Tulajdonképpen mi is az eszmei célja ennek a Shakespeare-mangás sorozatnak? Gondolom az, hogy azok a mai fiatalok, akik idegenkednek a többszáz éves nyelvezettől, attól a formától, ahogyan Ő megírta, mégis megismerhessék és esetleg kedvet kapjanak hozzá. Sokféle feldolgozás létezik, én is láttam már színdarabként is úgy, hogy farmerban voltak a szereplők és nem selyemruhában, működött is a dolog, Baz Luhrmann 1996-os mozija pedig az abszolút kedvenc, pedig ott is nagy volt a váltás és az egész környezet, amit megteremtett.
Ez a feldolgozás mangaként egy mai japán nagyvárosba helyezi a történetet, ahol két rivális Jakuza-család fiataljai szeretnek egymásba, akiknek laptopjuk, mobiljuk, robogójuk van és divatos ruhákban járnak. Mégsem érzem azt utólag, hogy ez működőképes tud lenni, egyszerűen kísérletként fogható fel. Fel lehet róni kritikaként felém, hogy ez az én beszűkültségem ebben az esetben, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy 2010-ben ilyen nincs, főleg egy high-tech környezetben, hogy két tini pár óra ismeretség után összeházasodik, már nem ilyen romantikusan végletes világban élünk, max az lehet a probléma az elkényeztetett és gazdag gyerekek körében, hogy... nem folytatom, mindenki tudja. Nincsenek ennyire szenvedélyes érzelmek, főleg nem egy gyerek fejében, persze a 16. században még minden sokkal korábban történt, de egy úri, gazdag feleség nem mondja azt a tizenéves lányának, hogy "ilyen korban szültelek én is". Jó, ha harminc felé egy gyermeket szül. Szerintem.
Szóval kicsit egy ömlesztett valami volt az egész, Sonia Leong bedobta néha a technikai dolgokat, hogy érezzük, hogy ez ma történik, de a szavak sokszor nem álltak összhangban a rajzokkal, (magával a fordítással nem volt gondom, de néha hiányoztak a klasszikus mondatok, amiket már oly sokszor olvastam) túl erőltetett lett az egész, mégis erőtlen. A karakterek azért jók voltak, tetszett az elején a pár színes oldal, csak kár, hogy az egész nem volt színes, mert néha elvesztek a szereplők, sematikussá váltak. Különösen szép lett Júlia, mindig olyan fényesen és klasszul lobogott a haja (:D), meg úgy összességében a Capulet család japánosabb lett, látszott rajtuk, hogy ők bizony lehetnek egy ősi és tiszteletreméltó család, ellentétben a Montague családdal, akik erősen amerikanizálódott vonásokkal rendelkeztek, hasonlóan még pár szereplőhöz. Lehet, hogy ez mangaszinten rendben van, nem tudom, nekem ez volt az első ilyen olvasmányom, de a néha túlzött giccsbe hajló képsorok után nem lettem szerelmes a műfajba. A történet nagy vonalakban átjön, én mégis azt szeretném, hogy ha az eredetit igenis elolvasnák a középiskolában a diákok és nem szenvedésként fognák fel, mert William Shakespeare az egyik legnagyobb kincsünk.
A könyvet köszönöm az Agave-nak.
Nekem ennyi: 6/10
Fordító: Nádasdy Ádám
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 193 oldal
Ár: 2980,-
ISBN-szám: 978-963-9868-88-5
Ez a feldolgozás mangaként egy mai japán nagyvárosba helyezi a történetet, ahol két rivális Jakuza-család fiataljai szeretnek egymásba, akiknek laptopjuk, mobiljuk, robogójuk van és divatos ruhákban járnak. Mégsem érzem azt utólag, hogy ez működőképes tud lenni, egyszerűen kísérletként fogható fel. Fel lehet róni kritikaként felém, hogy ez az én beszűkültségem ebben az esetben, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy 2010-ben ilyen nincs, főleg egy high-tech környezetben, hogy két tini pár óra ismeretség után összeházasodik, már nem ilyen romantikusan végletes világban élünk, max az lehet a probléma az elkényeztetett és gazdag gyerekek körében, hogy... nem folytatom, mindenki tudja. Nincsenek ennyire szenvedélyes érzelmek, főleg nem egy gyerek fejében, persze a 16. században még minden sokkal korábban történt, de egy úri, gazdag feleség nem mondja azt a tizenéves lányának, hogy "ilyen korban szültelek én is". Jó, ha harminc felé egy gyermeket szül. Szerintem.Szóval kicsit egy ömlesztett valami volt az egész, Sonia Leong bedobta néha a technikai dolgokat, hogy érezzük, hogy ez ma történik, de a szavak sokszor nem álltak összhangban a rajzokkal, (magával a fordítással nem volt gondom, de néha hiányoztak a klasszikus mondatok, amiket már oly sokszor olvastam) túl erőltetett lett az egész, mégis erőtlen. A karakterek azért jók voltak, tetszett az elején a pár színes oldal, csak kár, hogy az egész nem volt színes, mert néha elvesztek a szereplők, sematikussá váltak. Különösen szép lett Júlia, mindig olyan fényesen és klasszul lobogott a haja (:D), meg úgy összességében a Capulet család japánosabb lett, látszott rajtuk, hogy ők bizony lehetnek egy ősi és tiszteletreméltó család, ellentétben a Montague családdal, akik erősen amerikanizálódott vonásokkal rendelkeztek, hasonlóan még pár szereplőhöz. Lehet, hogy ez mangaszinten rendben van, nem tudom, nekem ez volt az első ilyen olvasmányom, de a néha túlzött giccsbe hajló képsorok után nem lettem szerelmes a műfajba. A történet nagy vonalakban átjön, én mégis azt szeretném, hogy ha az eredetit igenis elolvasnák a középiskolában a diákok és nem szenvedésként fognák fel, mert William Shakespeare az egyik legnagyobb kincsünk.
A könyvet köszönöm az Agave-nak.
Nekem ennyi: 6/10
Fordító: Nádasdy Ádám
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 193 oldal
Ár: 2980,-
ISBN-szám: 978-963-9868-88-5
Semmin sem lepődtem meg abból, amit most írtál egyet kivéve... Fordító: Nádasdy Ádám... Jéééééééé!!!!
VálaszTörlés