Annyira szomorú, mikor a szeretett könyveimet, amik nekem nincsenek meg sajnos, rossz állapotban találom a könyvtárban. Van ez az Egyetleneim című regény Beregi Tamás tollából, amiről írtam már a kezdetekkor, könyvtári példányt olvastam először, most meg egy másik könyvtárban is megtaláltam, ahol nem is tudtam, hogy megvan, de örültem, amikor egy szimpla böngészésnél megakadt rajta a szemem és le is vettem rögtön. Külön nem terveztem, hogy újra elolvasom, de hát mivel annyira imádom, hát belelapozom vagy újra az egészet, tökmindegy, a lényeg, hogy jó érzés, hogy most újra itt van nálam a fizikai valójában.
A lényeg, amiről igazából írni akartam, hogy ez olyan, hogy a védő papírborítón alapból lukak vannak vágva, hogy a keményborítón lévő női testrészek kilátszódjanak, na mindegy, első sokkon túllépni, csak ezzel a példánnyal az a probléma, hogy kicsit túlvágták a lukakat, nem tudom, hogy véletlenül sérült meg, vagy valamelyik elégedetlen olvasó szórakozott, mindenesetre én meg a haját vágnám le, ez így most tök rongy és csúnya. Felülről hiányzik szintén egy rózsaszín dobozban a szerző neve, alulról pedig, hogy szerelmi függeléket is tartalmaz.
Puszi még egyszer.
Így néz ki alapból:
Puszi még egyszer.
Így néz ki alapból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.