„Amiben élek, nem ház, hanem lelkiállapot.”
Nemrég fejeztem be Békés Pál novelláskötetét, és nagyon kellemes volt, csak így utólag olyan rövid a 164 oldalával. Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak, hiszen eddig tőle csak a Bélyeggyűjteményt olvastam, az meg egészen más műfaj volt és más korban íródott.
Részlet a fülszövegből: "... A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. ... Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba – hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton."
Szóval adott a fordító és 25 történet, 5-10 oldal hosszúságban, a helyszín nagyrészt egy átlagos lakótelep Budapesten 1984-ben, több mint negyvenezer lakossal. Ugyanúgy mint máshol, van sok-sok tízemeletes, újságosbódé, közért, neonfények, olcsó étterem a sarkon, öreg szomszéd, fiatal szomszéd, aki után lehet leskelődni, aszfalton játszó gyerekek, kis panelkonyhában főző háziasszony, és épp ez az egyik varázsereje, hogy rögtön bele tudsz helyezkedni, persze ha már éltél ehhez hasonló környezetben és nem kertes házban nőttél fel. Lehetne így akár unalmas is, de nem az, mert megjelennek a különböző mitológiai alakok, vagyis inkább felidéződnek a fordító képzeletében, nagyon is valóságosan. Nem folytat heroikus küzdelmet, mert ez nem az a könyv, kis kirándulások ezek oda, ahol bármi megtörténhet, aztán új nap kezdődik, és egyre többet tudunk meg magáról a fordítóról is.
Békés Pál is sokat dolgozott fordítóként, és valahogy nekem egyből az ugrott be, hogy ez biztosan önéletrajzi ihletésű, bár ehhez nincs elég információm. De nagyon szimpatikusra sikerült a főhős karaktere, érdekes, művelt és persze ő is csak a boldogságot szeretné megtalálni, kár, hogy Békés Pál nekem így visszatekintve nem az az író, aki elég visszhangot kapott volna. Talán most többen felfedezik, hogy elhunyt, jobb későn, mint soha, és ez ebben a helyzetben igaz.
A novellákról olyan sokat nem szeretnék elárulni, de engem mondjuk rögtön az elsővel megfogott, ez a Valaki a csőben, már akkor éreztem, hogy igen, jól döntöttem, amikor a könyvtárból kihozott két Békés-könyv közül ezt vettem elő mégiscsak. Nálam általában az első pár oldalból sugárzó atmoszférának olyannak kell lennie, hogy lelkesen olvassam végig, ez általában megvan, ez jó, de néha nem, bár akkor is a végére azért változhat a vélemény, bár akkor már nehezebb megküzdeni a szeretetemért.
Aztán jött Ikarosz történetének átültetése, a mániákus ezermester, A Furúr, aki mindenhova lyukat fúr, az aluljárókban dolgozó virágárusok, az ellenőr a trolin, a panelházi labirintus, a csodatelefon, amivel elérhetjük könnyedén a tengerentúlra került ismerősöket, a paripa, aki egészen érthető okokból a lifttel utazik, meg a lakótelep néha magától is megbolondul, az oszlop, amit senki sem tud elmozdítani. A Betolakodó mutáns lényénél megborzongtam, oda sikerült egy számomra igazán erős véget írni, a Keretek nyomdailag érdekes négy oldala külön ajándék volt nekem a szerzőtől, a csövek, amik mindent behálóznak, és terjednek a magánbeszélgetések egyik lakásból a másikba. Egyetlen zavaró történet volt, a macskás, ami a Kivonulás címet viseli, ez viszont nagyon-nagyon, nem is olvastam végig, csak pár sort egy-egy oldalról, hát sajnáltam.
Még ha az időrend nem is lineáris, akkor is van egy szál, ami időről időre újra előkerül, ez pedig, hogy a fordító keresi önmagát a világban, a magánéletében, a munkájában. Kb. értelmezhetjük az író útkeresésének is, talán ezzel az írással is igazolást várt, tőlem megkapja, ha ez ér bármit is.
Nekem ennyi: 9/10
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1984
A kötés típusa: fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 163 oldal
Ár: csak antikváriumokban elérhető
ISBN-szám: 963-15-2522-8
Nemrég fejeztem be Békés Pál novelláskötetét, és nagyon kellemes volt, csak így utólag olyan rövid a 164 oldalával. Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak, hiszen eddig tőle csak a Bélyeggyűjteményt olvastam, az meg egészen más műfaj volt és más korban íródott.
Részlet a fülszövegből: "... A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. ... Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba – hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton."Szóval adott a fordító és 25 történet, 5-10 oldal hosszúságban, a helyszín nagyrészt egy átlagos lakótelep Budapesten 1984-ben, több mint negyvenezer lakossal. Ugyanúgy mint máshol, van sok-sok tízemeletes, újságosbódé, közért, neonfények, olcsó étterem a sarkon, öreg szomszéd, fiatal szomszéd, aki után lehet leskelődni, aszfalton játszó gyerekek, kis panelkonyhában főző háziasszony, és épp ez az egyik varázsereje, hogy rögtön bele tudsz helyezkedni, persze ha már éltél ehhez hasonló környezetben és nem kertes házban nőttél fel. Lehetne így akár unalmas is, de nem az, mert megjelennek a különböző mitológiai alakok, vagyis inkább felidéződnek a fordító képzeletében, nagyon is valóságosan. Nem folytat heroikus küzdelmet, mert ez nem az a könyv, kis kirándulások ezek oda, ahol bármi megtörténhet, aztán új nap kezdődik, és egyre többet tudunk meg magáról a fordítóról is.
Békés Pál is sokat dolgozott fordítóként, és valahogy nekem egyből az ugrott be, hogy ez biztosan önéletrajzi ihletésű, bár ehhez nincs elég információm. De nagyon szimpatikusra sikerült a főhős karaktere, érdekes, művelt és persze ő is csak a boldogságot szeretné megtalálni, kár, hogy Békés Pál nekem így visszatekintve nem az az író, aki elég visszhangot kapott volna. Talán most többen felfedezik, hogy elhunyt, jobb későn, mint soha, és ez ebben a helyzetben igaz.
A novellákról olyan sokat nem szeretnék elárulni, de engem mondjuk rögtön az elsővel megfogott, ez a Valaki a csőben, már akkor éreztem, hogy igen, jól döntöttem, amikor a könyvtárból kihozott két Békés-könyv közül ezt vettem elő mégiscsak. Nálam általában az első pár oldalból sugárzó atmoszférának olyannak kell lennie, hogy lelkesen olvassam végig, ez általában megvan, ez jó, de néha nem, bár akkor is a végére azért változhat a vélemény, bár akkor már nehezebb megküzdeni a szeretetemért.
Aztán jött Ikarosz történetének átültetése, a mániákus ezermester, A Furúr, aki mindenhova lyukat fúr, az aluljárókban dolgozó virágárusok, az ellenőr a trolin, a panelházi labirintus, a csodatelefon, amivel elérhetjük könnyedén a tengerentúlra került ismerősöket, a paripa, aki egészen érthető okokból a lifttel utazik, meg a lakótelep néha magától is megbolondul, az oszlop, amit senki sem tud elmozdítani. A Betolakodó mutáns lényénél megborzongtam, oda sikerült egy számomra igazán erős véget írni, a Keretek nyomdailag érdekes négy oldala külön ajándék volt nekem a szerzőtől, a csövek, amik mindent behálóznak, és terjednek a magánbeszélgetések egyik lakásból a másikba. Egyetlen zavaró történet volt, a macskás, ami a Kivonulás címet viseli, ez viszont nagyon-nagyon, nem is olvastam végig, csak pár sort egy-egy oldalról, hát sajnáltam.
Még ha az időrend nem is lineáris, akkor is van egy szál, ami időről időre újra előkerül, ez pedig, hogy a fordító keresi önmagát a világban, a magánéletében, a munkájában. Kb. értelmezhetjük az író útkeresésének is, talán ezzel az írással is igazolást várt, tőlem megkapja, ha ez ér bármit is.
Nekem ennyi: 9/10
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 1984
A kötés típusa: fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 163 oldal
Ár: csak antikváriumokban elérhető
ISBN-szám: 963-15-2522-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.