Douglas Coupland: Barátnő kómában

Coupland visszatérő vendég nálam, volt már bejegyzés A rágógumitolvajról és a Minden család pszichotikusról, a már többször is olvasott X generáció eddig még kimaradt, de egyszer pótlom a hiányt. Megérdemli, mert szeretem és azért szeretem, mert a nyelvhasználata modern, köznapi, nem művi és nem is a másik véglet, hogy túl laza lenne. Egyensúly. A szereplői átlagemberek, de mégis konkrét és egyedi jellemvonásokkal, lehetnek lecsúszottak, biztos állással bírók, de azért többnyire mégiscsak lecsúszott/sérült emberekről ír, mégpedig azért, mert sokan vannak. Regényeiben általában az amerikai álmot és annak megbukását boncolgatja, hogy hogyan is él az átlagember a 90-es, 2000-es években az észak-amerikai kontinensen, mik a problémák na és hogy van-e menekülési útvonal vagy változásra esély?

"Ezt nézd! Ezt nézd! Az emberek folyton újabb és újabb elektronikus ketyeréket mutatnak Karennek. Úgy beszélnek a gépeikről, mintha bűbájos vallási minőséggel bírnának; mintha ezeknek a gépeknek kellene ellensúlyozniuk a tulajdonos belső hiányosságait. Kétségtelenül csodásak ezek az új dolgok – e-mail, fax és vezeték nélküli telefon –, na és akkor mi van?
– Hamilton, de veled mi van, te is új és feljavított és gyorsabb és jobb vagy? Mármint a faxgéped révén?
– Vagy úszol, vagy megfulladsz, Kare. Majd hozzászoksz." (199. oldal, Budapest: Európa, 2010)

A Girlfriend in a Coma 1998-ban jelent meg, tehát kis késéssel érkezett meg, mint mindegyik Coupland, de megbocsátható, legalább a fordítások klasszak, meg az Európa Kiadó is kitesz magáért, mert az X generáció tördelésbeli furcsaságai ellenére, amik szerintem szándékosak, én idegennek ható kifejezést, nyomdai, illetve helyesírási hibát még nem találtam ezekben a könyvekben. Ez a regény külsejében pedig valószínűleg egy újabb irányvonalat képvisel, az első kézbevétel óta azt hajtogatom, hogy ez újrapapír, a borító és a belső lapok is. Érezhető, hogy más a tapintása, puha, könnyű, de nem negatívan, teljesen korrekt. A borító meg végre nem valami absztrakt izé, mint a kék borítósoknál, hanem fiatalos, modern, letisztult, nem giccess, meg amúgy is teljesen passzol ahhoz, amit sugároz magáról a könyv.

Fülszöveg (ami kicsit hosszú és erősen cselekményleírást tartalmaz):
1979. december 15-én Karen életében először szeretkezik, s utána elmeséli a barátjának, hogy sötét látomások kínozzák. Mintha a jövőben járna furcsán valóságos álmaiban, de ez a jövő nem jó hely. Sötét és könyörtelen, s minden értelmetlenné vált benne.
Néhány órával később Karen kómába süllyed, s bár kilenc hónappal később megszületik a gyereke, ő továbbra is kómában fekszik, tizenhét éven át... Hogy aztán összeaszott testtel s mégis ujjongó élni vágyással felébredjen egykori vízióinak világában, ahol látszólag minden jobb lett: a ruhák, az ételek, a kocsik... S ahol mindenféle új, csodás dolgok léteznek, a mobiltelefon például, s ugyanakkor minden túlságosan komollyá és komorrá változott. Senkinek sincs ideje egyszerűen csak élni, szeretni, boldognak lenni. Eltűnt a szabad idő, a derű, a könnyedség.
S Karent most újból szörnyű gondolatok kínozzák: érzi, sőt tudja, hogy ez a világ már nem sokáig létezhet. Hogy hiába próbált valamikor a kómába menekülni előle, most mégis itt van, és át kell élnie az elképzelhetetlent...
A kanadai kultíró kultregénye hátborzongató vízió korunkról és a jövőről, döbbenetes világvége-látomás, nyugtalanító allegória a Földön végigsöprő járványról, amelytől mindenki elalszik, és egy utolsó lehetőségről, amikor még talán feltehetjük a kérdéseket, melyek nélkül a világ a puszta vegetáció időtlenségébe süllyed.

Sajnos erről a könyvről sem lehet anélkül beszélni, hogy ne ismernénk a fő cselekményszálat, de sokkal több mindent nem is szeretnék lelőni, a lényeg annyi, hogy Karen 1979-ben esik kómába, 1997-ben ébred fel, a kezdetekkor Karen és Richard, Pam és Hamilton, Wendy és Linus totálisan átlagos kanadai középiskolások, akik Karen kómába esése után folytatják életüket, több-kevesebb sikerrel, közben számos kitekintés van az akkori korra jellemző tárgyakra, eseményekre, így keveredik bele még az is, hogy a srácok egy része az X-aktákat forgatja, pontosabban az űrlényeket és mindenféle szörnyet és trükköt kreálnak, szóval szórakoztató is amellett, hogy a szomorúság Karen miatt végig a levegőben lóg. Karen felébred, a dolgok megkavarodnak, majd még jobban és még jobban, de tényleg hosszú lenne leírni minden szereplő történetét, nem véletlenül lett a regény is 200 helyett majdnem 400 oldal, ennyi kell is, lehetett volna még több.

Igazából szerintem a disztópiák nehéz falatok, mind az olvasó, mind a szerző részéről, hiszen nehéz eredetit alkotni, nem átvenni elemeket, meg nehéz belegondolni is, hogy basszus, ez tényleg megtörténhetne! Nos, ebben a regényben pedig ez a helyzet, nálam emiatt is bicsaklott meg egy kissé a legvége, hogy túl ömlengős és pátoszos lett, na nem mintha tudtam volna jobb megoldási módot.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Európa Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 388 oldal
Ár: 2800,-
ISBN-szám: 978-963-07-8982-0 (megint változóban az ISBN rendszere???)