2010. június 28., hétfő

Szerb Antal: VII. Olivér

Ha azt mondom Szerb Antal, mindenkinek az Utas és holdvilág vagy A Pendragon-legenda ugrik be nagy valószínűséggel, de azért nem csak ebből áll a Szerb Antal-univerzum. Ha már olvastuk az Utast, akkor érdemes fellapozni A harmadik tornyot is, hiszen az író olaszországi útjának egyes élményei köszönnek vissza a regényben, mint a környezet, így egyfajta előzménynek, előmunkának is nevezhető, a szereplőket leszámítva. Ami pedig a lényeg, hogy Olaszország és a déli mentalitás csak nem akar eltűnni, hiszen a VII. Olivér nagy része is Velencében játszódik, Velence-szeretők pedig sokan vagyunk.

Részlet a fülszövegből: Egy király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami – VII. Olivér exkirály.

Az író vett tehát egy királyságot kedvetlen királlyal, grófokat, hercegnőket, szélhámosokat, annyira nem is hangzott érdekesnek elsőre, meg engem aztán tényleg nem szokott izgatni ilyesmi, ami mondhatni fiús téma, meg általában megmaradok az elmúlt 20-30 évben keletkezett műveknél, de végül győzött a Szerb Antalba vetett bizalmam és szeretetem, és egy igen kis szórakoztató történet lett belőle, mert Ő még ezt is érdekessé tudta tenni számomra, persze lehetne úgy is vizsgálni, hogy mennyi benne az önéletrajz, mennyit rakott bele magából Szerb Antal, de azt meghagyom másoknak.
Olvassunk, szórakozzunk, várjunk nyugalommal a könyvvel a kezünkben, amíg a hömpölygő víz elvonul az országútról, bár ezt inkább nem ajánlom, ehhez kiváló a VII. Olivér.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Magvető
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1982
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 275
Ár: antikvarium.hu-n 780,-, a 2006-os legújabb kiadás 2490,-
ISBN: 963-271-806-2

2010. június 26., szombat

Spiegelmann Laura: Édeskevés


"Ha nem gondolkodnék, biztosan sokkal boldogabb volnék…"

Az egyik molyos polcon akadtam rá erre a könyvre, megtetszett a borítója, aztán a tartalma alapján egyedi színfoltnak tűnt a magyar piacon, meg az ismeretlensége és az értékelések különbözősége is vonzott, ezért is lett várólistás, majd pedig olvasott, aztán én is utánaolvastam, hogy mi fán terem Laura, és mint kiderült 2008-ban elég sokat foglalkoztak vele, kisebb botrányt(?) okozott a megjelenése.
A lényeg, hogy volt egy blog, ott jelentkezett Laura mindig új bejegyzéssel, amiknek a tartalma tele szexualitással, meg szókimondósággal, hogy mik is történnek vele. Aztán meg fény derült arra, hogy ez csak fikció, Laura nincs a valóságban, egy írónak az agyszüleménye, aki a legnagyobb valószínűséggel Garaczi László, aki viszont nem vallotta be, de ettől még lehet, mert feldereng kedvenc íróm egyik mondata: "Azért egy írónak egy szava sem igaz."(H.J.).
Aztán másról sem beszéltek a szakmabeliek, hogy ez most hogy van, ki az és ha ő az, miért nem mondja meg, de nem is ő, mert ő és a harmadik szerint meg megint más. Miért jelentette meg rögtön a Magvető, így a semmiből, akik nem adnak ki bármit és tulajdonképpen egy blog szövege mi, való-e nyomtatásba vagy szemét. El lehet erről vitázni sokáig, de lépjünk.

Fülszöveg: "…de tényleg, az emberi kapcsolatok nagyon furcsák, már hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam, együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten, vele, és csak vele szeretkezem, esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége."

Olvastam, de bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy férfi írta. Ilyen szempontból klassz kis írói gyakorlat volt, csak egy eszközként használva a szókimondóságot, ami mondjuk be is jött, mert páran rögtön keresztet vetettek, mi többiek meg csak szimplán szórakoztunk rajta, na meg én húztam néha a szemöldökömet. Mert akármikor úgy néztem, hogy jaj, szegény Laura, van ez a típus, aki ennyire össze tud omlani, ha elhagyják, nem ment, mert nekem végig a fikció szó lebegett a szemem előtt, de annak jó volt. Ha mondjuk ezt egy pasi olvassa, akkor arra jó lehet, hogy kicsit... nem tudom mire lehet jó. Ha viszont egy nő olvassa, és elképzeli, hogy Laura él és lélegzik, akkor előfordulhat, hogy megszánja, talán még sír is rajta, vagy pedig ott vagyok én, aki szisszeg, mert pasi miatt ennyire nem szabad szétesni, ennyit nem érdemelnek.
Persze ez így megint nem érvényes, mert egy férfi tollából fakadtak azok a cselekedetek, amik amiatt következtek be, mert Laurát elhagyta egy férfi. Ez így megint olyan izé. Nehéz elrendezni fejben ezt a könyvet. Nem is az a lényeg, hogy kivel mit csinál, vagy magával mit csinál, az csak hergelés, hanem hogy fejben mi játszódik le, miért alacsonyítja le magát és kerül ilyen-olyan helyzetbe.

Mondjuk ezt a cikket érdemes elolvasni a témában, ha bárkit érdekel: http://konyves.blog.hu/2008/12/19/hogyan_olvassuk_spiegelmann_laura_konyvet

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Magvető

A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírborítós keménykötés

Oldalszám: 160

Ár: 2290,-

ISBN: 978-963-1426-59-5

2010. június 25., péntek

3K, te drága!

Nem az egyik szakmai folyóiratunkról, a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosról lesz itt szó, hanem egy kicsit a könyvtárközi kölcsönzés díjairól és alakulásáról, vagyis hol mennyit kell fizetned, ha nem volt pénzed megvenni adott könyvet, vagy a könyvtárnak nem volt pénze megvenni, vagy a harmadik eset, hogy egyikőtök szándékában sem állt megvenni. Ez így teljesen rendben van, hiszen nekünk is és a könyvtáraknak is véges a költségvetése, csak éppen emiatt hézagok keletkezhetnek a kínálat és kereslet között. Amikor viszont azt olvasom, hogy 800 Ft egy könyv kikölcsönzése így, és muszáj 14 napon belül elolvasom (mi van, ha mégsem elég idő?), hát akkor szerintem mindenki meggondolja, hogy kell az neki vagy olvas mást.
Azért néha én is kölcsönöztem már ilyen módon az itteni megyei könyvtárban, de ennek ellenére vannak kétségeim, hogy az olvasók hány százaléka használta már a 3k-t valaha. Az egyik egyetemi könyvtárban, mikor gyakorlaton voltam és a könyvtárközit intéző munkatársakhoz kerültem, azért látszott, hogy van munka, voltak beérkező kérések és kimenő kérések is, tehát nem egy halott dolog, ez tény, bár az megint felmerül bennem, hogy ezeknek hány százaléka volt oktatói, illetve hallgatói kérés. Szívesen néznék meg ilyen statisztikákat.


Ahol mindez csoportosul, az az
ODR, vagyis az Országos Dokumentumellátó Rendszer, ami többek között magában foglalja a könyvtárközi dokumentum-ellátást, a könyvtári dokumentumok lelőhely-nyilvántartását is. Az ODR keretében működő szolgáltató könyvtárak a nemzeti könyvtár, a nemzeti gyűjtőkörű könyvtár, az országos szakkönyvtárak, az állami egyetemi könyvtárak és a megyei könyvtárak. Lista a honlapon. Így tulajdonképpen szinte minden beszerezhető, max várni kell rá 1-2 hetet, extrém esetben 2-3 hónapot (mint nekem...). Általában két hétig lehet nálunk az adott könyv, persze ez is változik szolgáltató könyvtáranként.
A könyvek visszaküldésének költségét 2007. január 1-től a kérő könyvtárnak kell biztosítania, szintén az ő felelőssége a kiadvány épségben és időben történő visszaküldése. Ebből következik, hogy adott esetben ezt a könyvtár magára vállalja, vagy pedig az olvasóra hárítja a postaköltséget, ami nem kis összeg. A nemzetközi kölcsönzés díja általában az összes könyvtárban 4500 Ft / kötet + postaköltség.

Megnéztem a főbb könyvtárakat, hogy ki mennyit kér el a 3k-ért, beleértve a fővárosit, a debreceni nemzetit, néhány egyetemi könyvtárat, megyeit és városit.

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár http://www.fszek.hu/
840 Ft / csomag

BME OMIKK - Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár http://www.omikk.bme.hu
Budapest területén a postaköltség 800 Ft. A visszaküldés postaköltségét a kérő könyvtárnak kell fizetni.

DEENK - Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár http://www.lib.unideb.hu
A könyvek belföldről történő megkérése jelenleg ingyenes, a visszaküldés postaköltségét a könyvtár ideiglenesen átvállalja.

Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár http://www.konyvtar.elte.hu/
a postaköltség az olvasót terheli
Megjegyzés: Budapesti könyvtárakból nem végeznek könyvtárközi kölcsönzést, ergo, ha kell valami a FSZEK-ből, vagy mondjuk az OMIKK-ból, iratkozz be oda is.

Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és Levéltár http://ilex.efe.hu/start.html
ingyenes

Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár http://www.lib.pte.hu
a postaköltség az olvasót terheli

Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár http://ww2.bibl.u-szeged.hu/
könyv: 500 Ft postaköltség, 2 kg feletti csomag esetén 1000 Ft

Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Győr http://www.kkmk.hu/
a postaköltség az olvasót terheli

Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Szekszárd http://www.igyuk.hu
200 Ft / könyv > már nem ennyi, májustól 600-700 Ft

Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár, Eger http://www.brody.iif.hu
600 Ft / könyv

Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár http://www.mvkkvar.hu
200 Ft / könyv

Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza http://blog.justhvk.hu/
600 Ft / könyv

Mint mindenről, erről is tartok nyilvántartást, hogy melyek azok a könyvek, amik egyik könyvtárban sem találhatók meg, ahova be vagyok iratkozva. Ebből kettő megoldódott, de még akkor is van 15 könyv, ami messze van valamerre. Szomorú-polc.


Friss (szept. 07.): a lista aktualizálva, mert megoldódnak a dolgok vagy változik a kedvem, hogy mit szeretnék elolvasni.

1. Aleksandar Zograf: Elhasznált világ

2. Böszörményi Gyula: 9... 8... 7...

3. Carrell, Jennifer Lee: A Shakespeare-titok:egy modern sorozatgyilkos az ősi titkot akarja

4. Catherine Hardwicke: Twilight:a rendező notesze:így készült az Alkonyat című film Stephenie Meyer regényéből

5. Christopher Moore: Biff evangéliuma, aki Jézus gyerekkori haverja volt

6. Dave Barry: A pasik természetrajza - egy elég rövid könyv
7. Gabrielle Wittkop-Ménardea: A nekrofil
8. Gordon Ramsay: Nem piskóta:a legvagányabb séf élete
9. Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

10. Maggie Stiefvater: Shiver =:Borzongás
11. Merényi Krisztián: Fuldokló szűz

12. Nicola Morgan: Látlak...
13. Payne, C. D.: Leláncolt ifjúság:Nick Twisp naplója folytatódik

14. Payne, C. D.: Száműzött ifjúság:Nick Twisp naplója folytatódik

2010. június 23., szerda

Agota Kristof: Az analfabéta

"Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. Nem beszélem hiba nélkül, és csak szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni.
Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi a súlyosabb: ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet."

Ez a harmadik könyv, amit olvastam az írónőtől a Mindegy és a Tegnap után, egyik sem volt betervezve, hogy na én egyszer biztosan Agota Kristofot akarok olvasni, ha megértem rá (így várat még magára Márquez és Kundera...), csak úgy jött. Jó, mert egy teljesen újfajta írói stílussal ismerkedtem meg, ami nem szándékosan lett ilyen. Mindenesetre egyedi, tömör, világos, egyszerű és mégsem válik unalmassá, néha inkább nyomasztó. Sokszor éreztem úgy, hogy ennél már nem lehet rosszabb, nyomorúságosabb adott helyzet, de mégis, mindig van lejjebb.
A Tegnap-ban egy gyári munkás sorsát ismerhettük meg, aki Magyarországról emigrált, nehéz neki, mint ahogy minden sorstársának. Imádtam olvasni és újra el fogom, itt pihen még az asztalomon, nem vittem még vissza könyvtárba.
Mielőtt úgy egy hónapja az elsőt a kezembe vettem volna, nem sok mindent tudtam Agota Kristofról, csak hogy magyar származású, aki francia nyelven ír és van neki valami Trilógia nevezetű könyve, amit mindenki nagyon dicsőít. Ennyi.
Most már árnyaltabb a kép, ez a könyv ugyanis rövid önéletrajzi írásainak a gyűjteménye, kezdve onnan, hogy egy kis magyarországi faluban él, viszonylag korán megtanul olvasni és csak olvas, olvas, olvas. 21 éves korában, 1956-ban egy gyerekkel a karján és egy férjjel az oldalán Svájcba menekülnek és ott kezdenek új életet. Agota nem tudott egy szót sem franciául, mindig is ellenséges kapcsolatban állt más nyelvekkel, de ebben a helyzetben nem tud mást tenni, mint beolvadni, ehhez pedig csak egy út vezet. Újra iskolába jár, hiszen analfabéta, meg kell tanulnia olvasni és írni, és mivel nyilvánvalóan a munkakeresésben is csak a francia nyelvet tudja használni, az írással is francia nyelven próbálkozik. Ez vezet végül ahhoz, hogy megjelent a Trilógia első kötete, A Nagy Füzet 1986-ban, amit aztán 34 nyelvre fordítottak le.
Nekem az jött le, hogy folyamatosan küzd magával, a nyelvvel és a világgal, miközben elismert írónő, de mintha nem tudná még mindig elfogadni, hogy nem az anyanyelve az elsődleges írói nyelve... Mintha örökké analfabétának tekintené magát, pedig az elismerést megkapta. Jó, persze, ezt így könnyű kijelenteni, én sohasem fogom megérteni 100%-ban, hogy milyen lehet '56-osként külföldön élni és soha nem térni vissza, de valahogy akkor sem sugárzott semmiféle öröm vagy megbékélés a soraiból. Ez fájó, hiszen pont azért szeretem én is, mert a mondatai úgy egészek ahogy vannak, felesleges jelzők, tagmondatok és egyéb kiegészítők nélkül.

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Palatinus
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2007
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 86 oldal
Ár: 1300,-
ISBN-szám: 978-963-9651-68-5

2010. június 22., kedd

2010. június 20., vasárnap

Kaththea A. Rowland: Placebo – Sebzetten és összetörve

"Brian a következő szavakkal jellemezte a Placebo zenéjét: Poppunk, elhalasztott öngyilkosságokhoz."

Könyvtárközivel kértem le a könyvet, mert szeretem a Placebo-t, Brian Molko-t nagyon jó énekesnek tartom és mind személyiség és férfi sem utolsó, így kíváncsi voltam mit tudok meg, amit eddig nem. Eddig ennek költsége 200-300,- volt, most felment a postaköltségek olvasóra hárításával 700-800,-ra, így ezentúl jobban meg kell gondolni, mire is van szükségem más városból.

Fülszöveg: Sok mindent el lehet mondani Brian Molkóról. Sokféle skatulya létezik, amibe beilleszthető, legyen az pozitív vagy adott esetben negatív. Egyvalami azonban vitán felül áll: Brian Molko és zenekara, a Placebo a ’90-es évek újhullámának meghatározó alakjai, ha nem elindítói. A könyv bemutatja Molko mondatain, gondolatain keresztül, hogyan lehetett egy lányos fiúból világhírű frontember és fiatalok ezreinek példaképe. Az írónő számos személyes interjún keresztül rajzolja fel Molko alakját és a Placebo hátterét. A könyvből a zenekar életútjáról is renget információ megtudható tele magyar vonatkozásokkal. Elgondolkodtató és érzelemdús könyv egy művelt és érzelmeinek élő emberről és zenekaráról.

Ez tutira nem ment át egy főszerkesztőn, de már korábban elhalt:
1. 2009-ben kiadni Magyarországon egy 2003-as olasz csajszi által írt fércírást A Placebo-ról, téves döntés. Mintha Kathinál megállt volna az élet a Sleeping with Ghosts után, persze, 2003-as, de az a kiadás előtt hat évvel volt.
2. A stílus is inkább öklendezős, mint igényes lenne. Ez után jöttem rá, hogy általában ilyen az összes híres emberről szóló mű, túl ömlengős, sok a jelző és a felesleges körmondat, na meg sokszor sajnálatot akar kényeresen ébreszteni az olvasóban, gyakorta a gyerekkorról szóló fejezeteknél.
3. A könyv fele a magyarok által hozzátoldott rész, ami rögtön 30 oldalnyi ismétléssel kezdődik, amit Kathi már megírt az elején. Mert ha kétszer olvasom, talán jobban belevésődik az agyamba, hogy a luxembourgi iskola milyen kozmopolita személyiséggé tette Brian-t? Lám, megmaradt.
4. Sok a szépítés, márpedig a valóság nem az. Nevezzük nevén a dolgokat.
5. Harmadik ismétlő fázis: a tagok biográfiájánál, no komment.
6. A diszkográfia még használható lenne, bár azt is össze tudom a szedni a netről könnyedén.
7. A mutató elmegy, akár még hasznos is lehet.
8. Elgurult a gyógyszere annak, akinek a fejéből kipattant, hogy a könyv záróoldala mi legyen? A Wikipediás szócikk a placebo-ról, mint gyógyszerről!!! Ezmiez?

Nekem ennyi: 5/10

Kiadó: Silenos Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 204 oldal
Ár: 2500,-
ISBN: 978-963-8852-40-3

2010. június 19., szombat

LibraryThing - Pro és Kontra

Szeretem kipróbálni a felkínált lehetőségeket, és aztán dönteni, hogy melyiket érdemes használni, ezért ha a könyves oldalakat nézem, akkor kipróbáltam már a LibraryThing-et, a moly.hu-t, konyvtar.hu-t, és a konyvkolonia.hu-t is (utóbbiról nem lesz szó). Első bemutató és elemzés a főbb funkciókról:

A LibraryThing szuper, még a színvilága is kellemes, meleg, de mivel kicsi rajta a magyarok közössége (bátran jelentkezzetek, ha tagok vagytok), így közösségi szempontból nem igazán élversenyző. Jó dolog rajta a magánkönyvtárazás és az ajánlások, az olvasások csillagos és ritkább esetben szöveges értékelése, a címkék sokasága, a könyvek adatlapja. De mivel sok különböző nyelvű ember használja az eredendően angol nyelvű oldalt, előfordulnak hibák, gondolok itt a címkék használatára, vagy a könyvek adatlapjaira. Nehéz kezelni adott esetben borítók nagy halmazát is, amikor pl egy 1984-nél összegyűjt 472 borítót, aztán válaszd ki a magyart. Hajrá.


Az LT 200 könyvig ingyenes, ha tovább akarod bővíteni a magánkönyvtáradat, akkor fizetni kell, nem olyan nagy összeget, de akkor már meggondolom, hogy elég nekem a moly is, mint rendszerező felület. Régen nem lehetett (tudomásom szerint), de már itt is lehet a Your library list-eden kívül is létrehozni egyéb listákat, de vannak plusz alapból definiáltak: Currently Reading, Wishlist, To read, Read but not owned, Favourites. Szóval gyakorlatilag minden jó funkcióval rendelkezik, amire szüksége lehet egy könyvmolynak az olvasmányai rendszerezéséhez. A szokásos alapfunkciók persze itt is megvannak: profilkép feltöltése, pár szó magadról, egyéb elérhetőségek, legutóbbi aktivitás, random könyv a magánkönyvtáradból.

Az ajánlások igazán egy olyan magyarnak lehetnek hasznosak, aki külföldön él, és be is tudja szerezni a könyveket, mivel azok nagy része itthon még nem jelent meg. Mert hiába a magyar katalógusok alapján választod ki a könyvet, az angol nyelvű anyaoldal alá kerül besorolásra, és ebből kifolyólag minden további tartalom angol nyelvű. De amúgy jó, mert az ajánlások közül zölddel kipipálja azokat, amiket már olvastál.

Itt következik a számomra legnagyobb ellentmondás az oldallal kapcsolatban, vagyis hogy kezdő felhasználóként nincs elég jó tájékoztatás arról, hogy ha nem angol anyanyelvű vagy, akkor milyen lehetőségeid vannak a könyveknél. Amikor én elkezdtem felvenni a fontosabb könyveimet még 2009 januárjában, akkor még nem működött olyan jól az OSZK katalógusa az oldalon és a MOKKA-é sem, így maradt az amazon. Tehát így azt jelöltem, mintha nekem a Pride and Prejudice lenne meg, nem a Büszkeség és balítélet, miközben a borítók közül már megtaláltam a Lazi Kiadósat, így az angol nyelvű könyvhöz magyar borító lett hozzárendelve, ami egyáltalán nem jó. Miután mostanra elég jó lett a helyzet, mert úgy egy év kihagyás után visszatértem az oldal használatához, törölhetem az összes angolul felvett, de magyarul meglévő könyvemet a magánkönyvtáramból és vehetem fel újra és kezdhetem elölről a keresésüket. Idő. A megoldás: olyan parancs kellene a könyv adatlapjáról, amivel ugyanazt megkereshetem egyből a magyar katalógusokban és automatikusan ki is cserélné, ha megtalálná. Szép álom.


A címkéknél örök probléma, hogy egyes vagy többes számot használjunk, egytagú vagy többtagú is lehet. Van, aki azt szereti, hogy magyar, más azt, hogy magyar irodalom. Van, aki novellát ad, van, aki novellákat. Van, aki beírja, hogy idegennyelvű (ugye-ugye vagy idegen nyelvű?), más, hogy angol nyelvű. És persze mindezt képzeljük el a világ összes nyelvén beszélő felhasználók által létező oldalon, a LibraryThingen. Nagy kavarodás tud lenni. A többség tisztában van azzal, hogy attól, hogy ő portugálul beszél, még angol címkét kell megadnia, ha szeretne, de van, aki nem, így előfordulhat, hogy az Anna Gavalda Együtt lehetnénk c. regénye alá oda kerül novel, fiction, paris, french literature, 21st century, de az is, hogy karlek umlautos a-val, meg hogy venskab. Kérem szépen, mi ez? Persze amíg az oldal vezetői nem határoznak meg egy követendő irányelvet, vagy nem lesz szűrés, addig nem lesz változás.


Vannak persze itt is csoportok, fanklubok, meg egyéb fórumok, blogok olvasása, meg még sok egyéb kisebb szolgáltatás, de ezeket én nem használom. Bő másfél éve, amikor még keresgéltem a megfelelő oldalt, és erre akadtam rá, nagyon jó volt, és még ma is annak tartom, hiszen tényleg az egész világ könyvszerető embereit gyűjti össze, de őszintén szólva most már előnyben részesítem a magyar oldalakat: a moly.hu-t és a konyvtar.hu-t. A LT-en úgy vettem észre, hogy nem divat annyira a szöveges értékelés, hiszen pl az Együtt lehetnénk esetében is 1113 tag vette fel a magánkönyvtárába, de csak 40 szöveges értékelés született róla. Ez általában érvényes arányt jelent, többnyire angol nyelven, de az esetleges francia vagy svéd nyelvűvel sem megyek sokra, én viszont szeretek magyarul írt értékeléseket olvasni, ezért is van, hogy nem időzök annyit az oldalon. De aki élvezi, hogy elmerülhet az angolban, annak ajánlom, másnak nem lesz élvezetes.

2010. június 18., péntek

Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója

"Mindig észnél vagyok. Csak nem mindig a magaménál."

Részlet a fülszövegből: "... Ír naplót, internetre. Tudod, bárki elolvashatja. Bárki. Mégis, az egész valahogy szemtelenül intim. Van, hogy irreál (van, hogy ír reál), és van, hogy szürreál. Soha mindent leír maga körül, még azt is, ami nincs. Kegyesen, kegyetlenül, szenvesen, szenvtelenül. Persze, szereti a szójátékokat, de sohasem öncéllal. A szó neki nem játék, illetve nem csak az. Minden valós időben leírt naplóbejegyzés, minden többé vagy éppen kevésbé megszerkesztett mondata egy tökéletlen egész része, félreütésestül, elragadtatásostul, makulásan is. Pont úgy őszinte, ahogyan még nem gejl és már nem obszcén. Soha semmit nem ír le csak úgy. Soha." (Szaniszló Judit)

Még télen olvastam, már akkor megfogalmazódott pár gondolat, amit le is írtam, ezt teszem közzé most itt is, kiegészítve vagy éppen átírva egy kicsit.

A borító ronda. Nekem ne mondja senki sem, hogy ha azt mondom csúnya, nem értettem meg a könyv lényegét. Ez egyszerűen grafikailag és esztétikailag sem szép, egy ember egy cégnél ne ilyet adjon ki a kezéből, ha van normális végzettsége erről a szakmáról. Persze a felhők jók, de az alatt a piros paint-festékszórós cikkcakktól rosszul vagyok, annyira, de annyira szembetűnő és hangsúlyos rajta. Én értem, hogy ott alatta torzítva a két lánya, Nagybug és Kisbug van, meg a könyvek, meg a magassarkú, pöttyös szoknya, de lehetett volna szebb. Ennyire nem jó borítót már régen láttam, pedig mindig vannak mellényúlások. Vagyis lehet nem is pediggel kellene írni, hanem kijelenteni, hogy mindig vannak mellényúlások és kész.

A cím ötletes, szó is esik róla benne, "kigyógyfűrészelem magamból" vagy valami hasonló. Klassz szó, ez tetszik. Gyógyfűrész. A Soha nevet választani nicknévnek szintén találó, jól el lehet vele játszadozni. Néha sokat is játszadozik.

Miért és hogyan adnak ki blogtartalmakat könyvbe? Ismerni kell valakit vagy nem is, hanem rád találnak és megörvendeztetnek az örömhírrel, hogy tádááám, kiadjuk amiket irkáltál a neten? (itt felrémlik Spiegelmann Laura Édeskevése, még mindig nem tudni, vagy legalábbis én..., hogy mi az igazság, Garaczi László-e vagy sem) Nem tudom, de ez is egy érdekes dolog. Mivel ez azért nem kultblog, se könyves blog, se gasztroblog, hanem énblog, könnyen lehet utálni és szeretni is.

A stílus egyedi, persze, valami fantáziát láttak benne, van is, de azért annyi nem. Sokszor szétcsapott, összecsapott, nevezhetjük így is, úgy is, mondjuk lehet, hogy olvasom három oldalon a szürreális gondolatokat, de utána meg jön egy gondolat, ami fejbe üt, mert érzem, hogy ez az, ezt most eltalálta. Szóval vegyes, annyira azért nem odacsapós, talán könnyelműség lenne kijelenteni, hogy ennyi ennyi erővel bármelyikünk blogját kiadhatná egy kis kiadó, akár ezt is itt, talán nem az lenne. Most ez van, szépirodalomnak nyilván nem nevezi senki sem, de azért érdemes volt elolvasni és hátha így még többen megismerkednek ezzel a műfajjal. Pozitívuma, hogy őszinte, néha túlságosan is, azért azt lehet érezni, hogy nem kitalált, persze, remélem ezt senki sem gondolja. (mint egy másik könyvvel kapcsolatban egyértelmű)

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Ad Librum Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 178 oldal
Ár: 1990,-
ISBN-szám: 978-963-9888-12-8

2010. június 17., csütörtök

Békés Pál: Lakótelepi mítoszok

„Amiben élek, nem ház, hanem lelkiállapot.”

Nemrég fejeztem be Békés Pál novelláskötetét, és nagyon kellemes volt, csak így utólag olyan rövid a 164 oldalával. Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak, hiszen eddig tőle csak a Bélyeggyűjteményt olvastam, az meg egészen más műfaj volt és más korban íródott.

Részlet a fülszövegből: "... A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. ... Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba – hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton."

Szóval adott a fordító és 25 történet, 5-10 oldal hosszúságban, a helyszín nagyrészt egy átlagos lakótelep Budapesten 1984-ben, több mint negyvenezer lakossal. Ugyanúgy mint máshol, van sok-sok tízemeletes, újságosbódé, közért, neonfények, olcsó étterem a sarkon, öreg szomszéd, fiatal szomszéd, aki után lehet leskelődni, aszfalton játszó gyerekek, kis panelkonyhában főző háziasszony, és épp ez az egyik varázsereje, hogy rögtön bele tudsz helyezkedni, persze ha már éltél ehhez hasonló környezetben és nem kertes házban nőttél fel. Lehetne így akár unalmas is, de nem az, mert megjelennek a különböző mitológiai alakok, vagyis inkább felidéződnek a fordító képzeletében, nagyon is valóságosan. Nem folytat heroikus küzdelmet, mert ez nem az a könyv, kis kirándulások ezek oda, ahol bármi megtörténhet, aztán új nap kezdődik, és egyre többet tudunk meg magáról a fordítóról is.

Békés Pál is sokat dolgozott fordítóként, és valahogy nekem egyből az ugrott be, hogy ez biztosan önéletrajzi ihletésű, bár ehhez nincs elég információm. De nagyon szimpatikusra sikerült a főhős karaktere, érdekes, művelt és persze ő is csak a boldogságot szeretné megtalálni, kár, hogy Békés Pál nekem így visszatekintve nem az az író, aki elég visszhangot kapott volna. Talán most többen felfedezik, hogy elhunyt, jobb későn, mint soha, és ez ebben a helyzetben igaz.

A novellákról olyan sokat nem szeretnék elárulni, de engem mondjuk rögtön az elsővel megfogott, ez a
Valaki a csőben, már akkor éreztem, hogy igen, jól döntöttem, amikor a könyvtárból kihozott két Békés-könyv közül ezt vettem elő mégiscsak. Nálam általában az első pár oldalból sugárzó atmoszférának olyannak kell lennie, hogy lelkesen olvassam végig, ez általában megvan, ez jó, de néha nem, bár akkor is a végére azért változhat a vélemény, bár akkor már nehezebb megküzdeni a szeretetemért.
Aztán jött Ikarosz történetének átültetése, a mániákus ezermester,
A Furúr, aki mindenhova lyukat fúr, az aluljárókban dolgozó virágárusok, az ellenőr a trolin, a panelházi labirintus, a csodatelefon, amivel elérhetjük könnyedén a tengerentúlra került ismerősöket, a paripa, aki egészen érthető okokból a lifttel utazik, meg a lakótelep néha magától is megbolondul, az oszlop, amit senki sem tud elmozdítani. A Betolakodó mutáns lényénél megborzongtam, oda sikerült egy számomra igazán erős véget írni, a Keretek nyomdailag érdekes négy oldala külön ajándék volt nekem a szerzőtől, a csövek, amik mindent behálóznak, és terjednek a magánbeszélgetések egyik lakásból a másikba. Egyetlen zavaró történet volt, a macskás, ami a Kivonulás címet viseli, ez viszont nagyon-nagyon, nem is olvastam végig, csak pár sort egy-egy oldalról, hát sajnáltam.

Még ha az időrend nem is lineáris, akkor is van egy szál, ami időről időre újra előkerül, ez pedig, hogy a fordító keresi önmagát a világban, a magánéletében, a munkájában. Kb. értelmezhetjük az író útkeresésének is, talán ezzel az írással is igazolást várt, tőlem megkapja, ha ez ér bármit is.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1984
A kötés típusa: fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 163 oldal
Ár: csak antikváriumokban elérhető
ISBN-szám: 963-15-2522-8

2010. június 16., szerda

Még nincs itt az ideje > Itt van az ideje

A blog már beizzítva pár napja, még gyűjtöm az inspirációt.

>Arra gondoltam, hogy szervezek valamit a köré, ami engem érdekel a mindennapokban, kizárva a zenét, a koncerteket, egyéb eseményeket, a filmeket, sorozatokat, és főleg a lelkizést, arra van egy másik felületem, itt a fő vonal a könyv, könyvtár, könyvtáros szent hármasa lesz. Nem vagyok sem túl idős, sem túl tapasztalt, de nyitva van a szemem és a fülem, sokat olvasok és vásárolok könyveket, mindezt tudatosan, bár néha elkap a hév. Szóval nem tudom még, hogy mi milyen arányban lesz, majd kiderül. Nem az a lényeg, hogy mindenki ezt olvassa, vagy kedvet kapjon egy-egy könyv elolvasásához, vagy honlap meglátogatásához, persze ez mind jó dolog. A lényeg, hogy lenyomat legyen rólam, arról, hogy hogyan gondolkozom, meg a könyvek is néha többet érdemelnek mint egy háromsoros értékelés, vagyis jólesik kifejteni.