Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Vannak könyvek, amikben csalódok, vannak, amik hozzák az elvárt szintet, vagy fölötte teljesítenek egy picit, az pedig igazán ritka, amikor egy gyakorlatilag bestseller regény után, mert szerintem egyértelműen azzá vált Az időutazó felesége világszerte, az írónő egy olyan regényvilágot tudott teremteni, ami sokkal jobban tetszett. Mostantól ez az, amiről azonosítani fogom Niffenegger-t, illetve (a megfelelő figyelmeztetésekkel) ajánlani, mivel nekem ez az írónő inkább, ebben éreztem, hogy valami igazán különleges atmoszférát teremtett meg, annak ellenére, hogy a szereplői korántsem voltak tökéletesek.

Amiből kiindulunk: Julia és Valentina egy fiatal amerikai ikerpár, akik nagynénjük, Elspeth halála után huszonegy éves korukra megöröklik annak londoni lakását, illetve hagyatékának nagy részét. A lakás különleges, hiszen a viktoriánus Highgate temető tőszomszédságában álló és a saját temetői bejárattal bíró Vautravers ház egyik szintje. Itt lakik még Robert, Elspeth szeretője, aki épp a temető történetéből írja a disszertációját, illetve Martin, a szobatudós, aki kényszerbetegségei miatt nem képes elhagyni a lakását.
Ide költözik be az ikerpár a szigorú végrendeleti intézkedések után, és innentől kezdődnek a titokzatos történések, illetve a szálak összefonódása. Nem akarok túlzottan misztikus lenni, poént lelövős meg ebben az esetben végképp nem, de mindenki tudhatja, hogy egy kísértet is a történet szerves részéve válik, a végkifejlet pedig egészen meglepő (majdnem).

Cím: az eredeti: Her Fearful Simmetry, sokkal inkább visszaadja azt, amilyen az ikrek kapcsolata, ahogy a külvilág látja őket, de mivel ez egy Blake-versből átvett szókapcsolat, magyarul már nem lett volna ugyanaz, így kaphatta a hangzatos és figyelemfelkeltő címet, mert arra, hogy temető, már alapból felkapják a fejüket az emberek, sőt még ikrek is és viszik is mint a cukrot.

Borító: az a helyzet, hogy ezt nézve is sokkal jobban passzol a regényhez az eredeti borító, amin a két fehérbe öltözött lány áll, egyrészt mivel a regényben ténylegesen így öltözködik Julia és Valentina, másrészt ha rájuk nézek, akkor a könyv szereplőit látom ellentétben a magyar borítóval, amin egyértelműen két idegen lány jön le a lépcsőn. A tekintet, a testtartás, a ruha, teljesen más, és bár szépek persze, meg a fény, meg az épület, satöbbi, ki lett ez találva, másnál talán 100% működne is, de ezek nem az ikrek. Így viszont már bukta (a piros óriáspöttyel meg végképp).

"Szerelmesnek lenni… nyugtalanító – mondta Martin. Az ember tetszeni akar, aggódik, hogy ő olyannak fog látni, amilyen valójában vagyok. De akarom, hogy megismerjen. Vagyis…. az ember meztelen, jajgat a sötétben, semmi méltósága…. Azt akartam, hogy lásson, és szeressen, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ki vagyok és én is tudtam róla."

Szereplők:
Julia és Valentina: az ikres dolog rejtélyes egy kívülálló számára, főleg, ha tükörikrekről van szó. Itt gyakorlatilag Julia uralja a gyengélkedő Valentinát és parancsol neki állandóan, közösek a programok, egyformák a ruhák, közös a jövő, minden közös, ami szerintem eléggé elviselhetetlen tud lenni, Valentina is próbál lázadni, de nem elég erős személyiség. Julia meg szerintem ugyanúgy csak a gyengeségét próbálja palástolni azzal, hogy zsarnokoskodik. Érzelmileg megrekedtek a kamaszkorban, hiába 21 évesek, semmi önálló személyiségük nincsen és mindig a többes szám...
Robert: harmincas évei végén járó történész, soha nem házasodtak össze Elspeth-tel, de nagyon szerették egymást és a férfi iszonyatosan szenved a nő elvesztése után, de ez természetes is.
Martin: jófej volt, én bírtam, bár egyértelműen azért lett megalkotva az ő és felesége, Marijke karaktere, hogy legyenek stabil mellékszereplők is, de jól sikerült, rémisztő volt a kényszercselekvéseinek a hatása, de szomorú is.
Elspeth és Edie: ők is ikrek voltak, Edie az ikrek anyja, hasonlóan éltek fiatalkorukig, mint Valentináék, ám egy mindenki számára titokzatos okból húsz éve nem találkoztak, Edie áttelepült az Egyesült Államokba.

Hangulatból is ötös, nagyon jól le van írva a baljóslatú ház, a lakások, szinte éreztem, hogy én is ott vagyok velük és érzem, hogy valami nagy még történni fog, mennyire nagy a belmagasság vagy éppenséggel ott a temető, amit látok, hogy ha kinézek az ablakon. A temető amúgy is nagyon érdekelni kezdett, abból a szempontból, hogy mennyire más lehet, mint ami itthon van, a díszes, feltűnő mauzóleumok, a parkszerűsége, egyszerűen szép lehet ott sétálgatni és csak kiülni, ellentétben a hazai viszonyokkal. ...és történik is valami nagy, kétségkívül, ami elég megosztóra sikerült az olvasók körében, én őszintén szólva, talán mert túlzottan racionális vagyok és igyekeztem kívülről is szemlélni őket, rendesen beletrafáltam, ettől függetlenül megdöbbentő az, ahogyan a cselekmény alakul a kezdeti íve után és megrázó is volt, hatásos, na. Olvassátok el és írjátok meg ti hogy vélekedtek róla. :)
(ez külön felhívás nektek lányok: PuPilla, tasiorsi és zakkant. ;))

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Athenaeum
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 425 oldal
Ár: 3490,-
ISBN-szám: 978-963-2930-76-3