2010. augusztus 31., kedd

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

"Azt akartam, hogy az egész bolygó elérje a mélypontot."

1999 régen volt, amikor David Fincher megalkotta a hamar kultikussá váló filmjét (az egyik zseniálisat, van neki több is), a Harcosok klubját. Persze nem abban az évben láttam, hiszen akkor még csak 11 éves voltam, hanem évekkel később, de aztán többször is, mert magával ragadott, hogy ez igen, ez valami más, merész, provokatív és elgondolkodtató. Régóta terveztem a könyv elolvasását is, de mivel mindig egy belső löket kell, hogy na most, és az most jött el kb. másfél hete, mikor egy barátom könyvespolcán ott volt a szemem előtt (nem először, na de a löket...) és akkor vette kezdetét az utazás.

"Apám nem járt főiskolára, ezért nekem feltétlenül kellett egy diploma. Kezemben a friss oklevéllel interurbán felhívtam, és megkérdeztem tőle, most mi legyen?
Apámnak nem volt ötlete.

Amikor munkát szereztem, és betöltöttem a huszonötöt, ment az újabb interurbán hívás, hogy megtudjam, most mi legyen? Apámnak nem volt ötlete, ezért azt tanácsolta, házasodjam meg. Jövőre töltöm be a harmincat, és nem hinném, hogy a kérdéseimre egy feleség lenne a válasz."

Nem zavart, hogy tudtam mi fog történni, élvezettel lapoztam, bár a figyelmeztetést előre megkaptam, hogy nem ugyanaz teljesen mint a film. Szerintem ez az történet, amiről nagyjából mindenki hallott már: van a harcosok klubja, kötelezően betartandó szabályokkal, ahol férfiak verekednek egymással, vérre menően, nem a gyilkolás, a sebesítés a cél és nem is pénzért folyik, hanem a felszabadító érzésért és az önbizalomért, ami közben éri a harcosokat. Vezetője Tyler Durden, a titokzatos férfi, a szappangyáros, mozigépész és pincér egyben, akit minden tag istenként tisztel és követik bármit mond. Egy nagy és egyben erőszakos, terrorista terv, a Nemezis-terv kezd kirajzolódni:

"A Nemezis-terv megmentheti a Földet. Kulturális jégkorszakot teremt, mesterséges őskorba taszítja a világot, hibernálja az emberiséget, hogy a téli álom évezredei alatt bolygónk visszanyerhesse egészséget. Az anarchia igazán hasznos lehet. Gondold csak végig."

A lényeg, ami az elbeszélő szájából hangzik el, aki egy szürke kis kárszakértő, és szintén a klub tagja lesz, szóval ő mondja ki folyamatosan a társadalomkritikát, hogy valami nagyon nem stimmel, nem jó ez így, álmatlanságban szenved, kezd széthullani, estéit terápiás csoportokban tölti, ahol megjelenik persze a Nő, Marla is, aki minden zűr okozója, de most tényleg, és a végén egy csavarral, ami minden egyes alkalommal meglepő és újra élvezhető. Kíméletlen, őszinte, nyers, de mégis érzékletes és tényleg elgondolkozik az olvasó, hogy tényleg jó ez így ahogy élünk? Azért nem tervezek harci klubot indítani, bár kíváncsi lennék, hogy valójában mennyire lenne életképes és addiktív egy ilyen szervezet.

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Intercom Könyvek (most a Cartaphilus-féle kiadást lehet kapni boltokban)
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2000
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 304 oldal
Ár: 798,-
ISBN-szám: 963-8370-29-7

(őszintén hiszek abban, hogy az angol kiadásokhoz hasonlóan a magyar piacon is elfogynának azok a példányok, amiken nem a színészek szerepelnének, nem mintha bajom lenne vele, de ez így olyan olcsó marketingfogás)

2010. augusztus 27., péntek

Marjane Satrapi: Persepolis

Mivel Marjane Satrapi 1969-ben született Iránban, nem volt már olyan kicsi az 1979-es forradalom kitörésekor. Sok mindent átélt, családtagok, barátok, osztálytársak elvesztését a harcok és utóharcok során, ebben a képregényben ezt próbálja megmutatni a világnak, illetve feldolgozni a történteket. Még így olvasni és nézni a rajzolt képeket is nehéz elviselni, hogy 10-11 évesen már mennyire éretten kellett viselkednie, mennyi szörnyűséget látott, még ha meg is próbált gyerek módjára lázadni egy kicsit, de egyáltalán nem üvegbúra alatt nőtt fel.

Ez így elég komolynak hangzik és nekem olyan komoly is volt az egész, bár azért voltak benne humorosabb részek is, pl, hogy a kis Márzsi prófétának képzelte magát és ebben őszintén hitt is, emellett ugye azzal volt valaki lázadó, ha a kendő alól kilógott néhány tincse, illetve punkos pólót viselt a csador alatt. Ez inkább a könyv első felére volt érvényes, utána én úgy éreztem (szubjektív), hogy túlságosan a történelmi események és velejáróik kerültek a középpontba (börtönök, kivégzés, robbantások), Márzsi kicsit elveszett benne, és a végén meg aztán csak úgy megint odacsöppent a nagymama a jázminvirágaival, kicsit zavarossá vált. Ennek ellenére érdemes elolvasni, már láttam egy filmklubban az animációs filmet, az nagyon tetszett, ugyanazzal az ábrázolási móddal készült, mint a képregény, ami ezáltal forgatókönyvként is felfogható, de mivel az a 1-2. kötetből készült, és tudom mi lesz még, végre a kamaszévek, így az következik nemsokára.

A kepregeny.net-en van pár oldal, bele lehet olvasni, de két kis kocka jusson ide is, na meg aztán az írónő:



Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2007
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 160 oldal
Ár: 2600,-
ISBN-szám: 978-963-9725-54-6

2010. augusztus 26., csütörtök

Kiss Angéla: London csak oda


Először is köszönöm
Mártinak itt is, hogy kölcsönadta nekem ezt a könyvet, másképpen nem jutottam volna hozzá még egy ideig.

A történet Miss Kiss története, aki kb. négy éve nulla angoltudással és terv nélkül vágott neki Angliának, pontosabban Londonnak. Szó esik itt a munkavállalásról, lakáskeresésről, barátok keresésről, különböző nemzetiségű emberek viselkedéséről, na meg az igazi angolokról, nyelvtanulásról, negatív és pozitív tapasztalatokról, és ebben egyáltalán nem arról van szó, hogy egy bőröndnyi pénzzel nekivágott és rögtön ott volt a herceg fehér lovon és egész nap nem volt dolga, csak vásárlás meg szépségszalon. Én nem is tudom, hogy hogyan lehet csak így nekivágni és lesz ami lesz, ez az, amire én nem lennék képes, angolul nem beszélve egy török étteremben dolgozott először, majd egy hagyományos angolban, plusz még mellékállásban egy könyvkiadó cég könyvelésénél.

Azt hiszem ez a vakmerőség, Angéla annyira más mint én, de szimpatikus volt, és nem azért, de sokszor emlegette az ő ellentétét, Normálisék lányát, akinél néha bizony éreztem, hogy az pont én vagyok, pl. Normálisék lánya már Magyarországon megnézi a honlapon, hogy milyen a londoni tömegközlekedés és melyik járattal lehet X helyről Y-ba jutni. Na én pont ezt csinálom állandóan, ami nekem tökéletesen megfelel, így érzem jól magam, de már csak emiatt is érdekes volt egy olyan nő történetét olvasni, aki meg 100% másmilyen.
Jó volt ez, szórakoztató meg kellően romantikus, de nem ömlengős, egyáltalán nem volt hülye stílusa, pedig ezeknél a könyveknél ez tud bukó lenni. Könnyed volt, de nem habkönnyű, könnyen olvasható, a hosszúság is épp megfelelt, egyszerűen érdekelt, hogy mi lesz a következő fordulat. Az első harmadában még kicsit soknak éreztem a visszaemlékezéseket, volt, hogy csak úgy 2-3 oldalra elkanyarodott a főszáltól, aztán meg a következő sorral vissza, az úgy nem volt jó néha, de aztán megvolt az egyensúly, vagyis inkább Londonra helyeződött át, de hát ez így is volt jó, elvégre nem emlékiratokról van szó.

A borító sem túl fantáziadús, de hátsó borító az én kiadói befolyásoltságtól mentes és szubjektív véleményem szerint szégyen... Ennyire rosszul összeállított hátlapot régen láttam:
1. Hogy lehet a Comic Sans betűtípust választani egy felnőtteknek szóló könyv bármelyik részéhez? Abszolút komolytalan.
2. Mi ez a kacskaringó benne? Jézusom.
3. Miért született szinglihős? Angélának egyáltalán nem volt tervben az, hogy egyedül éljen, szeretett volna szerelembe esni, kereste az Igazit. Spoiler: [és meg is találta benne, bár azt nem tudom azóta mi a helyzet Erikkel]
De a kép róla az nagyon szép és stílusos, az az egyetlen pozitívum.

Működik egy blogja is, ezen a címen, tavasz óta vannak bejegyzések, ha valakinek még van kedve tovább olvasni, hogy mi történik Miss Kiss-szel. :)

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Jószöveg Műhely Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 279 oldal
Ár: 2990,-
ISBN-szám: 978-963-7052-37-8

2010. augusztus 24., kedd

Költözködés a Tudásközpontba

Kezdőőődik! :) Visszaszámlálás megindult, várható nyitás 2010. szeptember 13-án, az épület nagyrészt kész van, legalábbis gondolom, a videó is ezt bizonyítja, már csak a könyveknek kellene átkerülniük. :D

Igazán irigylem volt tanáromat és a könyvtár igazgatónőjét, Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnest, hogy nem kapott még idegösszeomlást a nagy stressz alatt (remélem), bár valószínűleg éppen emiatt lesz valakiből jó igazgató, mert ilyen képességekkel született, hogy átvészeli ezeket az időszakokat.

Továbbá ha valaki erős legény, de tényleg, és tengernyi szabadideje van, amiben jól le akar izzadni és hátfájást kapni (bár ha edz, akkor elkerülhető), akkor számára érdekes lehet ez a lehetőség.


(szerintem lesz majd tudósítás az első lépéseimről bent, meg képek és aztán folyamatosan a tapasztalatokról is)

2010. augusztus 22., vasárnap

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége


Kicsit megkésve ugyan, a nagy hullám után, ami majd egy éve volt, végre én is hozzájutottam, ideje volt, hiszen kikötöttem anno magamnak, hogy addig nem nézem meg a filmet sem, míg el nem olvastam, nos, tegnapelőtt befejeztem, ma pedig megvolt a film is, ami jól sikerült, de maradjunk inkább a könyvnél.

A történet alapvonalát szerintem mindenki ismeri, hogy Clare kislánykorában találkozik először Henry-vel, aki időutazó, mivel egy genetikai rendellenessége van, így szabálytalan időközönként eltűnik és feltűnik más helyeken, nem tudja meddig marad, de így találkozik Clare-rel is rendszeresen a lány gyermekkorában, majd a jelenben is, mikor Clare húsz, Henry pedig huszonnyolc éves. Romantikus regényről van szó, nem titok, hogy összeházasodnak és megpróbálnak normális életet élni, meg ami ezzel jár, ami nem igazán lehetséges, Henry utazásai is néha veszélyesebbek, állandó a bizonytalanság, vajon a gyermekük is IHSZ (Időben Hontalan Személy) lesz?

Az a helyzet, hogy én ezt a determináltságot, ami Clare-rel történik, nehezen viselném el, közben végig az járt a fejemben, hogy szép, szép, hogy gyakorlatilag gyerekkorában tudja kivel fogja leélni az életét, nem volt választási lehetősége, bármennyire is úgy tűnhet, hogy igen, és itt nem arról van szó, hogy mert szerelmes volt és ennyi elég egy embernek.

"Tudod, azt mondod nekem, hogy tejszínnel és cukorral szeretem a kávét, amikor szinte nem is kóstoltam még. Úgy értem, hogy fogok rájönni, hogy valóban azt szeretem-e, vagy csak azért fogom szeretni, mert te mondtad?"

Másfajta várakozást él meg, mint egy átlagos ember, pedig Henry sem erőltet semmit, tök normális, az a baj, hogy mindenki túl normális, ettől egy álomvilág, de lezárom, legyen ez a végzet, a sors akarata.
Henry: a pasi az írónőtől könyvtárosi állást kapott. Édes Istenem. Hány olyan pasiról lehet olvasni, akinek ez a foglalkozása, még ha nem is ez a központi mozzanata a regénynek? Köszönöm. (mert én is, ha ez eddig nem lett volna világos, csak nem férfi)
A kétszempontú elbeszélői mód jó döntés volt, Clare és Henry felváltva mesélik el a történetet, ugyanígy nem volt panaszom a nyelvezetre is, olvastam ilyen kritikákat, hogy túl közönséges néha, ami nem illik egy ilyen tündérmeséhez, hááát, ha őszinték vagyunk, egy "normális", átlagos párnak van szexuális élete, a dolgoknak vannak neveik, ez is hozzátartozik, nem csak az, hogy a feleségem olyan finom pulykát sütött, sétáltunk a homokos tengerparton, stb. Ez van.

Azt tudom mondani összességében, hogy a saját kategóriájában tényleg ott van a legizgalmasabbak között, nem akar szerintem több lenni egy szép történetnél, annak meg jó volt, az egy dolog, hogy mennyire felkapta a kiadó és a média úgy általában, ezért nem is szeretem az ilyen dolgot, hogy hátha csalódás lesz, de ez nem volt az, egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Ulpius

A kiadás helye: Budapest

A kiadás éve: 2004
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 584 oldal
Ár: 3480,-

ISBN-szám: 9639602183

2010. augusztus 19., csütörtök

Újratöltve

Mától Papírrepülő 2.0. Miért legyen egy teljes egészében gyári sablon, ha lehet saját is, amit a saját igényeim szerint alakítottam ki? Jó lesz ez az új háttér, kicsit csajosabb is, ez kell most nekem.
Update: összeolvadtak az énjeim, mától (aug. 21.) egy néven futok itt is, ott is, viszlát pszichátria

2010. augusztus 15., vasárnap

Douglas Coupland: Minden család pszichotikus

Coupland ... ábrázolja azt az új tömegkultúrát, amelyben – nemzedéke sok tagjával együtt – úgy lubickol, hogy közben viszolyog is tőle.

Gondolom vagyunk így egy páran, csak valaki nem vallja be, valaki meg igen, rám vonatkozóan részben igaz (gond nélkül eszem hasábburgonyát, rendelek pizzát, elmegyek a plázába, elmegyek a multiplexbe, megveszem a drágább túrórudit, csokit, megnézem a Szül. fel. és Grace klinika minden részét, Twilight-ot olvasok és megveszem a New Moon-os tollat, stb.) Csak közben helyén kell kezelni a dolgokat, én megteszem, nincs problémám. :)

Az a nagy helyzet, hogy erről a regényről anélkül, hogy elolvasnánk a fülszöveget, aztán a regényt, nem is igazán lehet beszélni, csak hablatyolni, sokan meg nem olvastuk, én viszont erről írok éppen, kicsit kuszaság, de igazság szerint azzal, hogy elolvasod a fülszöveget, nem hullik le semmiről sem a lepel, ez nem az a kategória. Hol is tartottam?

Részlet a fülszövegből, ami cselekményleírást tartalmaz: Nagy esemény előtt áll a Drummond család: mindannyian összegyűlnek Orlandóban, hogy jelen legyenek egy űrhajó kilövésénél, rajta lesz ugyanis Sarah, aki – bár félkezű, mert az anyja a terhesség alatt egy szörnyű gyógyszert szedett – az egyetlen olyan ember a családból, aki elért valamit az életében.

A többiek? Janet, az anya a válása óta magányában rákattant az internetre: ForróÁzsiaTini néven látogatja a chatszobákat, és tiltott gyógyszereket próbál szerezni az AIDS okozta betegségeire. Ted, az exférje, aki valamikor keményen ivott és kábítószerezett, pokollá téve a család életét, most a trófeafelesége mellett próbál új életet kezdeni – bár a májrákja miatt aligha élvezheti sokáig. Wade tizenhét évesen elszökött, nőkkel tartatja ki magát, vagy épp csempészetből élt meg, s most ő is AIDS-es, egy újszülöttekkel kereskedő bűnöző család… és Drummondék betegségei, őrületei, titkai, veszekedései és kibékülései.

Első olvasásra ennyi minden összesűrítve talán sokkoló és elképzelhetetlen lehet, és kell ehhez is egyfajta befogadóképesség és nyitottság, hogy tetsszen valakinek ez a stílus, mert ez még nem minden, gördülékenyen halad előre a cselekmény a fülszövegben említett kilövésig, de nekem is tudott még meglepetést szerezni Coupland.
Sok a szereplő, mindenkinek van valami defektje, nem is egy, Sarah-t kivéve, de hát neki meg ott a fogyatékossága, de ő legalább elért valamit az életben a Drummond gyerekek közül. Könnyen ítélkezni lehetne, hogy senki sem normális és a társadalom selejtje, ezt még én sem tudom eldönteni, hogy attól mert valakinek majdnem 40 éves korára nincs stabil munkája, családja, értéktárgyai, lehet-e nullának nevezni, kinek van ehhez joga és mit jelent az, hogy elért valamit az ember? Mi az alap értékrend és miért pont az? A papa-mama-két gyerek, családiház, kutya autó?
Ugyanez volt az egyik alapprobléma A rágógumitolvajnál is, az író szívesen foglalkozik a társadalmi meghatározásokkal, még ha kicsit paródiát is csinál belőlük (mert az is van benne, nem is kevés) vagy hogy éppen az életkor mennyire határozhat meg minket, a hatvanon túl van-e még élet vagy ha nem is újrakezdeni, de lehet-e új élményeket szerezni. Szerintem ezek sokunkat foglalkoztatják, vagyis remélem és aki valami pörgősre és újszerűre vágyik, ahol mellesleg mindenki vagy rákos, vagy függő, vagy AIDS-es vagy ezek kombinációja, annak kellemes Coupland-perceket.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Európa
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2007
A kötés típusa: keményborító
Oldalszám: 368 oldal
Ár: 990,- és 2500,- (új példányok, de webáruházanként eltérő)
ISBN-szám: 978-963-0783-6-44

Én meg az Őrzőim


Megint a moly.hu-nak köszönhetően sikerült szert tennem az Alexandra akciójának pár szereplőjére, mégpedig:

Douglas Coupland: A rágógumitolvaj > erről már áradoztam itt a blogban, nekem 10/10-es volt, így nagyon örültem, hogy 80% kedvezménnyel meg tudtam vásárolni.
Ugyanilyen örömteli volt, hogy az Alan Moore - Dave Gibson által megalkotott Watchmen - Az Őrzők mindhárom kötetét is 50% kedvezménnyel kínálták, 1290,- darabonként is ezekért a remekművekért (tartalom, kiadás, minőségi) nem pénz, úgyhogy ezek is itt landoltak nálam.
Mostantól ösztöníj beérkezéséig könyvvásárlás területén takarékoskodás van.
Update: pár nappal a kép készülte után még szert tettem egy akciós könyvre: Agota Kristof: Mindegy.

2010. augusztus 13., péntek

Közbevetés - Moment of Beauty

Kedves olvasóim! Egyesek számára idegesítő sorok következhetnek, tőlük elnézést kérek, de hát én már csak ilyen vagyok. :) Ma délelőtt, mikor mászkáltam ki-be a szobámból, egyszer csak észrevettem, hogy a szépen díszsorban kirakott angol Twilight-köteteim gerincén a cím metálfényezése mindegyiknél más színű. Ez eddig fel sem tűnt, mert hát stílusra olyan egyforma mindegyik, meg szépek (csak kicsit elgyötörtek gerinc-ügyileg), nem hiába vannak szem előtt, szóval: a Twilight kékes, a New Moon ezüst, az Eclipse bronz, a Breaking Dawn pedig piros fényezésű.



Igen, mögöttük az ott a Twilight-filmkalauz, a poszter pedig a Twilight-é, a nagy mozis óriásplakát, mert nekem így jó, a vázában pedig száraz csuhé virág, de nem a vámpírság miatt. :D (Edward-os párnám vagy ágyneműm azért nincs, annyira nem...)

Update: ez már hónapok óta nincs ám így, eltűntek a poszterek és a filmkalauz is eladó. Hiába, öregszem. :)

2010. augusztus 12., csütörtök

Megint egy mosolyt fakasztó díj


Ezúttal is köszönöm Lobo-nak, hogy az öt blogger egyike vagyok, akinek ezt odaadta, akkor én meg próbálok az olvasottjaim közül olyanokat választani, akiknél még nem láttam kitéve, de én szeretem őket: márti, Juci, egy ember, Mónika és Dün plusz egy ráadás jár tasiorsi-nak az Angliás bejegyzéseiért és mert nagyon irigylem.

2010. augusztus 10., kedd

Bárdos Pál: Sose lesz vége ennek a napnak

Fülszöveg: Bárdos Pál kisregénye a mai értelmiségi középnemzedék, a negyvenesek közérzetéről, tudatproblémáiról és létgondjairól tudósít. Hőse kiadói lektor (civilben író), az ő egyetlen napjának eseményei szolgálnak keretül egy jó ismert állapot bemutatásához, amelyben az elbizonytalanodás, a szorongás, a fölöslegesség érzése, a szellemi korrumpálódás veszélye, az alkotás görcse uralja a mindennapokat. Mit állíthat ezzel szembe hősünk, aki nem tud, de nem is akar cinikussá, a rosszkedv apologétájává válni s önfelmentés sem kenyere? Azt a felismerést, hogy egyedül az önismereten, az önbecsülésén, az élettapasztalatokban felhalmozódott bölcsességen keresztül vezethet út a belső békéhez, a harmonikus emberi kapcsolatokhoz.

Az 1988-ban születettek közé tartozom, így elég nyilvánvalóan nem én vagyok a célközönség, a most 65-70 évesek elmúlt rendszerbeli szorongásai vannak a középpontban, ez meg sajnos nekem már nem mond sokat, anno csak a címen akadt meg a szemem, bólogattam nagyon. Nem tudott úgy megérinteni a történet és tudom persze, hogy nem mindig a belehelyezkedés a cél és a feladat, hiszen a Frankenstein sem olyan, vagy A láthatatlan ember Wells-től sem az a korszak amibe csak úgy hopp bele, DE: általánosan érvényű igazságokat ebben is találni, amik még itt, 2010-ben, egy 22 éves lánynak is igazak vagy éppen problémát okoznak. Ilyenekre gondolok, hogy hogyan találjuk meg önmagunkat, hogyan helyezkedjünk el a társadalomban, a rétegeiben, élvezzük-e a munkánkat, amit pedig elvégzünk azt megbecsülik-e a kollégák és a főnök? Hányszor éreztük már azt, hogy sose lesz vége ennek a napnak?

Nekem ennyi: 6/10

Kiadó: Magvető (Rakéta Regénytár)
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1985
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 159 oldal
Ár: 200,- (bookself.hu), 240,- (antikvarium.hu), én 170,-ért vettem az utóbbi oldalon akció idején
ISBN-szám: 963-14-0360-2

2010. augusztus 6., péntek

Lakatos István: Lencsilány

Ez is a szép és a könyvesboltban marad-kategóriába tartozik nálam, sajnos képregényekre a legnehezebb pénzt félrerakni, pedig vannak érdekesek, de többnyire marad a könyvtárak szegényes kínálata. Egyedül Gróf Balázs Képregények c. kötete volt kötelező darab még 2005-ben, az akkor magasnak tűnő árak ellenére is, most pedig erősen gondolkozom az irgalmatlan kedvezménnyel árusított kettő Scott Pilgrim-köteten, valahogy nagyon vonz, meg tegnap a kezembe is fogtam és még mindig vonz.

Szóval elkezdett molyon terjedni egy kicsit ez a könyv, egyre csak jött elő a frissben, hogy X olvasta, Y olvasta, hm, mi ez a valami, aztán megjött a végső löket PuPillától, hogy ez valószínűleg tetszeni fog nekem, mert olyan. Így hát bevetettem magam az egyik könyváruház olvasókuckójába miután nagy nehezen sikerült ráakadni a könyvre, annyira eldugták (miért nem a képregények között van Csordás és Merényi mellett???).

Talán könnyelműség negyedóra vagy nem tudom hány perc után majdnem maximumot adni, mindenesetre beváltotta az előzetes várakozásaimat, tetszett, nagyon is, ez való nekem, meg a nagyobb vagányabb gyerekek is a kezükbe vehetik, annyira nem kegyetlen, legalább meglátják, hogy nem csak Barbie babák lehetnek a mesék főszereplői, létezik másfajta ábrázolásmód is, a felnőttek meg úgyis a helyén tudják kezelni, hogy mi mit akar jelenteni. Remélhetőleg.

Nem titok, hogy a könyv formájában is kiadott négy történetnek van egy háttérsztorija, mégpedig Lakatos István magánélete, ami persze, hogy kihatott arra, hogy mit alkot, de az eredmény magáért beszél, ez a fajta ábrázolás közel áll hozzám, szerintem szép és érdekes. Lencsilány és Lencsibaba karaktere nagyon aranyos, de Edgar bácsi, meg a vízidisznó, meg mindenki, már csak nézegetni is megéri, ha nem a buborékokkal akarunk foglalkozni, de az is egy külön történet, arra viszont nem vagyok képes, hogy a képregények szélesebb spektrumának (nálam nem létező) ismeretében tárgyaljam a Lencsilányt, meg pszichológiai, társadalmi, irodalmi kontextusban, egyszerűen csak ajánlani tudom, hogy aki valami másra vágyik, lapozza végig ezt az 56 oldalt.

Plusz információk:
Kiadói oldal - kosárba vele!
Előszezon - Lakatos István
Képregény.net
Index - Lakatos még mindig Lencsilányt szereti

Nekem ennyi: 9/10 (de csak mert olyan rövid)

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: keménytáblás
Oldalszám: 56 oldal
Ár: 2680,-
ISBN-szám: 978-963-310-005-9

2010. augusztus 5., csütörtök

Stephenie Meyer: Breaking Dawn


A sokadik és nem utolsó a témában, csak ezért nem hagyom ki, hiába nem lesz címlapos, de hát nincs mit tenni, az áldozatok száma nem csökken, nehezen találni már olyan rajongót, aki nem ismeri a végét, meg a főbb csomópontokat a negyedik részből, még ha egyelőre nem is olvasta. Én s így voltam vele, kalózfordítást direkt nem olvastam, először angolul akartam megküzdeni vele, ennek ellenére nagyvonalakban tudtam kivel mi történik, így az az alapvető izgalom nem volt meg kezdetben, hogy jajmilesz, de azért később feltámadt. Persze, most nem árulok el semmit, hiszen benne van a tartalomjegyzékben, de mit várjak egy olyan könyvtől, aminek az utolsó fejezete az, hogy
Happily Ever After? Úgyis mindenki tudta, hogy ez lesz, csak volt egy kis kavarás előtte. :)

Arra már nem is emlékszem, hogy 2008 őszén, mikor az első rész könyv és film formájában is megjelent Magyarországon, melyikről hallottam először... azt tudom, hogy az első kötet és a film bemutatója egy héten volt, nekem is egyszerre volt, az valami szuper dolog volt, első látásra szerelem volt Robert Pattinson (Edward), tudom sokan utálják, meg hogy tepsiképű, stb, kinek mi jön be, nekem pont hogy tetszik a fura arccsontozata. Azóta is kitartóan a Team Edward tagja vagyok.

A Twilight egészen újszerű volt, középiskolás love storyt vámpír és ember között még nem olvastam (persze, mert nem ismertem a The Vampire Diaries-t...), mert azért Anne Rice, Charlaine Harris vagy Laurell K. Hamilton világa egészen más. Szóval belehabarodtam az egészbe, mert annyira szép és friss volt az egész, mármint nekem tényleg az tetszett, hogy itt, a 21. százdban játszódik, nincsenek kosztümök meg hasonlók, hanem olyan elképzelhető az egész, ha felülemelkedünk a vámpírokhülyeségutálomőket-dolgon.
A New Moon hasonló volt, egyáltalán nem idegesített Bella, megértettem, hogy tulajdonképpen mennyire rossz lehet, ha egy Edward karakterű pasi elhagyja :D Meg az, hogy senkivel sem oszthatta meg a gondolatait, tényleg szívás. Bár már ekkor mutatkozott az, hogy mennyire egészségtelen a kapcsolatuk (Bella és Edward), mert tényleg ezt gondolom, nekem senki ne mondja, hogy ilyen a ZIGAZI, meg a szerelem, mert nem, legalábbis nekem nem, mert ugye mit mondok én mindig? > önálló személyiségnek kell maradni mindig, önállóan is tudni lélegezni, cselekedni, nos, Bella erre nem képes, Edward nélkül még levegőt sem tud venni.
Az Eclipse-ben ez még inkább kicsúcsosodott, hogy Bella nem önálló személyiség, és ez valami iszonyatos volt, mert én meg annyira nem így gondolkodom, de ezt leszámítva Bella mindig is szimpatikus hősnő volt, mert végre nem a legnépszerűbb csajt, a suli szépét, hosszú szőke hajjal, csillogó élettel tette meg Meyer az alanynak, hanem egy tök átlagos barna hajú lányt, aki tornacsukában jár általában, nem magassarkúban, pont mint én, és ezért bírom amúgy.

Egyik fórumoldalról: „Nem értem, hogyan lehet egy örök szerelemnek az alapja az, hogy a srác jól néz ki, a csajnak meg jó szaga van.” LOL

Már megint össze-vissza fecsegek, rátérek a regényre, mert elfogynak a karakterek... :) Ez a borító is szép lett, aki ki találta ezt a koncepciót, annak gratulálok, én szeretem ezt a színvilágot.
Szerkezetileg három könyvre van bontva a 700 oldal: Bella könyve, Jacobé, és megint Belláé. Jacob mint elmesélő nem volt, ezt érdemes volt szerintem megjátszania az írónőnek, nálam már eredménnyel, mert így sokkal szimpatikusabbá érthetőbbé vált a karaktere, főleg, hogy mennyire utáltam a kezdetektől fogva (a színészről meg ne is beszéljünk XD). Halványabb betűkkel az ártatlanok miatt, de akkor, hogy mik is a főbb csomópontok:
1. könyv: esküvő, nászút, aztán Bella terhes lesz (biológiailag: vámpír apuka, ember anyuka, érdekes...). Ez a rész lehetne fele ilyen hosszú, nagyon sok a felesleges ömlengés, Meyer tényleg nem szabott magának határokat.
2. könyv: Bella pocakja iszonyatos gyorsasággal növekszik, és gyengíti a "thing", amiről senki sem tudja milyen lesz pontosan, még faj szerinti besorolás szerint sem, közben Jacob leválik Sam falkájáról, összetűzés, stb, második Alpha-vá válik, csatlakozik hozzá Leah és Seth, együtt vigyáznak Bella-ra és viszonylagosan "összebarátkoznak" Cullen-ékkel.
3. könyv: megszületik a "thing", félig vámpír-félig ember, nőnemű és Renesmee lesz a neve. Nem írom le mik a jellemző, ez itt most nem mesedélután, de tök aranyos és gyorsabban növekszik az átlag babáknál, egy hetes korában azt hiszem úgy 3-4 hónapos szinten van, ergo hamarabb tanul meg járni, beszélni, olvasni, stb. és neki is van special gift-je, emlékeket tud átadni érintéssel egy másik embernek/vámpírnak. Szépen elvannak, ám Irina beköpi őket a Volturinak, hogy immortal child-ot kreáltak, így el kell pusztítani, és Cullenék várnak az érkezésükre. Meghívnak több mint húsz vámpírt, akiket ismernek, hogy ők tanúsítsák, hogy nem immortal child, hanem növekszik, csak hibrid, és nem veszélyes sem az emberekre, sem a vámpírokra nézve. Biztosak a kivégzésben, tréningeznek, mert azért csak úgy nem akarják megadni magukat, kiderül, hogy Bella képessége a shield létrehozása, ez amolyan védőmező, aura amivel meg tudja védeni a környezetében lévőket, és nem férhetnek hozzájuk más speciális képességű vámpírok sem. Megérkezik a Volturi, szócsaták, feszültség, meglepetés, jézusom mi lesz, de hát ahogy írtam az első bekezdésben is, nem árulnak zsákbamacskát, nem is lehetne más a vége, mint Happily Ever After. :)


Nekem tetszett ez is, fent tudta tartani az izgalmakat, bár tényleg lehetett volna úgy 200 oldallal rövidebb, úgy is jó lett volna, de azért nem kár, hogyha arra gondolok, hogy nincsen több rész, mert a kiegészítő izéket nem számolom ide. Ugyanazok a szimpatikus, vagy kevésbé kedvelt karakterek, mindenki úgy viselkedett, ahogy eddig megszokhattuk, jó volt, hogy behozták a történetbe a sok másik vámpírt, bár jöhettek volna előbb is, de összességében szerintem jó volt lezárásnak, tényleg lányoknak való, tényleg csöpögős, tényleg valószerűtlen, de szórakoztató irodalom kategóriájában szerintem megállja helyét (nem a gyermek-és ifjúsági irodalom részlegen).

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Atom
A kiadás helye: London
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 702 oldal
Ár: 12.99 GBP, a Lírában 4145 HUF-ért vettem meg átszámítva
ISBN-szám: 978-1-905654-29-1