Patrick Ouředník: Ad acta

Én nem tudom más hogy van vele, hogy ha olvas különböző típusú könyveket, de akár egymástól nagyon távol állókat is, így is, úgy is ömlik belőle a szó, vagy azért leizzad egy nehezebbnek tűnő feladatnál (persze a szórakozás határain belül, mert hát nem kínzókamra ez itt) és úgy gondolja, hogy nem eléggé jó, vagy okos, vagy értelmes, vagy szellemes, jajmertmásjobbattudna. Lehet, én ezen most nem görcsölök és nem próbálom ezt a könyvet az utolsó mondatig boncolgatni, de azért megérdemli, hogy itt legyen, hiszen érdemes volt elolvasni, még ha nem is könnyen értelmezhető. Az itt álló pár mondatot még a molyon fogalmaztam meg, legyen elég ennyi, csak tessék olvasni, ha különlegességre vágyik valaki, a kortárs cseh írók amúgy sem tolonganak a könyvesboltok polcain.


Kapkodtam a fejem a nagyon jól megírt és eltalált párbeszédek, a szereplők és a történet hiánya kapcsán, hogy mi van, ez így most komoly, neee, ez nem lehet, és tulajdonképpen mi van az Érchegységgel? A felénél újrakezdtem, mert a fonál teljesen elveszett, aztán megtaláltam, de az a varázslat, amivel teljes lett volna az élmény, nem lett meg soha.


Részlet a könyvből: „Nyájas Olvasó! Az a benyomása, hogy történetünk szétesőben van? Úgy érzi, hogy a cselekmény nem is halad előre? Hogy a könyvben, melyet kezében tart, ez ideig semmi fontos nem történt? Ne essen kétségbe: vagy a szerző ostoba, vagy ön: az esélyek egyenlőek. Mások is meghaltak, meghalunk mi is, ajvé, lesz nemulass, ó, jaj! Ki tudja, mi lesz ennek az egésznek a vége? Az ember néha úgy bonyolódik bele a saját életébe, hogy fel se fogja, mibe keveredett; a regényalakok is hasonlóképp vannak ezzel.”

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Kalligram
A kiadás helye: Pozsony
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 192 oldal
Ár: 2100,-
ISBN-szám: 978-808-1011-67-2