2010. november 5., péntek

Christopher Moore: Csak egy harapás


Csak hogy felvegyük a fonalat: a vámpíros trilógia második része úgy ért véget, hogy Elijah és Kék eltűnt a képből, az Állatok csapata visszaváltozott emberré, Abby pedig bronzba öntötte Jody-t és Tommy-t, hogy az örökkévalóságig együtt legyenek (óh). Innen folytatódik a történet pár hét elteltével, sok mindent nem akarok leírni, legyen elég annyi, hogy Abby és Foo, a mangahajú szerelemmajma nem sokáig élvezhetik az édeskettest Jodyék szerelmei fészkében, sok a kavarc, Chet, a vámpírmacska egyre több bonyodalmat okoz, új szereplők jönnek, a régiek vissza, pörög az egész.


"Steven „Foo Dong” Wongnak sejtelme sem volt, miről beszél a barátnője, Abby, és nem ez volt az első ilyen alkalom. Igazából általában gőze sem volt, miről beszél, de rájött, hogy ha türelmes, ha meghallgatja, és ami a legfontosabb, egyetért vele, akkor a lány kíméletlenül szexel vele, ami viszont nagyon klassz volt."

Nekem határozottan jobban tetszett ez a kötet a másodiknál, az kicsit laposabb volt cselekményügyileg, Abby bevezetését nem számítva, az elsővel meg nem szeretném összehasonlítani, mert az eszméletlen nagy meglepetés volt ezzel a világgal és humoros megvilágítással, és a harmadik sem okoz csalódást, vicces, fordulatos, meghökkentő, 100% szórakoztat és ez a lényeg.

"A rossz korban születtem. Az Üvöltő szelek idejében kellett volna. Bár ha én lennék Cathy, levadásztam volna azt a Heathcliffet, és úgy ütöttem volna lovaglóostorral, mint egy szado prosti, aki prémiumra hajt. Csak mondom. "

A támadások kereszttüzében az esetek döntő többségében Abigail von Normal, az Öböl és környéke Éjszakájának Vésztartalék Úrnője áll, két tábor van: aki kinyírná és aki keblére ölelné a gót tinilányt. Én az utóbbiak közé tartozom, nagyon bírom ezt a karaktert, szerintem a hátán viszi a 2-3. részt, szívesen olvasnék még olyan Moore-t, amiben majd ő lesz a totál főszereplő, emberként vagy akár vámpírként. És a pasija!!! Foo szintén hiperszuper. Abby-t nem hiszem, hogy túl komolyan kell venni, 16(?) éves középiskolás lány, különc, de nem emós (mert ugye tudjuk, hogy gót-emó nem ugyanaz...), teljesen a mai korból, ennek megfelelően kommunikál, bár az igaz, hogy arra nem emlékszem, hogy a második kötetben is ennyit káromkodott volna. De most komolyan, ha körülnézünk, Abby a szövegével mennyire 1 millióból 1? Nem gondolom, ugyanis van fiatalabb testvérem, valamilyen szinten belelátok az ő világukba, mondom ezt a nagyon öreg 22 éves és 10 hónapos fejemmel, egyszerűen el kell fogadni, hogy változik minden, beleértve a nyelvhasználatot is és mindjárt nem szörnyeteg Abby. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy azért nyilván Moore célja is az volt, hogy egy szélsőséges, igen karakteres szereplőt kreáljon, némi túlzásokkal, de nálam célba talált.

A könyvet köszönöm az Agave-nak.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 240 oldal
Ár: 2880,-
ISBN-szám: 978-615-5049-00-2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.