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ki vagyok és én is tudtam róla."

Szereplők:
Julia és Valentina: az ikres dolog rejtélyes egy kívülálló számára, főleg, ha tükörikrekről van szó. Itt gyakorlatilag Julia uralja a gyengélkedő Valentinát és parancsol neki állandóan, közösek a programok, egyformák a ruhák, közös a jövő, minden közös, ami szerintem eléggé elviselhetetlen tud lenni, Valentina is próbál lázadni, de nem elég erős személyiség. Julia meg szerintem ugyanúgy csak a gyengeségét próbálja palástolni azzal, hogy zsarnokoskodik. Érzelmileg megrekedtek a kamaszkorban, hiába 21 évesek, semmi önálló személyiségük nincsen és mindig a többes szám...
Robert: harmincas évei végén járó történész, soha nem házasodtak össze Elspeth-tel, de nagyon szerették egymást és a férfi iszonyatosan szenved a nő elvesztése után, de ez természetes is.
Martin: jófej volt, én bírtam, bár egyértelműen azért lett megalkotva az ő és felesége, Marijke karaktere, hogy legyenek stabil mellékszereplők is, de jól sikerült, rémisztő volt a kényszercselekvéseinek a hatása, de szomorú is.
Elspeth és Edie: ők is ikrek voltak, Edie az ikrek anyja, hasonlóan éltek fiatalkorukig, mint Valentináék, ám egy mindenki számára titokzatos okból húsz éve nem találkoztak, Edie áttelepült az Egyesült Államokba.

Hangulatból is ötös, nagyon jól le van írva a baljóslatú ház, a lakások, szinte éreztem, hogy én is ott vagyok velük és érzem, hogy valami nagy még történni fog, mennyire nagy a belmagasság vagy éppenséggel ott a temető, amit látok, hogy ha kinézek az ablakon. A temető amúgy is nagyon érdekelni kezdett, abból a szempontból, hogy mennyire más lehet, mint ami itthon van, a díszes, feltűnő mauzóleumok, a parkszerűsége, egyszerűen szép lehet ott sétálgatni és csak kiülni, ellentétben a hazai viszonyokkal. ...és történik is valami nagy, kétségkívül, ami elég megosztóra sikerült az olvasók körében, én őszintén szólva, talán mert túlzottan racionális vagyok és igyekeztem kívülről is szemlélni őket, rendesen beletrafáltam, ettől függetlenül megdöbbentő az, ahogyan a cselekmény alakul a kezdeti íve után és megrázó is volt, hatásos, na. Olvassátok el és írjátok meg ti hogy vélekedtek róla. :)
(ez külön felhívás nektek lányok: PuPilla, tasiorsi és zakkant. ;))

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Athenaeum
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 425 oldal
Ár: 3490,-
ISBN-szám: 978-963-2930-76-3