Volt ennek egy első része, amiről már írtam pár napja, úgy ért véget, hogy a háborús Iránból Marjane-t Bécsbe küldték tanulni, ahol majd anyja egyik barátnőjénél fog lakni. A második kötet szépen simulva innen veszi fel a fonalat, formailag is, csak a borító más árnyalatú, de kellemes kézbe fogni és olvasni hosszú távon is, hiba is lett volna ezt a témát fényes papírra nyomni.
Nem akarok minden cselekményszálat lelőni, inkább olvassátok el, de ha valaki kíváncsi rá:
Nem úgy alakulnak a dolgok Bécsben, ahogy otthon eltervezték, nem beszél németül, új iskolába kerül, ahová be kell illeszkednie, barátokat szereznie, és mivel a nyugati kultúrába került, az is teljesen új a számára, mind kulturálisan, mind viselkedésében, úgyhogy azt hiszem ez a legnagyobb küzdelem. Lázadó lesz, megismeri a szerelmet is, aztán padlóra kerül és visszatér szülőhazájába.
... felvettem a kendőmet...
Négy év után, tizennyolc évesen újra az "elmaradott" országban találja magát, ahová vissza kell illeszkednie, újra kendőt hordani és elfogadni azt, hogy mennyire nem becsülik a nőket Iránban és mennyire kevés joguk van. Sikeresen felvételizik a Képzőművészeti Egyetemre, amit aztán elvégez, egy francia egyetemre is felvételizik és ahogy a fülszövegen is szerepel, Marjane Satrapi jelenleg Párizsban él.
Nos, nekem sokkal jobban tetszett a második kötet, egyrészt véget ért a háború, így nem minden második mondat halottakról szólt, hanem inkább Marjane volt a középpontban, hogy ő hogyan élte meg a mindennapokat Bécsben, illetve Iránban is. Jól volt körvonalazva a középiskola, érdekes, de mégsem olyan elképzelhetetlen karaktereket talált ki a barátainak (vagyis hát önéletrajzi, khmm), aztán meg a pasik is, haha, szóval ugyanolyan problémákkal küzdött mint bármelyik más korabeli, azon felül, hogy idegen volt a sok német diák között. A második fele is ugyanolyan jól sikerült, itt sem volt túlzottan hiányérzetem semmi iránt, illetve tetszett ami szerepelt, egyetem, kik is vagyunk mi valójában?, szóval értitek. :)
Összességében jellemző volt mindkét kötetre, hogy nem kertelt, mindig kimondta amit gondolt, a múltban is és a képkockákon sem félt megrajzolni dolgokat az írónő, és ez az őszinteség, ami a leginkább vonzó benne, ami persze magával vonja azt is, hogy nem csak a szép dolgokat mutatta be, igenis, nehéz út áll mögötte, de hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot, ami igencsak becsülendő.
Nekem ennyi: 9/10Nem akarok minden cselekményszálat lelőni, inkább olvassátok el, de ha valaki kíváncsi rá:Nem úgy alakulnak a dolgok Bécsben, ahogy otthon eltervezték, nem beszél németül, új iskolába kerül, ahová be kell illeszkednie, barátokat szereznie, és mivel a nyugati kultúrába került, az is teljesen új a számára, mind kulturálisan, mind viselkedésében, úgyhogy azt hiszem ez a legnagyobb küzdelem. Lázadó lesz, megismeri a szerelmet is, aztán padlóra kerül és visszatér szülőhazájába.
... felvettem a kendőmet...
Négy év után, tizennyolc évesen újra az "elmaradott" országban találja magát, ahová vissza kell illeszkednie, újra kendőt hordani és elfogadni azt, hogy mennyire nem becsülik a nőket Iránban és mennyire kevés joguk van. Sikeresen felvételizik a Képzőművészeti Egyetemre, amit aztán elvégez, egy francia egyetemre is felvételizik és ahogy a fülszövegen is szerepel, Marjane Satrapi jelenleg Párizsban él.
Nos, nekem sokkal jobban tetszett a második kötet, egyrészt véget ért a háború, így nem minden második mondat halottakról szólt, hanem inkább Marjane volt a középpontban, hogy ő hogyan élte meg a mindennapokat Bécsben, illetve Iránban is. Jól volt körvonalazva a középiskola, érdekes, de mégsem olyan elképzelhetetlen karaktereket talált ki a barátainak (vagyis hát önéletrajzi, khmm), aztán meg a pasik is, haha, szóval ugyanolyan problémákkal küzdött mint bármelyik más korabeli, azon felül, hogy idegen volt a sok német diák között. A második fele is ugyanolyan jól sikerült, itt sem volt túlzottan hiányérzetem semmi iránt, illetve tetszett ami szerepelt, egyetem, kik is vagyunk mi valójában?, szóval értitek. :)
Összességében jellemző volt mindkét kötetre, hogy nem kertelt, mindig kimondta amit gondolt, a múltban is és a képkockákon sem félt megrajzolni dolgokat az írónő, és ez az őszinteség, ami a leginkább vonzó benne, ami persze magával vonja azt is, hogy nem csak a szép dolgokat mutatta be, igenis, nehéz út áll mögötte, de hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot, ami igencsak becsülendő.
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 192 oldal (a könyvesboltok miért 170-et tüntetnek fel...?)
Ár: 2800,-
ISBN-szám: 978-963-9725-34-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.