2010. október 6., szerda

Douglas Coupland: Barátnő kómában


Coupland visszatérő vendég nálam, volt már bejegyzés A rágógumitolvajról és a Minden család pszichotikusról, a már többször is olvasott X generáció eddig még kimaradt, de egyszer pótlom a hiányt. Megérdemli, mert szeretem és azért szeretem, mert a nyelvhasználata modern, köznapi, nem művi és nem is a másik véglet, hogy túl laza lenne. Egyensúly. A szereplői átlagemberek, de mégis konkrét és egyedi jellemvonásokkal, lehetnek lecsúszottak, biztos állással bírók, de azért többnyire mégiscsak lecsúszott/sérült emberekről ír, mégpedig azért, mert sokan vannak. Regényeiben általában az amerikai álmot és annak megbukását boncolgatja, hogy hogyan is él az átlagember a 90-es, 2000-es években az észak-amerikai kontinensen, mik a problémák na és hogy van-e menekülési útvonal vagy változásra esély?

"Ezt nézd! Ezt nézd! Az emberek folyton újabb és újabb elektronikus ketyeréket mutatnak Karennek. Úgy beszélnek a gépeikről, mintha bűbájos vallási minőséggel bírnának; mintha ezeknek a gépeknek kellene ellensúlyozniuk a tulajdonos belső hiányosságait. Kétségtelenül csodásak ezek az új dolgok – e-mail, fax és vezeték nélküli telefon –, na és akkor mi van?
– Hamilton, de veled mi van, te is új és feljavított és gyorsabb és jobb vagy? Mármint a faxgéped révén?
– Vagy úszol, vagy megfulladsz, Kare. Majd hozzászoksz." (199. oldal, Budapest: Európa, 2010)

A Girlfriend in a Coma 1998-ban jelent meg, tehát kis késéssel érkezett meg, mint mindegyik Coupland, de megbocsátható, legalább a fordítások klasszak, meg az Európa Kiadó is kitesz magáért, mert az X generáció tördelésbeli furcsaságai ellenére, amik szerintem szándékosak, én idegennek ható kifejezést, nyomdai, illetve helyesírási hibát még nem találtam ezekben a könyvekben. Ez a regény külsejében pedig valószínűleg egy újabb irányvonalat képvisel, az első kézbevétel óta azt hajtogatom, hogy ez újrapapír, a borító és a belső lapok is. Érezhető, hogy más a tapintása, puha, könnyű, de nem negatívan, teljesen korrekt. A borító meg végre nem valami absztrakt izé, mint a kék borítósoknál, hanem fiatalos, modern, letisztult, nem giccess, meg amúgy is teljesen passzol ahhoz, amit sugároz magáról a könyv.

Fülszöveg (ami kicsit hosszú és erősen cselekményleírást tartalmaz):
1979. december 15-én Karen életében először szeretkezik, s utána elmeséli a barátjának, hogy sötét látomások kínozzák. Mintha a jövőben járna furcsán valóságos álmaiban, de ez a jövő nem jó hely. Sötét és könyörtelen, s minden értelmetlenné vált benne.
Néhány órával később Karen kómába süllyed, s bár kilenc hónappal később megszületik a gyereke, ő továbbra is kómában fekszik, tizenhét éven át... Hogy aztán összeaszott testtel s mégis ujjongó élni vágyással felébredjen egykori vízióinak világában, ahol látszólag minden jobb lett: a ruhák, az ételek, a kocsik... S ahol mindenféle új, csodás dolgok léteznek, a mobiltelefon például, s ugyanakkor minden túlságosan komollyá és komorrá változott. Senkinek sincs ideje egyszerűen csak élni, szeretni, boldognak lenni. Eltűnt a szabad idő, a derű, a könnyedség.
S Karent most újból szörnyű gondolatok kínozzák: érzi, sőt tudja, hogy ez a világ már nem sokáig létezhet. Hogy hiába próbált valamikor a kómába menekülni előle, most mégis itt van, és át kell élnie az elképzelhetetlent...
A kanadai kultíró kultregénye hátborzongató vízió korunkról és a jövőről, döbbenetes világvége-látomás, nyugtalanító allegória a Földön végigsöprő járványról, amelytől mindenki elalszik, és egy utolsó lehetőségről, amikor még talán feltehetjük a kérdéseket, melyek nélkül a világ a puszta vegetáció időtlenségébe süllyed.

Sajnos erről a könyvről sem lehet anélkül beszélni, hogy ne ismernénk a fő cselekményszálat, de sokkal több mindent nem is szeretnék lelőni, a lényeg annyi, hogy Karen 1979-ben esik kómába, 1997-ben ébred fel, a kezdetekkor Karen és Richard, Pam és Hamilton, Wendy és Linus totálisan átlagos kanadai középiskolások, akik Karen kómába esése után folytatják életüket, több-kevesebb sikerrel, közben számos kitekintés van az akkori korra jellemző tárgyakra, eseményekre, így keveredik bele még az is, hogy a srácok egy része az X-aktákat forgatja, pontosabban az űrlényeket és mindenféle szörnyet és trükköt kreálnak, szóval szórakoztató is amellett, hogy a szomorúság Karen miatt végig a levegőben lóg. Karen felébred, a dolgok megkavarodnak, majd még jobban és még jobban, de tényleg hosszú lenne leírni minden szereplő történetét, nem véletlenül lett a regény is 200 helyett majdnem 400 oldal, ennyi kell is, lehetett volna még több.

Igazából szerintem a disztópiák nehéz falatok, mind az olvasó, mind a szerző részéről, hiszen nehéz eredetit alkotni, nem átvenni elemeket, meg nehéz belegondolni is, hogy basszus, ez tényleg megtörténhetne! Nos, ebben a regényben pedig ez a helyzet, nálam emiatt is bicsaklott meg egy kissé a legvége, hogy túl ömlengős és pátoszos lett, na nem mintha tudtam volna jobb megoldási módot.

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Európa Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 388 oldal
Ár: 2800,-
ISBN-szám: 978-963-07-8982-0 (megint változóban az ISBN rendszere???)

5 megjegyzés:

  1. Az ISBN szám nem változik, csak kiadótól függ a felosztás. 13 van és másképp csoportosítanak

    VálaszTörlés
  2. Értem, köszönöm, én egyféle csoportosítást ismertem csak meg, de akkor megpróbálok ezentúl erre is figyelni.

    VálaszTörlés
  3. Érdekes az alapfelvetés mindenképpen..

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!
    Olvastam a könyvet,bár életem első Coupland könyve volt(mivel inkább a komolyabb irodalmat preferálom).De a sok katyvasz mellett voltak fontos gondolatai a szerzőnek.S tényleg fontos,hogy kérdéseket tegyünk fel,hiszen így ismerhetjük csak meg magunkat(és ezzel a sorsunkat) ill. másokat is.
    S valóban minél fejlettebb világban élünk annál inkább az emberi faj sötétségbe borul.
    Ez a véleményem.Elfogadom ha nem értettek egyet velem.

    VálaszTörlés
  5. @Csilla: Szia Csilla!
    Persze, hogy fontos, ez az én személyes rossz tulajdonságom is, hogy túl sokat agyalok és gondolkozom olyan dolgokon, amiről nem lenne érdemes ennyit, emberekről, világról, tehát ezt a részét megértem.
    Mindennek csak a mértékével volt gondom, mert ahhoz képest, hogy a másik 3 magyarul megjelent könyvében mennyire "el tudta simítani" a kérdéseket, egészet alkotott a történettel, itt nem ezt éreztem, hanem egy hatalmas túlcsordulást a legvégén. :/

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.