Agota Kristof: A Nagy Füzet

"A plébános hallgat egy darabig, aztán azt mondja:
- Ezek szerint ismeritek a Tízparancsolatot. Meg is tartjátok?
- Nem, plébános úr, nem tartjuk meg. Senki sem tartja meg. Meg van írva: "Ne ölj!", és mindenki öl.
A plébános azt mondja:
- Hát igen... sajnos háború van."

Részlet a fülszövegből: Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron.

Továbbá azt is írták, hogy fekete humorral van átszőve... Tényleg? Én ezt nem vettem észre, kegyetlenül naturális és őszinte, néha már annyira, hogy elkerekedett a szemem. A névtelen ikrek hihetetlenül intelligensek, érzelmek nélküliekké válnak, mégpedig önakaratból, pl. addig mondogatják egymásnak a kedves szavakat (pl. szeretlek), míg azok elvesztik értelmüket, vagy mivel nem akarják érezni a fájdalmat, mikor megverik őket, egymást verik, hogy kivesszen belőlük a fájdalom. Számos egyéb gyakorlatot végeznek még, de emellett karban tartják elméjüket is, a Bibliából kívülről tudnak részeket, számolnak, írnak, olvasnak és rejtegetik a Nagy Füzetet.

"A sok ismételgetéstől a szavak lassanként elvesztik jelentésüket, és csökken a miattuk érzett fájdalom."

Mindez az őket körülvevő háború miatt van, a Kisváros lakói elvesztették emberségüket, általános viselkedési forma sajnos a sérült lány szexuális kihasználása, lopások, mérgezések, a pap..., mennyire hiányzott a szeretet az egész közösségből, mennyire félre volt kezelve az intimitás, nem véletlen, hogy az ikrek számára sem volt lehetetlen, bár nem mondom, hogy csak rosszat cselekedtek, mert nem, de ki mondott volna nekik ellent? Csak magukra számíthattak, szörnyű volt néha olvasni, hogy miket éltek át, mit láttak, miket tettek, milyen volt abban a korban élni, ezért közhely, de tényleg annyira jó, hogy nekem már nem kellett ilyen gondokkal küzdenem gyermekkoromban.

A könyv része a Trilógiának, egy korábbi bejegyzésben pedig már írtam Az analfabétáról, ami Agota Kristof önéletrajzi írásait tartalmazza.

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Magvető (Rakéta Regénytár)
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1989
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 202 oldal
Ár: az a nagy igazság, hogy ebből nincs megvásárolható példány
ISBN-szám: 963-14-1491-4