"Minden tér szűk nekem."
Tartalom: Krasznahorkai a Neumann-képek terébe férkőzve alkotja lesújtó, maga alá gyötrő és egyszerre gyönyörű mondatait. Akár a festmények állata, az áradó szöveg is kitörni készül, vagy legalábbis bekebelezni minden gondolatot, amely írás közben adódik. Nehéz eldönteni, melyik volt előbb, kép vagy a szöveg: viszonyuk szerves egész. A „szűk" kis kötet pedig végül mindenkit lenyűgöz túlcsorduló gazdagságával.
Tulajdonképpen nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló fülszövegeket, amikben ennyire választékos és mesterkélt a fogalmazás: bekebelezés, túlcsorduló gazdagság és hasonlók, főleg, ami a valós papírborítón olvasható, Colm Toibin ajánlója/kritikája, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletesen illeszkedik a könyvhöz. Ellentmondásos, mert a nyelvezet szikár, nem túlburjánzó (azt hiszem ilyet nem is várt senki sem), rövid, csak 32 oldal, mégis tartalmas. Hú, de hülyén érzem magam, ahogy ezeket írom, pedig nem szoktam...
Max Neumann képei nem olyanok, amiket a lakberendezős újságokban ajánlanak, állandó figura a mellső láb nélküli kutyaforma, különböző környezetekben, helyzetekben, ami a borítón is látható halványan, az egészből sugárzik a borongós hangulat, érezni a fenyegetettséget és a kilátástalanságot még a szövegek olvasása nélkül is.
Krasznahorkai László 14 rövid írását nem tudom olyan szempontból megítélni, hogy mennyire olyan mint eddig, mennyire rossz vagy jobb, mert eddig csak a szintén rövidke Az utolsó farkast olvastam tőle, az meg azért kicsit más jellegű volt, de tetszik az a szerkezet, az a szókincs, amit használ, bár nekem a XII és a XIII kapcsolata kicsit kilógott, mert teljesnek éreztem volna a XIII. nélkül is a füzért, nem tudom, ez furcsa volt. Az egész felett az lebegett, mintha minden el lenne romolva, nem lenne remény a hétköznapokban és közelegne valami, amit mindenki érez, a kutya pedig egyáltalán nem a farkát csóválva érkezik, a fenyegetettség tényleges és be is teljesül. De hát tényleg minden el van rontva.
Tulajdonképpen nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló fülszövegeket, amikben ennyire választékos és mesterkélt a fogalmazás: bekebelezés, túlcsorduló gazdagság és hasonlók, főleg, ami a valós papírborítón olvasható, Colm Toibin ajánlója/kritikája, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletesen illeszkedik a könyvhöz. Ellentmondásos, mert a nyelvezet szikár, nem túlburjánzó (azt hiszem ilyet nem is várt senki sem), rövid, csak 32 oldal, mégis tartalmas. Hú, de hülyén érzem magam, ahogy ezeket írom, pedig nem szoktam...Max Neumann képei nem olyanok, amiket a lakberendezős újságokban ajánlanak, állandó figura a mellső láb nélküli kutyaforma, különböző környezetekben, helyzetekben, ami a borítón is látható halványan, az egészből sugárzik a borongós hangulat, érezni a fenyegetettséget és a kilátástalanságot még a szövegek olvasása nélkül is.
Krasznahorkai László 14 rövid írását nem tudom olyan szempontból megítélni, hogy mennyire olyan mint eddig, mennyire rossz vagy jobb, mert eddig csak a szintén rövidke Az utolsó farkast olvastam tőle, az meg azért kicsit más jellegű volt, de tetszik az a szerkezet, az a szókincs, amit használ, bár nekem a XII és a XIII kapcsolata kicsit kilógott, mert teljesnek éreztem volna a XIII. nélkül is a füzért, nem tudom, ez furcsa volt. Az egész felett az lebegett, mintha minden el lenne romolva, nem lenne remény a hétköznapokban és közelegne valami, amit mindenki érez, a kutya pedig egyáltalán nem a farkát csóválva érkezik, a fenyegetettség tényleges és be is teljesül. De hát tényleg minden el van rontva.
Nekem ennyi: 8/10
Kiadó: Magvető Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 32 oldal
Ár: 1990,-
ISBN-szám: 963-1428-45-2
Nincs minden elrontva, amíg ilyen könyveket is olvasunk, és van saját véleményünk róla! :)
VálaszTörlésIgaz ebből a szempontból, de ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy túl merész voltam ahhoz képest, hogy... most hígítok kicsit, könnyebb lesz a lelkemnek :)
VálaszTörlés