Az én történetem is a filmmel kezdődött, ami tetszett, kilógott a sablon képregényes filmek közül (nálam ez a Spiderman-Hulk kategória...), vagány, merész, véres, kicsit csipkelődős volt klassz kis karakterekkel. Jött a képregény. Alapból arra áll rá az ember agya, hogy a-t hasonlítsa össze b-vel, de mi van ha én ezt nem akarom, mert a legkönnyebb egyik után a másikra azt mondani, hogy gagyi? Nem mondom, de akkor megpróbálom sorra venni a dolgokat:
Vizuálisan mit látok: semmi extrát nem találtam benne, színes, egyszerű, a sebek talán túl kegyetlenre sikerültek, a karakterek viszont egyáltalán nem voltak különlegesek és az volt a zavaró, hogy ha mondjuk X embert más szögből mutattak, akkor már nem volt felismerhető, mintha egy tök más ember arcát láttam volna, néha egészen bénán. Dave-et persze könnyű felismerni (de nem maradandó ő sem), de hány arca volt Katie-nek, G-nek? A filmbéli kedvenc, Hit-Girl sem lett kiemelkedő karakter, beleolvad a masszába, nem is szerepelt olyan sokat.
Na igen, a cselekményszál... tulajdonképpen két külön történetről lehetne írni, annyira mást hoztak ki a filmből, hogy az már fáj. Gondolkodtak, gondolkodtak a pénzes mágusok, hogy itt van nekünk ez az izé, de mivel is lehetne becsábítani az embereket a moziba? Tartani kell a főbb irányvonalat, hogy X, Y meghal, de hogy hogyan az nem mindegy, meg hát kapja már meg Dave a csajt, ugye-ugye? Pofára esés van a könyvben, nem love story. Vagy pl Big Daddy halála mennyivel érzelgősebb és elnyújtott a vásznon, mint a lapokon, ahol egy szimpla fejlövést kap? Mert az kell a mozinézőnek, hogy lássa Nicholas Cage-t haldokolni és akkor az olyan szomorú. Red Mist: a könyvben csak úgy megjelenik és a végén derül csak ki, hogy hoppá mi van, míg a filmben már a kezdetekkor a szánkba rágták, hogy ő kicsoda és miért teszi azt amit. Na meg Kick-Ass: itt viszont a filmbéli srácnál teszem le a voksom, mert sokkal hihetőbbnek és érettebbnek tűnt (az egy dolog, hogy szeretem a színészt amúgy is...), mint a kockákon ez a 14 évesnek tűnő szöszi srác. Hit-Girl meg az édesapjával együtt, ahogy már írtam, nem kapott annyi teret a könyvben, mint a filmben, és haloványabb is, nem bontakozott ki teljesen, míg Chloe Moretz alakításában elviszi az egész filmet a hátán.
Szóval a lényeg az, hogy a film a képregény alapján popcorn-mozi, sokkal fogyaszthatóbb, bár tömegfilmnek azért nem mondanám, ahhoz szerintem túl sok az erőszak és a vér, de mindegyik élvezhető és ajánlom a hasonló gondolkodású embereknek, történeti szempontból nem tudok sok mindent a második részről, de kíváncsi leszek rá, ha lesz. Ja, meg mi az, hogy megváltoztatjuk a képregény fő karakterét az adaptációban, de azért a borítóra ő kerül? Hm.
A fenébe, mégis jó érzés hasonlítani.
Nekem ennyi: 8/10
Kiadó: Titan Books
A kiadás helye: London
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: nincs megadva
Ár: 9.99 GBP
ISBN-szám: 978-184-8565-35-7
Vizuálisan mit látok: semmi extrát nem találtam benne, színes, egyszerű, a sebek talán túl kegyetlenre sikerültek, a karakterek viszont egyáltalán nem voltak különlegesek és az volt a zavaró, hogy ha mondjuk X embert más szögből mutattak, akkor már nem volt felismerhető, mintha egy tök más ember arcát láttam volna, néha egészen bénán. Dave-et persze könnyű felismerni (de nem maradandó ő sem), de hány arca volt Katie-nek, G-nek? A filmbéli kedvenc, Hit-Girl sem lett kiemelkedő karakter, beleolvad a masszába, nem is szerepelt olyan sokat.
Na igen, a cselekményszál... tulajdonképpen két külön történetről lehetne írni, annyira mást hoztak ki a filmből, hogy az már fáj. Gondolkodtak, gondolkodtak a pénzes mágusok, hogy itt van nekünk ez az izé, de mivel is lehetne becsábítani az embereket a moziba? Tartani kell a főbb irányvonalat, hogy X, Y meghal, de hogy hogyan az nem mindegy, meg hát kapja már meg Dave a csajt, ugye-ugye? Pofára esés van a könyvben, nem love story. Vagy pl Big Daddy halála mennyivel érzelgősebb és elnyújtott a vásznon, mint a lapokon, ahol egy szimpla fejlövést kap? Mert az kell a mozinézőnek, hogy lássa Nicholas Cage-t haldokolni és akkor az olyan szomorú. Red Mist: a könyvben csak úgy megjelenik és a végén derül csak ki, hogy hoppá mi van, míg a filmben már a kezdetekkor a szánkba rágták, hogy ő kicsoda és miért teszi azt amit. Na meg Kick-Ass: itt viszont a filmbéli srácnál teszem le a voksom, mert sokkal hihetőbbnek és érettebbnek tűnt (az egy dolog, hogy szeretem a színészt amúgy is...), mint a kockákon ez a 14 évesnek tűnő szöszi srác. Hit-Girl meg az édesapjával együtt, ahogy már írtam, nem kapott annyi teret a könyvben, mint a filmben, és haloványabb is, nem bontakozott ki teljesen, míg Chloe Moretz alakításában elviszi az egész filmet a hátán.Szóval a lényeg az, hogy a film a képregény alapján popcorn-mozi, sokkal fogyaszthatóbb, bár tömegfilmnek azért nem mondanám, ahhoz szerintem túl sok az erőszak és a vér, de mindegyik élvezhető és ajánlom a hasonló gondolkodású embereknek, történeti szempontból nem tudok sok mindent a második részről, de kíváncsi leszek rá, ha lesz. Ja, meg mi az, hogy megváltoztatjuk a képregény fő karakterét az adaptációban, de azért a borítóra ő kerül? Hm.
A fenébe, mégis jó érzés hasonlítani.
Nekem ennyi: 8/10
Kiadó: Titan Books
A kiadás helye: London
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: nincs megadva
Ár: 9.99 GBP
ISBN-szám: 978-184-8565-35-7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.