César Aira: Epizód egy vándorfestő életéből

"Meg kellene festenie, uram…" A mondat ismerősen csengett. Évtizedek óta ismételgették neki, újra és újra, bármerre is járt. Már megtanult nem bízni az ilyen jellegű tanácsokban. Ki tudhatja, mit kell megfestenie?

Nagyon ritka, hogy olyan könyvet veszek a kezembe, amiről semmit sem tudok, de olyan szinten, hogy nem olvastam a szerzőtől más művet, nem hallottam magáról a szerzőről, vagy még a molyon sem olvasta egyik ismerősöm sem, vagy egyáltalán bárki. Na ez most pont ilyen történet, fülszöveg alapján (regény + festőművészet = figyelemfelkeltő) érdekesnek tűnt, és ráadásul argentin szerző műve, ahonnan még szintén nem olvastam semmit sem, miért ne kezdeném el pont most?

A regény főszereplője egy valóságos személy, Johann Moritz Rugendas, a 19. század elején élt német festő, aki vándorfestőként is dolgozott, vagyis mások számára elérhetetlen tájakra utazott megbízásokból, hogy megfesse az ottani élővilágot és kultúrákat. Életéből majdnem két évtizedet dél-amerikai országokban töltött, több ezer műve maradt hátra, de ebben a regényben egy rövid epizód elbeszélése történik, mégpedig az 1837-es évé, amikor Argentínában súlyos lovasbalesetet szenved, aminek következtében összeroncsolódik az arca, és a szörnyű fájdalmak következtében morfin-függővé válik. Ezt követően megváltozik a személyisége, de a festést nem hagyja abba, és társa, Krause mellette marad, a felépülést követően folytatják a felfedezéseket.

"Mintha előre megérezte volna, Rugendas időben gondoskodott róla, hogy megfelelő számú levelezőtárssal rendelkezzék világszerte. Így aztán újra meg újra nekilátott az írásnak, más és más megszólításokkal; beszélgetőtársai között volt fiziognomikus festő és természetbúvár, állattenyésztők, mezőgazdászok, újságírók, háziasszonyok, gazdag gyűjtők, aszkéták, sőt előkelőségek. Mindegyikhez más változat igazodott, melyek mind belőle születtek. A variációk egy különös lehetetlen körül forogtak: Hogyan lehet közvetíteni a mondatot: "Szörny vagyok"?"

Száraz életrajznak indult az első pár oldalon, Aira visszament egészen Rugendas dédapjáig, és aztán sorban, hogy ki mivel foglalkozott, aztán egyszer csak azt vettem észre, mikor már rájöttem, hogy fejezetre bontás sincs, és nem az előszót/bevezetőt olvasom, hogy tulajdonképpen milyen szépen egyensúlyoz a szimpla dokumentáció és a szépirodalom határán, lassan eltűntek a határok és nagyon szépen megfogalmazott mondatokat olvastam, párbeszédek nélkül, még ha a téma fájdalmas is volt. Ebben a 120 oldalban nem a cselekmény a döntő, persze maga a baleset viszi tovább az egészet, de elsősorban az számít, amit Rugendas gondol a munkásságáról, a művészet fiziognomikus megközelítéséről, és hogy neki mi is a szerepe ebben az egészben. Azt gondolom, hogy azon kívül, hogy a festő magánlevelei alapján ennyire rekonstruálni lehetett a végbemenő belső folyamatokat, az is fontos, hogy maga az olvasó is együtt gondolkodjon vele, esetenként cáfolja meg, hiszen eléggé összetett kérdés már maga a fiziognomikus festészeti módszer is. Azt hiszem erre mondják, a kétséges kezdetek ellenére is, hogy ízig-vérig szépirodalom.

Johan Moritz Rugendas (1802-1858) életrajza az artdirectory-n keresztül elérhető innen.

A könyvet köszönöm a Magvető Kiadónak.
A könyv adatlapja és a szerző adatlapja a kiadó honlapján.

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Magvető Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 120 oldal
Ár: 1990,-
ISBN-szám: 978-963-1428-21-6