Spiegelmann Laura: Édeskevés

"Ha nem gondolkodnék, biztosan sokkal boldogabb volnék…"

Az egyik molyos polcon akadtam rá erre a könyvre, megtetszett a borítója, aztán a tartalma alapján egyedi színfoltnak tűnt a magyar piacon, meg az ismeretlensége és az értékelések különbözősége is vonzott, ezért is lett várólistás, majd pedig olvasott, aztán én is utánaolvastam, hogy mi fán terem Laura, és mint kiderült 2008-ban elég sokat foglalkoztak vele, kisebb botrányt(?) okozott a megjelenése.
A lényeg, hogy volt egy blog, ott jelentkezett Laura mindig új bejegyzéssel, amiknek a tartalma tele szexualitással, meg szókimondósággal, hogy mik is történnek vele. Aztán meg fény derült arra, hogy ez csak fikció, Laura nincs a valóságban, egy írónak az agyszüleménye, aki a legnagyobb valószínűséggel Garaczi László, aki viszont nem vallotta be, de ettől még lehet, mert feldereng kedvenc íróm egyik mondata: "Azért egy írónak egy szava sem igaz."(H.J.).
Aztán másról sem beszéltek a szakmabeliek, hogy ez most hogy van, ki az és ha ő az, miért nem mondja meg, de nem is ő, mert ő és a harmadik szerint meg megint más. Miért jelentette meg rögtön a Magvető, így a semmiből, akik nem adnak ki bármit és tulajdonképpen egy blog szövege mi, való-e nyomtatásba vagy szemét. El lehet erről vitázni sokáig, de lépjünk.

Fülszöveg: "…de tényleg, az emberi kapcsolatok nagyon furcsák, már hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam, együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten, vele, és csak vele szeretkezem, esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége."

Olvastam, de bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy férfi írta. Ilyen szempontból klassz kis írói gyakorlat volt, csak egy eszközként használva a szókimondóságot, ami mondjuk be is jött, mert páran rögtön keresztet vetettek, mi többiek meg csak szimplán szórakoztunk rajta, na meg én húztam néha a szemöldökömet. Mert akármikor úgy néztem, hogy jaj, szegény Laura, van ez a típus, aki ennyire össze tud omlani, ha elhagyják, nem ment, mert nekem végig a fikció szó lebegett a szemem előtt, de annak jó volt. Ha mondjuk ezt egy pasi olvassa, akkor arra jó lehet, hogy kicsit... nem tudom mire lehet jó. Ha viszont egy nő olvassa, és elképzeli, hogy Laura él és lélegzik, akkor előfordulhat, hogy megszánja, talán még sír is rajta, vagy pedig ott vagyok én, aki szisszeg, mert pasi miatt ennyire nem szabad szétesni, ennyit nem érdemelnek.
Persze ez így megint nem érvényes, mert egy férfi tollából fakadtak azok a cselekedetek, amik amiatt következtek be, mert Laurát elhagyta egy férfi. Ez így megint olyan izé. Nehéz elrendezni fejben ezt a könyvet. Nem is az a lényeg, hogy kivel mit csinál, vagy magával mit csinál, az csak hergelés, hanem hogy fejben mi játszódik le, miért alacsonyítja le magát és kerül ilyen-olyan helyzetbe.

Mondjuk ezt a cikket érdemes elolvasni a témában, ha bárkit érdekel: http://konyves.blog.hu/2008/12/19/hogyan_olvassuk_spiegelmann_laura_konyvet

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Magvető
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 160
Ár: 2290,-
ISBN: 978-963-1426-59-5