Nagy Gergely: Basszus! – Zene és szöveg

"Nem emlékeztem például arra, hogy anyám, amikor úgy volt, hogy beszállok az első zenekarunkba basszusozni, azt mondta, legyek inkább dobos, mert attól fél, megráz az áram."

Igazából már ott elbuktam a dolgot, hogy nem is ismertem fel a borítón lévő dolgot (ezmiez? valami széf...? hát nagyon nem...), plusz Nagy Gergely sincs meg a magyar zenei életből, nekem a Kimnowak már nem élő zenekar, na meg már rég túl vagyok azon a korszakon mikor az énekesen kívül sok zenésznek tudnám a nevét, mert nem az a fontos, hát ez van. Mégis a kezembe vettem, mert az alaptéma mégiscsak a zene, amiből sosem elég, de most kicsit vegyes érzéseim vannak. Zenész, aki irodalmi utazást tesz? Újságíró, aki a "komolyabb" műfajban is le akar tenni valamit az asztalra? Nem tudom, mindenesetre ez nem az első kísérlet, hiszen 2001-ben jelent már meg Nagy Gergelynek egy novelláskötete, az Adjatok egy pontot, valamint övé az Angst - A városi harcos kézikönyve, amit azért minden valamit magára adó underground arc olvasott, vagy legalább ismer. Na meg az ilyen lányok mint én, akik már tűkön ülnek, hogy sorra és a kezükbe kerüljön (nemsokára meglesz).

A Basszus! alaptémája a zene szeretete, ami különböző imádati fokokban jelenik meg, legmarkánsabban a basszusgitár és Paul Simonon, a Clash basszerosa emelkedik ki, akihez valami egészen különleges a viszonya az írónak, konkrétan isteníti. Maga a kötet megjelenéséhez kisregénnyé összeszőtt írások 2002-2003 folyamán az Élet és Irodalomban jelentek meg folyamatosan, de szerintem ez a szerkesztés annyira nem jött össze, kicsit szétesett, kapkodó az egész, ha én ezt hetente olvastam volna pár percben az újság hasábjain, akkor sokkal jobban működött volna. Az elején szenvedtem, közel jártam a letevéshez, mert csak a basszusgitárok létezéséről volt szó, de belelendültem és jól tettem.

Több szál van: egyrészt Paul Simonon fiktív kalandjai Budapesten a Tökéletes Basszusgitár nyomában, egyes szám első személyben a zenekari lét megélésének epizódjai (na ez gondolom nagyrészt valóságos), plusz kisebb közbevetések filozófiai jelleggel. Egyértelműen a zenekari létesek a leginkább élvezhetőek, ott éreztem, hogy igen, ez köztünk történik meg, ők is csak emberek, alapvetően ugyanazokkal a gondokkal küzdenek meg a zenészek is, na persze a mámor kicsit más tud lenni, plusz a bepillantás a színfalak mögé mindig izgalmas. Kicsit letűnt korról van ugyan szó (90-es évek), semmiképpen sem arról az időszakról, amikor már én is aktívnak számítok (2006) és jobban be tudom lőni a dolgokat, hogy ismerősek lennének. Ettől függetlenül élvezhetőek és érdekesek az epizódok, a nyelvezet is jó, csak néha olyan nekem nem tetszős tanítóbácsis, bár mondom, a távolság azért megmaradt, nem mindig tudtam magam ott érezni a koncerteken (és előtte/utána).

Nagy Gergelyről (a kockás nadrágos) bővebben a könyv hivatalos oldalán, mert ilyen is van ám. A másik kis képen persze, hogy Paul Simonon látható.

Nekem ennyi: 6/10

Kiadó: Palatinus Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2003
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 195 oldal
Ár: 1600,- (Írók Boltja, de amúgy online antikváriumokban érdemes inkább keresni)
ISBN-szám: 963-9487-51-4