Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

"Azt akartam, hogy az egész bolygó elérje a mélypontot."

1999 régen volt, amikor David Fincher megalkotta a hamar kultikussá váló filmjét (az egyik zseniálisat, van neki több is), a Harcosok klubját. Persze nem abban az évben láttam, hiszen akkor még csak 11 éves voltam, hanem évekkel később, de aztán többször is, mert magával ragadott, hogy ez igen, ez valami más, merész, provokatív és elgondolkodtató. Régóta terveztem a könyv elolvasását is, de mivel mindig egy belső löket kell, hogy na most, és az most jött el kb. másfél hete, mikor egy barátom könyvespolcán ott volt a szemem előtt (nem először, na de a löket...) és akkor vette kezdetét az utazás.

"Apám nem járt főiskolára, ezért nekem feltétlenül kellett egy diploma. Kezemben a friss oklevéllel interurbán felhívtam, és megkérdeztem tőle, most mi legyen?
Apámnak nem volt ötlete.
Amikor munkát szereztem, és betöltöttem a huszonötöt, ment az újabb interurbán hívás, hogy megtudjam, most mi legyen? Apámnak nem volt ötlete, ezért azt tanácsolta, házasodjam meg. Jövőre töltöm be a harmincat, és nem hinném, hogy a kérdéseimre egy feleség lenne a válasz."

Nem zavart, hogy tudtam mi fog történni, élvezettel lapoztam, bár a figyelmeztetést előre megkaptam, hogy nem ugyanaz teljesen mint a film. Szerintem ez az történet, amiről nagyjából mindenki hallott már: van a harcosok klubja, kötelezően betartandó szabályokkal, ahol férfiak verekednek egymással, vérre menően, nem a gyilkolás, a sebesítés a cél és nem is pénzért folyik, hanem a felszabadító érzésért és az önbizalomért, ami közben éri a harcosokat. Vezetője Tyler Durden, a titokzatos férfi, a szappangyáros, mozigépész és pincér egyben, akit minden tag istenként tisztel és követik bármit mond. Egy nagy és egyben erőszakos, terrorista terv, a Nemezis-terv kezd kirajzolódni:

"A Nemezis-terv megmentheti a Földet. Kulturális jégkorszakot teremt, mesterséges őskorba taszítja a világot, hibernálja az emberiséget, hogy a téli álom évezredei alatt bolygónk visszanyerhesse egészséget. Az anarchia igazán hasznos lehet. Gondold csak végig."

A lényeg, ami az elbeszélő szájából hangzik el, aki egy szürke kis kárszakértő, és szintén a klub tagja lesz, szóval ő mondja ki folyamatosan a társadalomkritikát, hogy valami nagyon nem stimmel, nem jó ez így, álmatlanságban szenved, kezd széthullani, estéit terápiás csoportokban tölti, ahol megjelenik persze a Nő, Marla is, aki minden zűr okozója, de most tényleg, és a végén egy csavarral, ami minden egyes alkalommal meglepő és újra élvezhető. Kíméletlen, őszinte, nyers, de mégis érzékletes és tényleg elgondolkozik az olvasó, hogy tényleg jó ez így ahogy élünk? Azért nem tervezek harci klubot indítani, bár kíváncsi lennék, hogy valójában mennyire lenne életképes és addiktív egy ilyen szervezet.

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Intercom Könyvek (most a Cartaphilus-féle kiadást lehet kapni boltokban)
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2000
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 304 oldal
Ár: 798,-
ISBN-szám: 963-8370-29-7

(őszintén hiszek abban, hogy az angol kiadásokhoz hasonlóan a magyar piacon is elfogynának azok a példányok, amiken nem a színészek szerepelnének, nem mintha bajom lenne vele, de ez így olyan olcsó marketingfogás)