2010. július 31., szombat

Közbevetés

Eddig csak egy bizonyos téma (általában könyv, mi más) köré íródtak a bejegyzések, ez ilyen össze-vissza lesz, normális biztosan nem lesz még 2-3 napig.

El sem hiszem, hogy már csak 50 oldal van vissza a Breaking Dawn-ból (tömör 700 oldal amúgy). Hosszú, bár örömteli menet volt míg idáig eljutottam, nem vagyok perfekt angolból és bár persze nagyrészt értem amit olvasok, Meyer rengeteg aprólékos jelzőt használ, a környezet, emberek, hangulatok leírására, na meg szlenget, amikben nem vagyok igazán jó, ezért fárasztóbb nekem egy ilyet olvasni, mint egy magyar nyelvűt. Ennek ellenére hihetetlenül élvezem, szeretem ezt a sorozatot, amiért lehet kővel dobálni meg fújolni, nálam ez is belefér a kedvenc olvasnivalóim listájába. Mónika, ha ezt olvasod, tényleg örülnék majd szeptemberben a magyar fordításnak, remélem addig nem gondolom meg magam, amilyen lökött vagyok. :)

A Virágot Algernonnak egészen különleges írás, nem olvastam még sohasem hasonló stílusút, nyelvezetűt és témájút. Egyelőre Charlie-nak 68-ról már felment 100 körülire az IQ-ja, most kezdett el növekedni és azt megfigyelni, nyomon követni, hogy hogyan változik ezzel együtt a tudata, a gondolkodásmódja, egészen elképesztő. Ezt megírni (Daniel Keyes) és lefordítani magyarra (Szepessy György) brilliáns teljesítmény. Mivel itt minden fejben és lélekben dől el, ott játszódik, nem tudom a filmváltozatok mennyire erősek, lehet, hogy egyszer majd megnézem valamelyiket ha befejeztem.

A Körkép 2010-ből pedig időnként szemezgetek egy-egy írót, akihez épp kedvem van, nem veszem túl szigorúan, ez nem olyan egy-az-egyben kiolvasós könyv, van, akit kihagytam, mert téma/nyelvezet nem tetszett az első egy-két oldal után, van, amelyik nagyon tetszik, persze megjósolható volt (Háy János, Cserna-Szabó András), de van, aki kicsit csalódás volt, az alapján, hogy általában mennyire szeretem ahogy és amit ír (Tóth Krisztina).

2010. július 27., kedd

Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

"Mindegyikünknek megvan a saját Austenja."

Minden olyan szépen indult: figyelemfelkeltő cím, harmonikus borító, kellemes témaválasztásnak tűnt a fülszöveg alapján, ráadásul nagy nehezen sikerült is kikölcsönözni éppen zárás előtt elsőként a Központi könyvtárból (csodálkoztam is, hogy még ilyenekkel bajlódnak a költözés előtt, hogy új könyvek vásárlása). A filmet már láttam bő egy éve talán, az eredeti most került sorra az elmúlt napokban, és bár azt nem mondom, hogy óriási elvárásaim lettek volna, egy kellemes és könnyed kis nyári olvasmányt akartam, de nem adta meg, csalódtam.

Ha más szemmel nézem mint először, akkor már a borító is hatásvadász, hiszen ki ne ismerné a szív alakba hajtott könyvlapok esetét, főleg mi könyveket szerető emberek, tele van vele a net, így olyan izé, hogy gyakorlatilag nem sok grafikusi tevékenységre lehetett szükség (szerintem), mert felmegyek én is a devianart-ra, aztán találok ezer ilyet. Olvasó megnyerése ezzel pipa (olyan szééép).
Pipa továbbá arra, hogy Fowler remekül kiválasztotta Jane Austent köretnek, hogy vesz öt nőt és egy férfit és összeülteti őket egy havonta egybegyűlő könyvklubban, ahol megvitatják a regényeket. Jane Austent az emberek, főleg a nők nagy része szereti, sőt imádja, nekem is a Büszkeség és balítélet és a Meggyőző érvek az egyik kedvenc könyvem, de nem olvastam minden regényét. Jó, hogy gondolt a hozzám hasonlókra és a könyv végén található egy összefoglaló az összes könyvről, hogy képben legyünk.

Zavart az elbeszélői mód, hogy "mi hatan -Jocelyn, Allegra, Sylvia, Prudie, Bernadette és Grigg...", tehát akkor ki az elbeszélő? Mindig más? Nem derült ki, mindig mindenkiről úgy beszélt, mintha ismerné, vagyis lenne egy hetedik tag, az írónő, de nem volt. Ezt valaki igazán elmagyarázhatná nekem, nem ehhez szoktam hozzá.

A könyv kicsi részében volt csak szó a regényekről tényleg, egy fejezet általában 40 oldal körül volt, ha abból 3 oldalnyi értelmes beszélgetést a könyvekről össze tud bárki gyűjteni, akkor sokat mondtam és akkor is csak általánosságokat mondanak. Én többet szerettem volna gondolkodni velük együtt a regényekről, de ehelyett mindenki életét (a gyerekkortól kezdve) mutatta be Fowler, amiben semmi különleges nem volt, unalmas és száraz volt.
Egyszer az jutott eszembe, hogy egy magyar szerző is megírhatná a Szabó Magda könyvklubot, tagjai Juli, Zsuzsi, Zsóka, Ildikó, Noémi és Béla, akik valakik, de az utca embere, de ez így valahogy nem az igazi.
Érdekes viszont a könyv végén található gyűjtemény arról, hogy Jane Austen rokonai mit gondoltak a könyvekről, illetve az évtizedek múltával egy-egy híres személy, irodalmár, író hogyan látta adott korban, tényleg érdemes elolvasni, de az egészet annyira most nem ajánlom. Azt az érzést szeretem amikor egy könyv dob rajtam, vagy földhöz vág, vagy felfelé, mindegy, tehát hagy valami nyomot, ez nem hagyott semmit, lehet megint Coupland-et fogok olvasni vagy végre a Keyes-t.

Nekem ennyi: 5/10

Kiadó: Laurus Kiadó
A kiadás helye: Győr
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 302 oldal
Ár: 2780,-
ISBN-szám: 9789638819116

Inkább lehetne ez a könyvborító, a film szereplőivel, A Jane Austen Könyvklub tagjainak története, így pontosabb lenne.

2010. július 23., péntek

Díj és 10+1 könyv játék

Köszönöm szépen a meghívást a játékba Lobonak és Mónikának, ez az első alkalom, hogy ilyenben részt vehetek, hiszen csak júniusban kezdtem el a magam mondandójának a hajtogatását. :) Lobotól pedig kaptam egy Kreatív Blogger-díjat is, azért külön köszönet.

Utóbbi szabályai:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot

Ha szabad, akkor én most az Amélie csodálatos élete című film stílusában 3+3+1 ráadás formájában teszem meg a dolgot. :)

Nem szeretem:
- ha a hangerő a készülékeken páratlan számon áll (kivétel: 5 és 7, továbbá minden 5-tel osztható szám, de 6-oson sem állhat, valószínűleg tudat alatt emiatt lett "megengedve az 5 és 7...)
- ha a rendelőkben az emberek a tiltás ellenére bekopognak az ajtón
- ha a buszok a kiírtnál előbb elhagyják a megállóhelyeket

Szeretem:
- ha a zoknijaim használtság szerint tovább vannak csoportosítva
- ha az emberek megvárják míg zöldre vált a lámpa
- ha a kínai büfében a kiszolgáló megérti, hogy egész adag tésztát kérek, de hozzá csak fél adag édes-savanyú mártást

+ sohasem iszom semmilyen szénsavas italt, üdítőt

Továbbá meg kell neveznem 10+1 könyvet, amit ajánlok mindenkinek, mert én szeretem és értékesnek tartom, ötöt nehéz lett volna összegyűjteni, talán tizenegy könyvnél már nem kényszerülök olyan óriási kompromisszumokra és nem fog fájni a szívem (annyira). Tovább kell adnom a virtuális botot 5 másik bloggernek, ami nehéz ügy, hiszen mindenki forgolódik mindenhol, valószínűleg megkapta már mástól is, nem baj, ez csak a szeretet jelen. :)

A listám, igyekeztem a 2009-es és 2010-es olvasmányaim közül választani, semmiféle rangsor nincs, sőt ezek olyanok, amikről nem írtam a blogon sem, mert az úgy nem ér szerintem:

Robert Merle: Védett férfiak - régi, felfedezett kincs volt nálam
Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre - nem vagyok igazán ilyeneket hasonlóakat olvasó, ennek mégis a rajongója lettem több köteten keresztül
Tóth Krisztina: Vonalkód - magyar női szerzők közül akit a leginkább tisztelek és becsülök és olvasok, még ha ő nem is szereti ezt a megkülönböztetést
Szerb Antal: Utas és holdvilág - óóó
Bólya Péter: A veréb századik lépése - raktár mélyéről előkotort, egyetemistáknak külön ajánlott
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír - nem olyan vámpíros, eléggé eszement, egyszeri kitárulkozás
Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált - könyvtárosoknak ajánlott, aztán akár gondolkodjunk együtt utána
Alessandro Baricco: Tengeróceán - nagy szerelem az író, a művei közül ez a leginkább
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol - a francia csodanő, írjon még sok-sok ilyet
Cserna-Szabó András: Puszibolt - őrült, de szeretnivaló (szerző és a könyv egyaránt)
+ Douglas Coupland: X generáció - na ő meg szintén osztozik a szívem egy kis sarkán régóta a többiekkel, egészen egyedi, ahogyan rámutat a dolgokra és azok a párbeszédek!!!

Akitől szeretnék hasonlót olvasni: egy ember, márti, Juci, tasiorsi, Dün, plusz a két játék összevonása miatt visszadobom a labdát Mónikának, mert nála a díjat még nem láttam és PuPilla-nak, mert egyelőre az ő nevét is csak a 10+1-nél láttam, de nálam díjas is. :)

Darvasi László (Szív Ernő): Összegyűjtött szerelmeim

„Arra jöttem rá, kedvesem, hogy hiába, hiába fogod egész éjszaka az arcomat. Hiába igyekszel, hiába vagy óvatos, hiába gondolod ki azokat a fantasztikus elővigyázatosságokat. Egy nő szájára nem vigyázhatsz, nem, nem” – írja egy nő egy képeslapra a kávéház teraszán.

Szívből és hirtelen ötlettől vezérelve jött ez a kis szituációs gyakorlat az értékelés írásakor a molyon, nem szoktam ilyet csinálni, nincs írói vénám sem, Ernő előhozta belőlem, hogy én is az egyik szerelme lehessek. Azért jók ezek a könyvek (gondolok itt Esterházy Péter Egy nőjére, ami persze más egy kissé), mert nem szárazon és okoskodva nyúlnak hozzá a Nőhöz, mint témához, hanem egyedien, mindenki a saját szája íze szerint, ami miatt szeretjük őket. Felvonult sok-sok karakter (nők), amiknél nem is az a lényeg, hogy most felidézzük mind a százat, hanem az, hogy lenyomatok arról, hogy milyenek vagyunk, hogy a férfiak számára mit mutatunk, vagy éppen mit nem és az pedig a nagyon csábító rejtélyt tudja adni. Szívet melengető érzés, öröm ilyet olvasni, bár azért arra kíváncsi lennék, hogy egy férfi hogyan olvas egy ilyet, hogyan látja ezek után a másik nemet. (Én sohasem szoktam ennyit használni a szív szót, nemhogy egy bekezdésen belül, köszönöm Ernő, ez is Ön miatt van.)

"Lassan megértettem, hogy egy nő legnagyobb kincse az, hogy iszonyatosan, hogy halálosan lehet szeretni. Némelyik jól varr, mondjuk. Stoppol, mint egy ruhatündér. Süteményművész. Szül, mint aki tanulta, hogyan kell szépen csinálni. Kegyetlenkedik, intrikál, békétlen, önző dög, lenéz, kihasznál, igen, sok mindent tud a nő, de mégis a legbecsesebb tulajdonsága, hogy szeretni lehet. És nincsen miért. Vagy van, de minek rákérdezni, ülsz előtte, nézed, szereted. Vagy nincs veled, szereted. Azt se tudod, kicsoda, nem is ismered, szereted. Elvágja a torkod, szereted. Drágám, kicsi szívem."

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Magvető
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2003
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 294 oldal
Ár: 1990,-
ISBN-szám: 9631423255

2010. július 19., hétfő

Douglas Coupland: A rágógumitolvaj


"Don't happy, be worry. Hopp, fordítva."


Coupland kevésbé ismert író itthon, azt érdemes róla tudni, hogy az amerikai post-beat vagy posztmodern irodalomnak mondott éra egyik kiemelkedő alakja az X generáció 1991-es megjelenése óta. Ekkor szállt szembe a fogyasztói kultúrával, vagyis az arcunkba, mondta, hogy ezek vagyunk, de lehet változtatni. Szeretem ezt a könyvet. Bár azóta írt már 12 másikat is, ezek közül magyar fordításban csak A rágógumitolvaj (The Gum Thief, 2007) és a Minden család pszichotikus (All Families are Psychotic, 2001) jelent meg, most nyáron várható a Barátnő kómában (Girlfriend in a Coma, 1998). Majd egyszer talán beérjük magunkat, remélem.

Ebben a regényben az író megmaradt a kezdeti irányvonalnál, 100%-ban a valósággal foglalkozik, erről ír, hogy mi van körülöttünk, milyen emberek vagyunk, milyen szokásaink vannak. Főszereplőnek két teljesen átlagos embert választott, akik az amerikai társadalom nagy hányadából bárki k lehetettek volna, bár kicsit antiszociálisabbak a szokásosnál. Roger 43 éves elvált férfi, akinek annyit sikerült elérnie a tartásdíjfizetésen kívül, hogy alkoholista és egy írószer-nagyáruház noname alkalmazottja és utálja az életét. Bethany meg egy huszonéves lány, aki Roger munkatársa, halott lánynak nevezik, mert mindig fekete cuccokban jár, fekete rúzst használ, az arcát pedig fehérre festi, ő sem élvezi túlságosan az életet. Elkezdik olvasni egymás naplóját, ezekből ismerjük meg őket, ezek a részek adják magát a regényt is. Bár teljesen mások, mégis összebarátkoznak, jönnek persze mellékszereplők, családtagok, munkatársak, stb, hogy kirajzolódjon a társadalom, amiben tulajdonképpen élnek.

És akkor mi is a regény főszenzációja? Az, hogy Roger fogja magát, és elkezdi végre írni a regényét: a Kesztyűk tavát, aminek a címével egyébként rettentően meg van elégedve, így magával is, de én is, úgyhogy Kesztyűk tava rulez. Regény a regényben, nem túl gyakori és főleg nem ilyen témában, de hihetetlenül ráérzett ezzel is Coupland, hogy hogyan tudja még inkább beleszőni a tükröt a regényben, úgy, hogy izgalmas is legyen. A készülő regénye két főszereplője az öregedő Steve és Gloria, a férj író és egy neves egyetem angol tanszékének vezetője, Gloria meg színésznő. Ők is megkeseredettek, (ez úgy általában jellemző minden szereplőre), csak Scotch-ot isznak egész nap és egyik este vendégül látnak egy fiatal és sikeres írót, Kyle-t és feleségét, Brittany-t. Kyle készülő könyve épp egy írószer-nagyáruházban játszódik > az újabb regény a regény a regényben, hmm. Az ő beszélgetésük tulajdonképpen a Kesztyűk tava, és éppen ez az erőssége, rengeteget elárul a művészvilágról, hogyan gondolkodnak egymásról írók, mi az ars poeticájuk, szóval hogyan állnak az őket körülvevő világhoz.

Szeretem ezt a stílust, hogy őszinte, nem kertel, nem látja rózsaszínnek a világot Coupland, és ezt nem is fél a szemünkbe mondani, még ha darabokban, naplórészletek formájában is, kicsit humorosan, még inkább szomorú formában. Nem a cselekmény a legfontosabb, bár azért haladnak valamerre a szereplők, a fő erősség a gondolatok, amiket egymás között vitatnak meg a szereplők, hogy hogyan is látják a világot, amiben mi is élünk itt 2010-ben is. Nem olyan jófejek, mert kicsit bukottak és nem tűnnek túl szerethetőnek, de azért a végére például én is egész jól összebarátkoztam Bethany-val. A lezáró három oldal pedig pályázhatna a legütősebb befejezések díjára simán, nem hittem, hogy még rá tud tenni egy lapáttal Coupland, de rá.

Nekem ennyi: 10/10 (Kesztyűk tava: 10/10)

Kiadó: Európa
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: keménykötés
Oldalszám: 284 oldal
Ár: 2600,-
ISBN-szám: 978-963-07-8620-1

2010. július 18., vasárnap

Egy szegény olvasó panaszai

Mert van az a pillanat, amikor a könyvtárban azt mondják neked (talán viccesen, remélem), hogy most már fogd vissza magad, mert túl sokat kölcsönzöl. Szép.

2010. július 12., hétfő

Anna Maria Mäki: Zárt helyek igézete

A cím és a borítón ábrázolt riadt szemű, szűk helyen kuporgó karikás szemű lány alapján azt gondoltam, hogy kizárólag a klasszikus klausztrofób helyzetekre lesz kiélezve a könyv, meg nagyjából a fülszöveg is ezt sugallta, tehát lift, busz, metró, alagút, épületlabirintusok. Voltak ilyenek is, de egyáltalán nem ezen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a társadalom és egyén kapcsolatán, kinek mi a szerepe, bezárva érzi-e magát és van-e ebből kiút. Nők voltak a főszereplők, tinikortól elkezdve az anyáig, volt, aki maga hibázta el az életét, volt, akit férfiak kényszerítettek elviselhetetlen helyzetekbe, de ide tartozik a család kérdése is, hogy mi legyen a nő, karriert építsen, vagy a hányást takarítsa fel. Kinek hogy jön le, abban én azonban megerősödtem, hogy még jó ideig nem az etetőszék, pelenkázó, fürdőkád háromszögében akarom tölteni a nap huszonnégy óráját, riasztó volt a Hat óra alvás című fejezet.

A könyv hét egységre van bontva, mindegyik történetben megjelenik egy fekete kalapos nő. Először igazán a 39. oldalon, A zárt hely igézete című liftes történetnél kaptam fel a fejem, hogy ez már izgalmas, nem csak csordogál a megszokott busz-metró vonalán, elképzeltem, hogy ha én lennék ilyen helyzetben, inkább nem, nem véletlenül nem szállok be a liftbe idegen emberekkel, főleg egyetlen férfival nem. A IV. részt nyitó Hat óra alvást azóta is a könyv csúcspontjának érzem, úgy éreztem itt van elemében igazán az írónő, hiszen a rövid életrajz alapján a három gyermekével maga is jól ismeri ezt a világot, hogy mit jelent bezárva lenni a lakásba, na meg kiderül, hogy azért Finnország sem a mennyország, még akkor sem ha "túl jó a szociális ellátás". A Testvérgyilkos képtelenségnek tűnik, egyszerűen nem hiszem el, hogy van olyan értelmes lány, aki egy ilyen törvényt elhisz, amit vele tartatnak be, de jó példa volt arra, amikor a férfi uralkodik a nő fölött, aki ezt szó nélkül tűri.

Nagyjából itt ki is merül, hogy mi a kiemelkedő számomra, nem mondom, hogy nem rossz első kötetnek, de kicsit középszerű, néha egészen unalmas történetekkel, a papírborítóra nyomtatott idézet is kicsit erőltetett a nézetekkel meg a könnyű idomulás képességével, persze igaznak is mondható, de akkor is "nagyon megmondós" érzést hagyott bennem maga után. Ha már finn írónőt kellene ajánlani, akkor sokkal inkább Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen című elbeszéléskötetét ajánlom, az sokkal mélyebb és tartalmasabb, bár ugyanakkor fájdalmasabb témát érint.

Nekem ennyi: 6/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírborítós papírkötés
Oldalszám: 168 oldal
Ár: 2480,-
ISBN-szám: 9789639725300

2010. július 11., vasárnap

Jean Mattern: Király Fürdő

Egy könyv, ami nem hagyott maga után semmi hiányérzetet vagy rosszallást, ellenben azt az érzést, hogy ez igen, ezt érdemes volt, minden mondat a helyén van. Nálam ritka, főleg egy olyan íróról, akiről nem sokat hallottam, ráadásul elsőkötetes szerző. Jean Mattern-ről annyit érdemes tudni, hogy Közép-Európában származik és a könyvkiadásban dolgozik, egészen pontosan a francia Gallimard-nál. Sosem tervezte, hogy író lesz, élvezi a szerkesztői munkát, mégis kikívánkozott belőle 2008-ban ez a történet, a második regénye pedig mostanában jelenik meg (reméljük, hogy hamarosan le is fordítják...).

A történet főszereplője Gabriel, ő meséli el egyes szám első személyben, nem lineáris az időszerkezete, a múlt emlékképeit (gyermekkortól egyetemig) használva próbálja megérteni önmagát és megmagyarázni tetteit. Annyit már a fülszövegből is lehet tudni, hogy a kezdetekkor elhagyja terhes feleségét, nem azért mert megcsalta, vagy nem övé a gyermek, hanem a múlt olyan súllyal nehezedik rá, amit már nem képes kezelni, inkább elmenekül. 10 éves korában tragédia történt a családban, innentől kezdve mindenre automatikus válasz, hogy Az Úr adta. Az Úr elvette. Egyedül marad a problémáival, származása sem egyértelmű számára, családja tagadja az eredetüket, így tulajdonképpen szerintem Gabriel fő problémája, hogy nincs identitása, amivel meglenne a helye a világban. Ezért nem képes családalapításra sem, mindezt úgy fogalmazza meg, hogy nem tudja milyen nyelven szóljon a gyermekéhez, akit természetesen szeret. Nem tudja kimondani az érzéseit, őszintén mesélni önmagáról Laurának, a feleségének sem, ellenben a munkája során mesterien használja a szavakat, Thomas Mann-t fordít. Azért útra kel, hogy megpróbálja a lehetetlennek tűnő dolgot, egyik lépés a másik után.

Gabriel nem tökéletes, de végig mellette álltam, mert megértem, hogy milyen az, hogy nem tud mindent szavakkal kifejezni amit érez, mert nem mindenkinek megy olyan könnyen, de az árulás, amit barátjával, Léo-val szemben követett el, túlment egy ponton, ami nálam belefért volna erkölcsileg.

Különösen nekünk, magyaroknak jelenthet sokat ez a könyv, szerintem teljesen más így olvasni, mint mondjuk egy másik európai embernek, bár a címválasztással nem sikerült teljesen megbarátkoznom még most sem, mert annyira nem érzem a nagy jelentőségét a Fürdőnek, hogy ez határozza meg a regényt. Féltem, hogy mikor majd utánaolvasok az írónak az lesz az eredménye, hogy önéletrajzi a könyv, annyira annak tűnhetett az életrajzi elemekből, de nem, hiszen Mattern az interjú alapján kiegyensúlyozott embernek tűnt, aki nem hagyta el a feleségét, és együtt nevelik három gyermeküket.

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Magvető
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 148 oldal
Ár: 2290,-
ISBN-szám: 978-963-1427-54-7

2010. július 9., péntek

könyvtár.hu - Pro és Kontra

Második előadás, idegenvezető molylepke, azt nem tudom lesz-e harmadik a molyról is, hiszen az amúgy is mindenki szíve csücske. Azért nálam van helye a könyvtár.hu használatának is, bár másra jó, mint a moly. Az oldal működését az NKA és az OSZK Könyvtári Intézet biztosítja, tehát gyakorlatilag állami fejlesztésű, ami 2007. decemberében vette kezdetét, 2009. januárjában pedig publikussá vált. Bár eltelt bő másfél év, még mindig tesztüzemmódban működik, így elsősorban a könyvtárosokat szólítja meg, de persze bárki hasznát veheti. Legegyszerűbben könyvtárportálként lehetne jellemezni, hiszen el lehet érni a könyvek adatait, rengeteg katalógust, a könyvtárakat, könyvtári eseményeket.


Pár szolgáltatás elérhető regisztráció nélkül is, először ezeket venném sorba:
- az IP cím alapján helymeghatározást végez és ez alapján kilistázza a közelben lévő könyvtárakat és az esetleges eseményeket
- igénybe lehet venni különböző csoportosítások szerint a katalógusok használatát (közelben - megyei, városi; könyvtárközi szolgáltatók; felsőoktatási könyvtárak; egyházi könyvtárak; minden elérhető)
- ha kell egy könyvtár honlapjának a címe, e-mail címe, postai címe, telefonszám, nyitvatartás, vagy google maps-es térkép, akkor azt is könnyen megkeresheted
- link a Veszíts el egy könyvet!-játékhoz, amit szintén szeretünk


Ha regisztrálunk, akkor következnek a magyarországi viszonylatban ritka jóságok:
- be lehet állítani kedvenc könyvtárakat, pl, ahová be vagyunk iratkozva
- a katalógusoknál lehetőség van csak a kedvenc könyvtárak katalógusaiban való keresésre, ergo elérhetetlen könyvet nem dob ki, vagy nem kell könyvtárközizni
- ha beírjuk az egyes kedvenc könyvtárakhoz tartozó olvasójegyünk számát, akkor nyilván tartja, hogy hol mennyi kölcsönzésünk van, tételesen végig lehet nézni, valamint hogy mikor járnak le
- opció, hogy a lejáró kölcsönzések előtt 2-3 nappal küldenek egy mailt a megadott címre, hogy figyelj oda
- ha Google Calendart használunk, akkor oda küld SMS-értesítőt
- lehet ismerősöket szerezni, ugyanis "ha valaki küld neked egy könyvet, vagy polcot, az a könyvtestvérség kezdete. Küldj nekik te is egyet, s barátokká váltok." > könyvtestvérség, tök jó szó ;)
- a polcok rendszere: van néhány alapból létező polca minden felhasználónak: Kedvenc, Kölcsönzéseim, lehet a könyvtestvérünkkel közös polcunk és létrehozhatunk saját magunk is

Ez mondjuk azért tök jó, mert ha vannak még ilyen iszonyatosan precíz és megszállott emberek, mint én, akik mindent szeretnek vezetni és nyomon követni a könyvek útját, akkor létrehozhatnak az egyes könyvtáraknak külön polcokat, pl.: X kari könyvtárból kölcsönöztem 2010, Megyeiből kölcsönöztem 2010, vagy éppen amit ki szeretnénk kölcsönözni, azok is szerepelhetnek külön polcokon, esetlegesen helyszínenkénti lebontásban, pl.: Csak a Megyeiben van meg, Csak a NEVKO-ban van meg, Csak X kari könyvtárban van meg, KKK lesz, stb. De tényleg, fanatikusoknak kiváló a könyvtár.hu.

- a könyvekhez megjegyzéseket lehet tenni, mozgathatóak könnyen egyik polcról a másikra
- a könyvek adatlapjára ugorva láthatóak azok a felhasználók, akik már polcra tették, lehet véleményeket, könyvismertetőket írni, vagy megnézni, hogy részt vett-e a könyv a Veszíts el...-játékban
- látjuk a saját eseményeinket a Veszíts el egy könyvet!-játékban

Rossz:
- a rekordok nem egységesek és emiatt a polcon való megjelenítésük sem


- a rendszer nem tudja minden könyvtártól lekérdezni a kölcsönzéseket, és ez 9 hónap alatt semmit sem javult, pedig nem kis községi könyvtár hiányzik, hanem pl. megyei könyvtár is


- lehetnének azért borítók és fülszövegek (néhánynál van) a könyvekhez, valamint a linkek azért hasznosak lennének

Ezen az oldalon egyértelműen nem az a lényeg, hogy olvasmánylistánk legyen és értékeljük a könyveket, bár az is lehetséges, csak a polcrendszeren és a megjegyzéseken keresztül, hanem az, hogy egy átfogó portál legyen, amivel elérhető a hazai könyvtári és könyves világ, így tényleg egyelőre talán tényleg csak a szakmabeliek lelik benne örömüket, pedig mindenki számára vannak hasznos elemei.
(Remélem nem hagytam ki semmi fontosat, ha mégis, írjátok meg.)

2010. július 7., szerda

Patrick Ouředník: Ad acta

Én nem tudom más hogy van vele, hogy ha olvas különböző típusú könyveket, de akár egymástól nagyon távol állókat is, így is, úgy is ömlik belőle a szó, vagy azért leizzad egy nehezebbnek tűnő feladatnál (persze a szórakozás határain belül, mert hát nem kínzókamra ez itt) és úgy gondolja, hogy nem eléggé jó, vagy okos, vagy értelmes, vagy szellemes, jajmertmásjobbattudna. Lehet, én ezen most nem görcsölök és nem próbálom ezt a könyvet az utolsó mondatig boncolgatni, de azért megérdemli, hogy itt legyen, hiszen érdemes volt elolvasni, még ha nem is könnyen értelmezhető. Az itt álló pár mondatot még a molyon fogalmaztam meg, legyen elég ennyi, csak tessék olvasni, ha különlegességre vágyik valaki, a kortárs cseh írók amúgy sem tolonganak a könyvesboltok polcain.


Kapkodtam a fejem a nagyon jól megírt és eltalált párbeszédek, a szereplők és a történet hiánya kapcsán, hogy mi van, ez így most komoly, neee, ez nem lehet, és tulajdonképpen mi van az Érchegységgel? A felénél újrakezdtem, mert a fonál teljesen elveszett, aztán megtaláltam, de az a varázslat, amivel teljes lett volna az élmény, nem lett meg soha.


Részlet a könyvből: „Nyájas Olvasó! Az a benyomása, hogy történetünk szétesőben van? Úgy érzi, hogy a cselekmény nem is halad előre? Hogy a könyvben, melyet kezében tart, ez ideig semmi fontos nem történt? Ne essen kétségbe: vagy a szerző ostoba, vagy ön: az esélyek egyenlőek. Mások is meghaltak, meghalunk mi is, ajvé, lesz nemulass, ó, jaj! Ki tudja, mi lesz ennek az egésznek a vége? Az ember néha úgy bonyolódik bele a saját életébe, hogy fel se fogja, mibe keveredett; a regényalakok is hasonlóképp vannak ezzel.”

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Kalligram
A kiadás helye: Pozsony
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 192 oldal
Ár: 2100,-
ISBN-szám: 978-808-1011-67-2

2010. július 6., kedd

Az a gerinc...


Bár ott megbukik a dolog, hogy a könyvtárosok kasszáiban nincs sok pénz, így nem is igazán akarják kirabolni őket, én legalábbis még nem hallottam ilyen esetről.

2010. július 5., hétfő

Beregi Tamás: Egyetleneim

"– Az a baj, hogy túlzottan is kapcsolatfüggők vagyunk. Olyanok lettünk, mint a narkósok. Nem bírunk csaj nélkül létezni.
– Szerintem meg inkább az a baj, hogy ők egyre inkább bírnak nélkülünk."
(187. oldal)


Bár nem a 90-es években voltam fiatal Budapesten, mégis meg tudott szólítani a könyv, ha nem is a nosztalgián keresztül, mint azokat, akik ugyanazokat a helyeket járták végig éjszakánként újra meg újra.
A történet főszereplője Tamás, egy egyetemista srác (művtöri-filmesztétika), aki szüntelenül próbálja megtalálni az igazit, de nem ám nyugisan, hanem eszelősen és kétségbeesetten. Állandóan ismerkedik, nem bír leállni, minden lányban az igazit akarja megtalálni, néhánnyal tartósabb kapcsolata is kialakul, pár hét, pár hónap, aztán minden kezdődik elölről.
Mindehhez a körítést maga Budapest adja, az éppen virágkorukat élő vagy éppen nyitó szórakozóhelyek, amelyekben nem jártam (vagy nem is járhattam, nagy fájdalmam), de ez semmit sem változtatott azon, hogy oda tudtam magam képzelni. Megjelenik az FMK, a Tölgyfa, a Picasso Point, az Erdős, a Tilos az Á, az Almássy téri Szabadidőközpont, a Kis Postás, a Wichmann, a Calgary, na meg az éppen nyíló Zöld Pardon (~Porpardon).

A másik erőssége a regénynek a zene. Keresztbe-kasul szövik a különböző alternatív /és elektronikus zenekarok és dalszövegeik, a legfontosabbak a Quimby, a Korai Öröm, a Másfél. Gyakorlatilag az évek múlásával az ő történetük is előkerül, persze mindez csak az író szemszöge: "A quimbys Kiss Tibi többet van elvonókúrán, mint a színpadon, a Víg Mihály egyre sápadtabb minden egyes Balaton-koncerten, a Korai Öröm és a Másfél már a közönségnél is jobban unja a zenét, és közhely már a Boban Markovic Orkestar, a Besh 0' Drom és az Anima, meg a Yonderboi." (269. oldal). Ilyen koncertekre jár Tamás, na meg táncházakba, de nagyon sokba, meg persze fesztiválozik is, szóval egy tök normális srác a kényszeres párkeresését leszámítva. Fent is sokszor van meg lent is, néha egészen depresszív az egész..., hullámzik az egész könyv, néha szó szerint, szépek azok az oldalak, ilyen szempontból is érdekes végigkövetni. Ja, meg van hozzá egy elég részletes függelék, szerelmi algebra a neve, na az aztán igazán mókás, csajozási útmutató, mikor, hol, mit kell csinálni, hogy sikeresen záruljon az este.
A párbeszédek stílusa, meg a zene, meg a kor, meg a párkeresés kérdése miatt van egy hangulata a könyvnek, amire ha rá tud kapcsolódni az olvasó, nemtől, kortól függetlenül, akkor nagyon tudja szeretni, ha meg nem, kár vesződni. Sokat segít persze, amivel engem is megnyert, hogy általam igen kedvelt zenekarokról írt, még ha nem is feltétlen a jobb korszakukról (nem hagyhatom ki, elnézést: Kiss Tibiii!). Azt hiszem ez is olyan könyv, amit vagy szeretsz vagy utálsz, köztes út nincs, én nagyon megszerettem és az egyik kedvencemmé vált.

Muszáj még megjegyeznem, hogy még 2005-ben készült egy film a regényből, Nemes Gyula rendezésében, csak 78 perc az egész, de annál őrültebb tempójú, Kovács Krisztián és Tóth Orsi főszereplésével. Itt is nagy szerepe van a zenének, colorStar-ral, Másféllel, Beatman és Ludmilla, Ez a divat, AMB, Karminsky Experience, Toy Division, stb, lehet csemegézni. Imádom nagyon.
Filmről bővebben itt, a film zenéjéről meg itt.

"A Luca bevallotta, hogy halálosan szerelmes egy narkós, félzseni atomfizikusba, és csak azért találkozgat velem, mert katolikus neveltetéséből adódóan nem akar megbántani, és tényleg nagyon nagyra értékeli, hogy ennyire kedves vagyok vele, de szerinte túlzásba viszem ezt az ajándékozgatást, és egyáltalán nem vagyok erre a világra való, nekem a lovagkorban, vagy a romantika idején kellett volna élnem vagy mi, ma már ilyen módszerrel senkit sem lehet meghódítani, amúgy meg beteges szeretethiányban szenvedek, és nem vagyok teljesen normális, és pszichiáterhez kéne mennem." (46. oldal)


"És arra is emlékszem, hogy a kapcsolatunk a Moszkva téri metróaluljáróban ért véget, stílusosan egy borosüveg társaságában: a peron mellett ültünk a földön, és a Dominika bejelentette, hogy lefeküdt egy 17 éves kölyökkel. Amikor megkérdeztem, miért, az volt a válasz, hogy világéletében a Quimby „Fever” című számára akart dugni, és amikor a gyerek felhívta a lakására, és berakta a számot, nem bírt ellenállni a kísértésnek, na erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani." (83.oldal)


Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Európa Könyvkiadó

A kiadás helye: Budapest

A kiadás éve: 2003

A kötés típusa: papírborítós keménykötés

Oldalszám: 396 oldal

Ár: 2300,-
ISBN-szám: 963-07-7342-2

2010. július 3., szombat

Meg Cabot: Locsifecsi királynő férjhez megy

Mert ilyet is olvasok néha. Nem tartanám túl helyesnek, ha szelektálóvá válna a blog, tehát, hogy jaj, de jól mutat Szerb Antal, meg a mai kortárs szerzők, de a női, könnyed irodalom kizárva, mert az olyan gáz. A Princess Diaries első kötete óta szeretem Meg Cabot írásait, más hasonlóra sosem voltam igazán rákattanva, de ő írja azt a nyelvezetet és teremti meg azokat a szereplőket, amik érdekeltek. Bár mivel ez volt az utolsó olyan Magyarországon megjelent műve, ami a felnőttekről szóló-kategóriába tartozik (biztos van rá szakkifejezés), ezért itt le is záródik a dolog vétel szempontjából, majd ha találok valamit ami érdekel a nem magas irodalomból, nem fogok elzárkózni tőle (mondjuk Breaking Dawn olvasása folyamatban...). A polcomon várakozik még a Boys-sorozatból a a Ki nevet a végén?, aminek az első két részét is olvastam, így majd-majd ezt is még így utoljára.

Szóval nagyon röviden, mi volt az előző két kötetben:
Lizzie Nichols nem túl ambiciózus fiatal lány, meg kicsit szétszórt, aki miután Amerikából átrepül Angliába, hogy meglepje a barátját, de szakítanak, átruccan Franciaországba, mert ott dolgozik egy vidéki kastélyban a legjobb barátnője. Életszerű, tudom, tudom... Na itt megismerkedik, vagyis a vonaton Luke-kal, aki mint kiderül persze a kastélyban lakik, kőgazdag, jóképű, szőke herceg fehér lovon-típus. Lizzie összejön Luke-kal, stb, dolgozgatnak, aztán visszamennek New Yorkba, aztán Lizzie-nek munka után kell néznie.
Kis kitérő után az antik ruha mániás hősnőnk kiköt egy esküvői ruha restauráló szalonban, ahol egy francia házaspárnak kezd el dolgozni. Tetszik neki a dolog, beköltözik Luke Fifth Avenue-n lévő lakásába, nagy a love meg minden. Közben a legjobb barátnő, Shari szakít a pasijával, a filozófia szakos hallgató Chaz-zel, mert már nem úgy szereti, meg amúgy is a lányokat. Szegény Chaz. Kavarc lesz Luke és Lizzie között, aminek következtében összevesznek és Lizzie Chaz-zel ébred az Újév első napján, de nem történt semmi komoly. Aztán megjelenik a herceg és megkéri Lizzie kezét. Folyt. köv.

A címből már kitalálható, hogy Lizzie mit válaszolt. Innentől cselekményleírás, de fehérrel, hogy nehogy bárki lelki nyugalmát megzavarjam. ;)

Szóval Lizzie menyasszony lett, jól megy a munka Henriéknél, bár mivel a bácsi beteg lett, így Lizzie dolgozik egyedül, de felveszi recepciósnak az előző részekből megismert Tiffany-t, aztán eltelik félév, de Lizzie-nek mindig kiütése lesz szó szerint, ha a saját esküvőjére gondol, Luke aztán meg elmegy nyárra Párizsba dolgozni, az orvosit sem akaródzik neki igazán elkezdeni, hiába a pénz beszél... Lizzie-nek van egy új ügyfele, Ava Meck, a botrányhősnő, akivel aztán viszonylag összebarátkozik, persze van egy kis kavarás, hiszen a dolgok nem mehetnek simán, aztán meghal Lizzie nagyija is, temetés, Henriék eladják az üzletet meg a házat, így Lizzie-nek új munka és lakás után kell néznie. A lényeg: összejön Chaz-zel, Luke legjobb barátjával, aki egyben legjobb barátnőjének, Shari-nak az exe, mert rájött, hogy igazából őt szereti, a srác is igazából őt szereti már vagy egy éve, ójaj, és így felbontja az eljegyzését Luke-kal, aki mint kiderül utólag végig csalta több nővel is. Ennyit a tökéletes pasiról. Ava Meck apjával is üzletet köt egy saját kollekció elkészítésére, így happy end, hiszen minden megoldódott, és Chaz lesz Lizzie férje, aki bár sohasem akart megházasodni, de Lizzie-ért bármit.

Összegzés (azért itt is óvatosan, HA esetleg nem olvastad):
  • Shari keveset szerepelt az előző részekhez képest
  • Luke gáz, kiderült, hogy nem is olyan főnyeremény
  • Chaz viszont annyira, de annyira jófej volt végig, meg hát filozófia szakos, ami nekem külön kis pirospont, hiszen hát ööö, nem közömbösek nekem a hozzá hasonló bölcsész srácok. :)
  • Tiffany-t nem bírtam túlzottan eddig, de ebben a részben nagyon jó párbeszédei voltak, jókat szólt be, még ha meg is maradt kicsit közönséges csajszinak
  • Ava Meck = Paris Hilton, nem? Nekem annyira egyértelműnek tűnt, bár kétlem, hogy a valóságban Parisben lenne ennyi értelem, Ava végülis nem volt olyan vészes, de így ez az átirat kicsit sok volt, nem kellett volna ennyire erőltetni, főleg, hogy elvonta a figyelmet a régebbi szereplőkről.
  • Lizzie végre felnőtt lett, ezt így le is írták a könyvben, ideje is volt előre lépni, tényleg teljesen a saját lábára állni és racionális döntéseket hozott, és szerencsére képes volt búcsút mondani Luke-nak.
  • Még mindig nem találok semmi hasonlóságot köztem és Lizzie között, ami mondjuk fura, mert Miával megvolt (a hercegnőség persze nem számít ide, hehe), és mindig az tetszett bármelyik könyvében, hogy a női főszereplő szimpatikus volt. Lizzie nem, bár így a vége felé egész normális lett, de az azért jó, hogy Meg Cabot ezekkel a sorozatokkal megáll három résznél, az pont elég, itt még nem fogyott el a szufla, sőt, én meg nem mondtam volna az 1. kötet kezdetén, hogy Chaz lesz a végső befutó.
Jajdehosszúlett.

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Ciceró
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: puhaborítós
Oldalszám: 346
Ár: 2490,-
ISBN: 978-963-5396-98-6