Mivel Marjane Satrapi 1969-ben született Iránban, nem volt már olyan kicsi az 1979-es forradalom kitörésekor. Sok mindent átélt, családtagok, barátok, osztálytársak elvesztését a harcok és utóharcok során, ebben a képregényben ezt próbálja megmutatni a világnak, illetve feldolgozni a történteket. Még így olvasni és nézni a rajzolt képeket is nehéz elviselni, hogy 10-11 évesen már mennyire éretten kellett viselkednie, mennyi szörnyűséget látott, még ha meg is próbált gyerek módjára lázadni egy kicsit, de egyáltalán nem üvegbúra alatt nőtt fel.
Ez így elég komolynak hangzik és nekem olyan komoly is volt az egész, bár azért voltak benne humorosabb részek is, pl, hogy a kis Márzsi prófétának képzelte magát és ebben őszintén hitt is, emellett ugye azzal volt valaki lázadó, ha a kendő alól kilógott néhány tincse, illetve punkos pólót viselt a csador alatt. Ez inkább a könyv első felére volt érvényes, utána én úgy éreztem (szubjektív), hogy túlságosan a történelmi események és velejáróik kerültek a középpontba (börtönök, kivégzés, robbantások), Márzsi kicsit elveszett benne, és a végén meg aztán csak úgy megint odacsöppent a nagymama a jázminvirágaival, kicsit zavarossá vált. Ennek ellenére érdemes elolvasni, már láttam egy filmklubban az animációs filmet, az nagyon tetszett, ugyanazzal az ábrázolási móddal készült, mint a képregény, ami ezáltal forgatókönyvként is felfogható, de mivel az a 1-2. kötetből készült, és tudom mi lesz még, végre a kamaszévek, így az következik nemsokára.
A kepregeny.net-en van pár oldal, bele lehet olvasni, de két kis kocka jusson ide is, na meg aztán az írónő:
Nekem ennyi: 7/10
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2007
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 160 oldal
Ár: 2600,-
ISBN-szám: 978-963-9725-54-6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.