Agota Kristof: Tegnap

"Tegnap minden szebb volt:
a zene a fák között,
a szél a hajamban
és kinyújtott kezedben a nap."

Úgy érzem, hogy ez a könyv is valahogy eltűnt a süllyesztőben 2000 óta, nincsenek róla igazán kritikák, vélemények a neten, nem kapható a boltokban, vagyis ugyanaz a problémám, mint amit már máskor is írtam Agota Kristoffal kapcsolatban, hogy nincs eléggé megbecsülve, ahhoz képest, hogy hol lenne a helye. [Súlyosabb dolog, de eszembe jutott a héten látott Az elhallgatott zenekar c. film...] Nagyon szűk az a réteg, aki ismeri és olvassa is. Nyár elején olvastam először, most pedig addig nem akartam visszavinni a könyvtárba, míg el nem olvasom újra, mert már első alkalommal teljesen elbűvölt. Próbálom megragadni a lényeget, ami képtelenség, mert ez pont nem olyan, de azért:

A történet főszereplője egy emigráns férfi, Sandor, aki egy idegen országban dolgozik egy óragyárban, könnyen kitalálható, hogy a férfi Kelet-Európából ment Nyugat-Európába, az élete nem különleges, csak a monoton munka van és néha a testi igények kielégítése egy helyi nővel. Sandor azonban vár, Line-re vár, a szerelmére, aki meggyőződése szerint el fog jönni hozzá valamikor. Valójában persze nem ez a történeti keret a lényeg, hanem az, ami Sandor agyában és lelkében játszódik. Én nem mondom, hogy Sandor egészséges, mert nem, egyáltalán nem szimpatikus mint ember, az együttérzés is csak bizonyos fokig megy, pl. megismerjük röviden a gyerekkorát, ami persze nem volt boldog, de azért igazán nem hibáztathat senkit sem, amivé vált. Mikor betoppan a Nő, nem tud reálisan gondolkozni, megszállottja lesz és teljesen téves képzetei vannak a jövővel kapcsolatban, illetve kettejük jövőjével kapcsolatban. A befejezés meg egyszerre váratlan, de várható is, pofon csap még egyszer utoljára.

A környezet barátságtalan, egyáltalán nem otthonos, a kisváros többi lakója ugyanolyan reményvesztett, az élet monoton és olyan mintha semmi esély sem lenne a kitörésre. A nyelvezet az írónőre jellemző, vagyis ez Agota Kristof, akinek furcsa, vagy túl egyszerű, szikár, érzelemmentes (pedig mennyi van benne!), az olvassa el Az analfabétát, ahol elmagyarázza, hogy hogyan jutott el a alapoktól odáig, hogy franciául ír. Mikor most befejeztem, egyből a Quimby egyik sora jutott az eszembe, ami számomra tökéletesen jellemzi azt az atmoszférát, ami körüllengi Tegnapot: egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg.

"Amikor este kijövünk a gyárból, épp csak annyi időnk van, hogy gyorsan bevásároljunk, együnk, hiszen nagyon korán le kell feküdnünk, hogy másnap reggel időben fel tudjunk kelni. Néha azon töprengek, vajon azért élek-e, hogy dolgozzak, vagy épp ellenkezőleg, a munka tart életben.
És milyen életben?
Monoton munka.
Nyomorúságos fizetés.
Magány.
Yolande.
Milliónyi Yolande van szerte a világon.
Szépek és szőkék, buták vagy kevésbé buták.
Az ember választ egyet közülük, és vele csinálja.
Csakhogy a Yolande-ok nem szüntetik meg a magányt."

Nekem ennyi: 10/10

Kiadó: Magvető Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2000
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 114 oldal
Ár: 1390,- (nem kapható, itt elvileg igen, de könyörgöm, annyira nehéz a szerző nevét pontosan írni?)
ISBN-szám: 978-963-1421-72-9