Eddig csak egy bizonyos téma (általában könyv, mi más) köré íródtak a bejegyzések, ez ilyen össze-vissza lesz, normális biztosan nem lesz még 2-3 napig.
El sem hiszem, hogy már csak 50 oldal van vissza a Breaking Dawn-ból (tömör 700 oldal amúgy). Hosszú, bár örömteli menet volt míg idáig eljutottam, nem vagyok perfekt angolból és bár persze nagyrészt értem amit olvasok, Meyer rengeteg aprólékos jelzőt használ, a környezet, emberek, hangulatok leírására, na meg szlenget, amikben nem vagyok igazán jó, ezért fárasztóbb nekem egy ilyet olvasni, mint egy magyar nyelvűt. Ennek ellenére hihetetlenül élvezem, szeretem ezt a sorozatot, amiért lehet kővel dobálni meg fújolni, nálam ez is belefér a kedvenc olvasnivalóim listájába. Mónika, ha ezt olvasod, tényleg örülnék majd szeptemberben a magyar fordításnak, remélem addig nem gondolom meg magam, amilyen lökött vagyok. :)
A Virágot Algernonnak egészen különleges írás, nem olvastam még sohasem hasonló stílusút, nyelvezetűt és témájút. Egyelőre Charlie-nak 68-ról már felment 100 körülire az IQ-ja, most kezdett el növekedni és azt megfigyelni, nyomon követni, hogy hogyan változik ezzel együtt a tudata, a gondolkodásmódja, egészen elképesztő. Ezt megírni (Daniel Keyes) és lefordítani magyarra (Szepessy György) brilliáns teljesítmény. Mivel itt minden fejben és lélekben dől el, ott játszódik, nem tudom a filmváltozatok mennyire erősek, lehet, hogy egyszer majd megnézem valamelyiket ha befejeztem.
A Körkép 2010-ből pedig időnként szemezgetek egy-egy írót, akihez épp kedvem van, nem veszem túl szigorúan, ez nem olyan egy-az-egyben kiolvasós könyv, van, akit kihagytam, mert téma/nyelvezet nem tetszett az első egy-két oldal után, van, amelyik nagyon tetszik, persze megjósolható volt (Háy János, Cserna-Szabó András), de van, aki kicsit csalódás volt, az alapján, hogy általában mennyire szeretem ahogy és amit ír (Tóth Krisztina).
El sem hiszem, hogy már csak 50 oldal van vissza a Breaking Dawn-ból (tömör 700 oldal amúgy). Hosszú, bár örömteli menet volt míg idáig eljutottam, nem vagyok perfekt angolból és bár persze nagyrészt értem amit olvasok, Meyer rengeteg aprólékos jelzőt használ, a környezet, emberek, hangulatok leírására, na meg szlenget, amikben nem vagyok igazán jó, ezért fárasztóbb nekem egy ilyet olvasni, mint egy magyar nyelvűt. Ennek ellenére hihetetlenül élvezem, szeretem ezt a sorozatot, amiért lehet kővel dobálni meg fújolni, nálam ez is belefér a kedvenc olvasnivalóim listájába. Mónika, ha ezt olvasod, tényleg örülnék majd szeptemberben a magyar fordításnak, remélem addig nem gondolom meg magam, amilyen lökött vagyok. :)
A Virágot Algernonnak egészen különleges írás, nem olvastam még sohasem hasonló stílusút, nyelvezetűt és témájút. Egyelőre Charlie-nak 68-ról már felment 100 körülire az IQ-ja, most kezdett el növekedni és azt megfigyelni, nyomon követni, hogy hogyan változik ezzel együtt a tudata, a gondolkodásmódja, egészen elképesztő. Ezt megírni (Daniel Keyes) és lefordítani magyarra (Szepessy György) brilliáns teljesítmény. Mivel itt minden fejben és lélekben dől el, ott játszódik, nem tudom a filmváltozatok mennyire erősek, lehet, hogy egyszer majd megnézem valamelyiket ha befejeztem.
A Körkép 2010-ből pedig időnként szemezgetek egy-egy írót, akihez épp kedvem van, nem veszem túl szigorúan, ez nem olyan egy-az-egyben kiolvasós könyv, van, akit kihagytam, mert téma/nyelvezet nem tetszett az első egy-két oldal után, van, amelyik nagyon tetszik, persze megjósolható volt (Háy János, Cserna-Szabó András), de van, aki kicsit csalódás volt, az alapján, hogy általában mennyire szeretem ahogy és amit ír (Tóth Krisztina).