"– Az a baj, hogy túlzottan is kapcsolatfüggők vagyunk. Olyanok lettünk, mint a narkósok. Nem bírunk csaj nélkül létezni.
– Szerintem meg inkább az a baj, hogy ők egyre inkább bírnak nélkülünk."
(187. oldal)
– Szerintem meg inkább az a baj, hogy ők egyre inkább bírnak nélkülünk."
(187. oldal)
Bár nem a 90-es években voltam fiatal Budapesten, mégis meg tudott szólítani a könyv, ha nem is a nosztalgián keresztül, mint azokat, akik ugyanazokat a helyeket járták végig éjszakánként újra meg újra.
A történet főszereplője Tamás, egy egyetemista srác (művtöri-filmesztétika), aki szüntelenül próbálja megtalálni az igazit, de nem ám nyugisan, hanem eszelősen és kétségbeesetten. Állandóan ismerkedik, nem bír leállni, minden lányban az igazit akarja megtalálni, néhánnyal tartósabb kapcsolata is kialakul, pár hét, pár hónap, aztán minden kezdődik elölről.Mindehhez a körítést maga Budapest adja, az éppen virágkorukat élő vagy éppen nyitó szórakozóhelyek, amelyekben nem jártam (vagy nem is járhattam, nagy fájdalmam), de ez semmit sem változtatott azon, hogy oda tudtam magam képzelni. Megjelenik az FMK, a Tölgyfa, a Picasso Point, az Erdős, a Tilos az Á, az Almássy téri Szabadidőközpont, a Kis Postás, a Wichmann, a Calgary, na meg az éppen nyíló Zöld Pardon (~Porpardon).
A másik erőssége a regénynek a zene. Keresztbe-kasul szövik a különböző alternatív /és elektronikus zenekarok és dalszövegeik, a legfontosabbak a Quimby, a Korai Öröm, a Másfél. Gyakorlatilag az évek múlásával az ő történetük is előkerül, persze mindez csak az író szemszöge: "A quimbys Kiss Tibi többet van elvonókúrán, mint a színpadon, a Víg Mihály egyre sápadtabb minden egyes Balaton-koncerten, a Korai Öröm és a Másfél már a közönségnél is jobban unja a zenét, és közhely már a Boban Markovic Orkestar, a Besh 0' Drom és az Anima, meg a Yonderboi." (269. oldal). Ilyen koncertekre jár Tamás, na meg táncházakba, de nagyon sokba, meg persze fesztiválozik is, szóval egy tök normális srác a kényszeres párkeresését leszámítva. Fent is sokszor van meg lent is, néha egészen depresszív az egész..., hullámzik az egész könyv, néha szó szerint, szépek azok az oldalak, ilyen szempontból is érdekes végigkövetni. Ja, meg van hozzá egy elég részletes függelék, szerelmi algebra a neve, na az aztán igazán mókás, csajozási útmutató, mikor, hol, mit kell csinálni, hogy sikeresen záruljon az este.
A párbeszédek stílusa, meg a zene, meg a kor, meg a párkeresés kérdése miatt van egy hangulata a könyvnek, amire ha rá tud kapcsolódni az olvasó, nemtől, kortól függetlenül, akkor nagyon tudja szeretni, ha meg nem, kár vesződni. Sokat segít persze, amivel engem is megnyert, hogy általam igen kedvelt zenekarokról írt, még ha nem is feltétlen a jobb korszakukról (nem hagyhatom ki, elnézést: Kiss Tibiii!). Azt hiszem ez is olyan könyv, amit vagy szeretsz vagy utálsz, köztes út nincs, én nagyon megszerettem és az egyik kedvencemmé vált.
Muszáj még megjegyeznem, hogy még 2005-ben készült egy film a regényből, Nemes Gyula rendezésében, csak 78 perc az egész, de annál őrültebb tempójú, Kovács Krisztián és Tóth Orsi főszereplésével. Itt is nagy szerepe van a zenének, colorStar-ral, Másféllel, Beatman és Ludmilla, Ez a divat, AMB, Karminsky Experience, Toy Division, stb, lehet csemegézni. Imádom nagyon.
Filmről bővebben itt, a film zenéjéről meg itt.
"A Luca bevallotta, hogy halálosan szerelmes egy narkós, félzseni atomfizikusba, és csak azért találkozgat velem, mert katolikus neveltetéséből adódóan nem akar megbántani, és tényleg nagyon nagyra értékeli, hogy ennyire kedves vagyok vele, de szerinte túlzásba viszem ezt az ajándékozgatást, és egyáltalán nem vagyok erre a világra való, nekem a lovagkorban, vagy a romantika idején kellett volna élnem vagy mi, ma már ilyen módszerrel senkit sem lehet meghódítani, amúgy meg beteges szeretethiányban szenvedek, és nem vagyok teljesen normális, és pszichiáterhez kéne mennem." (46. oldal)
"És arra is emlékszem, hogy a kapcsolatunk a Moszkva téri metróaluljáróban ért véget, stílusosan egy borosüveg társaságában: a peron mellett ültünk a földön, és a Dominika bejelentette, hogy lefeküdt egy 17 éves kölyökkel. Amikor megkérdeztem, miért, az volt a válasz, hogy világéletében a Quimby „Fever” című számára akart dugni, és amikor a gyerek felhívta a lakására, és berakta a számot, nem bírt ellenállni a kísértésnek, na erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani." (83.oldal)
Nekem ennyi: 10/10 Filmről bővebben itt, a film zenéjéről meg itt.
"A Luca bevallotta, hogy halálosan szerelmes egy narkós, félzseni atomfizikusba, és csak azért találkozgat velem, mert katolikus neveltetéséből adódóan nem akar megbántani, és tényleg nagyon nagyra értékeli, hogy ennyire kedves vagyok vele, de szerinte túlzásba viszem ezt az ajándékozgatást, és egyáltalán nem vagyok erre a világra való, nekem a lovagkorban, vagy a romantika idején kellett volna élnem vagy mi, ma már ilyen módszerrel senkit sem lehet meghódítani, amúgy meg beteges szeretethiányban szenvedek, és nem vagyok teljesen normális, és pszichiáterhez kéne mennem." (46. oldal)
"És arra is emlékszem, hogy a kapcsolatunk a Moszkva téri metróaluljáróban ért véget, stílusosan egy borosüveg társaságában: a peron mellett ültünk a földön, és a Dominika bejelentette, hogy lefeküdt egy 17 éves kölyökkel. Amikor megkérdeztem, miért, az volt a válasz, hogy világéletében a Quimby „Fever” című számára akart dugni, és amikor a gyerek felhívta a lakására, és berakta a számot, nem bírt ellenállni a kísértésnek, na erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani." (83.oldal)
Kiadó: Európa Könyvkiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2003
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 396 oldal
Ár: 2300,-
ISBN-szám: 963-07-7342-2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.