A téma miatt ez volt az első Gaiman-könyv, amit minél előbb kézbe akartam venni, és még sikerült is, hála a Nevkó csodálatos könyvtárának, mert máshol egyáltalán nem vesznek meg tőle semmit sem. A Csillagpor és a Coraline nekem már túl távoli, az Anansi fiúk egyáltalán nem érdekel, a Sosehol még izgalmasnak tűnik az alternatív Londonnal, meg a Törékeny holmikba is szívesen belelapoznék, de őszintén szólva a Harry Potter-köteteken kívül nem nagyon olvastam sosem fantasyt, ezek is csak azért tetszenek, mert nem kizárólag zsákruhákban rohangálnak, hanem a jelenkorba van beágyazva egy másik világ, ami sokkal izgalmasabbá teszi. Tudom, hogy számos ehhez hasonló könyv létezik, csak elkerüljük egymást.
Fülszöveg: „Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához.Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír.
Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”
Azóta kezdem megérteni, hogy miért rajonganak ennyien Gaiman írásaiért, csuklóból és egyáltalán nem izzadságszagúan mesél és csak mesél, ilyen-olyan lényeket és legendákat sző a történetbe, meg azért Sen helyzetével sem ő találta fel a spanyolviaszt, ezt mindenki tudja, mégis működik a dolog. Felnőtt fejjel olvastam végig, nem hiszek a kísértetekben és egyéb fantázialényekben, nem mentem vissza gyerekbe, ennek ellenére érdekelt mi lesz, még ha annyira, de annyira kiszámítható is volt minden lépés, egyszerűen olvastatja magát.
De ha azt nézzük, hogy mennyire felépített, akkor már nem olyan szép a kép a kiszámíthatóságon túlmenően sem: mindig van egy-egy újabb lény, de az átlag kísérteteken és Silas-en/on(?) kívül senkit nem ismerünk meg különösebben, tehát nem mondanám, hogy a karakterek annyira kidolgozottak lennének. A vámpírok fordítás téves, de hát ezt már sokan leírták előttem, elég nagy baklövés a kiadó részéről. A vámpírkapu sem nyűgözött le, akkor már inkább a szlír, de néha az ő suttogása is izzadtságszagú volt. A JACK fordítása komoly? Tényleg? Állandóan csak röhögni tudtam rajta, egyszerűen nem tudom komolyan venni a titkos társaságot, az indítékaikat, meg megint ez a jövendölős dolog, jaaaj, lehet, hogy mégsem véletlenül kerülöm az ehhez hasonló könyveket.
Kikapcsolódásnak megfelel, engem Sen fejlődése érdekelt igazán, meg hogy hogyan lehet felnevelni egy élő gyereket egy temetőben? Persze, hogy sehogy.
Nekem ennyi: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 288 oldal
Ár: 2980,-
ISBN-szám: 978-963-9868-84-7
Nem is olyan rég olvastam én is ezt a könyvet, bár nekem teljesen más a véleményem. Mindettől függetlenül érdekes volt látni, hogy neked mennyire gyakorlatias volt a nézőpontod, mert miközben én olvastam, effajta dolgok nem szúrtak szemet.
VálaszTörlésFruzsina: Igaz, épp most olvastam el a tiédet a blogodban. :) Nem baj, épp ez a jó, mert ez egy nagyon megosztó könyv, olvastam én már iszonyatosan nagy lehúzást is, meg persze dicséretet is, nálam ez így jött össze, de nem dobom a sarokba Gaiman-t, fogok még olvasni tőle, mégpedig a Sandman-t, bár az kicsit más, azt ki is felejtettem a bejegyzésből, hogy még a héten kiveszem valószínűleg a könyvtárból.
VálaszTörlésFucka: remélem nem értetted félre- nem baj ha nem tetszett a könyv- és nagyon értékelem, hogy olvasnád a Sandman-t :) Mert amiket írtál mindben igazad volt- csak engem annyira elvarázsolt az egész törénet, szereplőáradat, hogy nem találtam ezeket zavarónak--- a JACK-es dolgon meg kifejezetten jól mulattam.
VálaszTörlésFruzsina: dehogyis értettem félre, jobb az, ha egy könyv ilyen és olyan szempontból is meg van világítva :) de a JACK nekem tényleg az agyamra ment :)
VálaszTörlés