Már egy hónapja teljes üzemben

Nincs elfelejtve a Tudásközpont, csak mivel mostanra teljesen beintegrálódott a hétköznapjaimba, normális és egyszerű dologgá vált bemenni oda, így nagy szükségét sem érzem, hogy leírjam, hogy jajdejó, mert őszintén szólva nekem nagy pofáraeséseim és tétlen várakozással töltött fél óráim nem voltak, egy előjegyzésemtől eltekintve jónak tapasztaltam a kiszolgálást. Na de induljunk kívülről, rávilágítva a tökéletlenségekre, amiket részben én tapasztaltam, részben másoktól hallottam:

* Egy széles lépcsősor vezet fel szemből az épületbe, amihez sikerült egy darab korlátot elhelyezni, ami csupán olyan szempontból gáz, hogy márványkő a burkolat, így rendkívül veszélyes lesz télen, amikor ráfagy az eső/hó.
* Ugyancsak a csúszós járda miatt járhatatlan lesz az oldalsó ösvény, mivel ott egyáltalán nincs korlát. Tudom én, hogy az lesz, hogy a diákok a füvön fognak taposni, ami most még szép és új, nos, addigra nem fog maradni belőle semmi sem, csak sár lesz egy-egy jó kis eső helyén.
*A forgóajtót kezdem megszokni, de túl gyors és az automata érzékelő sem olyan tökéletes.
* A fogasos ruhatár jó ötlet volt, a szekrényes elegendőnek tűntek elsőre, most már azt látni, hogy szinte mindig foglalt mindegyik. Vészmegoldás, mivel a földszinten már nem lesz gyarapodás: a -1. szinten lévő szekrények használata, de akkor keresztül kell menni az előtéren, le a Kaptáron és vissza, mivel a lift elérése már a kapukon belül van, de ahhoz először le kell pakolni...
* Kötözködés, de a lift annyira lassú!
* A honlap is még remélem, hogy csak kísérleti jellegű, annyira nem egyértelmű, dinamikus, jellegtelen, satöbbi, hogy inkább nem folytatom.
* Többen mondták, hogy néha fél órákat várnak, mire a raktárból előkerül a könyv, aztán következik még a könyvek felszerelése: papírszalag ragasztása a hátsó borító belső felére, hogy arra lehessen bélyegezni a lejárati időt. Ez hiányzott eddig a Megyei Könyvtárból átkerült könyvekből és most kerülnek bele a használat során.
Következő kaland az RFID használata, ami szintén a könyvek használatba vételével történik meg, tehát amikor valamit kikölcsönöznek, akkor lesz beélesítve rajta az RFID-csík, ami néha elég sok időt vesz igénybe, illetve random történik a beolvasás, valamelyiket igen, valamelyik könyvet nem, így újra és újra. A hatókör is igen érdekes néha, mert előfordult, hogy nem csak az egy célkönyvet olvasta be, hanem kb méteres hatósugaron belül többet is (ennek mértékéről nincs pontosabb információm). De tulajdonképpen ez betudható annak, hogy a rendszer új és most van a(z éles) tesztüzemmód és jó lesz ez, én bízom benne, csak még el kell telnie egy kis időnek.

De ettől függetlenül én azt mondom, hogy az állománnyal meg vagyok elégedve, különösen választékossá vált a szépirodalmi rész, mert a szakirodalommal eddig sem volt probléma, de most már az első emelet is felnőtt hozzá. Kényelmesek a székek, asztalok, a belső hőmérsékletre sincs panaszom, jól használhatók a HP vékony kliensek, amikre most már a böngészőn és szövegszerkesztőn kívül fel lettek telepítve az archiváló, prezentációkészítő, stb, alapprogramok is. Működik a beléptetőkapu, bár kicsit lökni kell rajta, hogy meginduljon, de jobb ez így és legalább nem kell már mutogatni a könyvek hátuljában a lepecsételt csíkot, hanem automatikusabb az egész, hiszen a kapukban van az RFID-érzékelő, így lopni nem nagyon mernék (persze amúgy sem).

Következő projekt: az automata kölcsönzőgép kipróbálása.