Samanta Schweblin: A madárevő

Az a nagy helyzet, hogy Ilweran már írt egy nagyon szuper kritikát a könyvről, ezen a címen, így forradalmian újat nem tudok mondani, meg nem is szeretnék, mert az ő írása egyszerűen tökéletes. Most így érzem, vagyis már egy hónapja.

Samanta Schweblin kortárs argentin írónő, A madárevő a legelső magyarul megjelent kötete, ami 15 novellát tartalmaz és megegyezik a 2009-es argentinéval. Maga a borító szerintem visszafogottan figyelemfelkeltő, hangsúlyossá teszik a szerző metálrózsaszín betűi és a kalitkás lány, akiben elsőre nincs semmi különleges, de aztán szerintem mindenki sejteni kezdi, hogy mi is a szája sarkában az a csepp, talán maga a lány a madárevő? Az én figyelmemet a cím keltette fel, és sokáig hajtott a kíváncsiság, mire sikerült megszerezni a könyvet, addig a Tudásközpont könyvesboltjának utcafronti kirakatában nézegetettem minden egyes alkalommal, mondhatni köszöntünk egymásnak.

Mikor befejeztem a könyvet, pár óra elteltével azt találtam ki, hogy akkor most felírom egy papírra a novellák címeit, és mindegyikhez társítom a történetet tárgyszavakban, ugyanis meggyőződésem, hogy egy novelláskötetet minősíti egy szempontból az, hogy maradandóak-e a történetek, vagy elsikkadnak az emlékezetemben. Nos, egyet nem sikerült hosszas tanakodás sem felidéznem, az Utolsó kör történetét, de mikor fellapoztam, a fejemhez csaptam, hogy ja tényleg, az még tetszett is, de valamiért mégsem maradt meg mélyebben. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy volt 3-4 novella, ami nem hatott meg túlzottan, nem láttam meg bennük a különlegességet. Ugyanis az a kötet különlegessége, hogy bár hétköznapiként indulnak a történetek, többnyire hétköznapiak a szereplők, mégis egy olyan fordulat következik kimondva vagy csak sejtetve, ami felborítja a megszokott rendet, ahogy a fülszövegben is állt: Nevezhetnénk ezt a világot abszurdnak, ha a valóság nem bizonyította volna be már annyiszor, hogy semmi sem lehetetlen. Így lesz az abnormálisból a sorok elolvasása után olyan, ami mintha tényleg megtörténhetne a valóságban és ez a lényege is az egésznek, hogy kirántson a megszokott hétköznapokból és finoman meghökkentsen.

Emiatt lett az egyik kedvenc a Pillangók és A madárevő, kegyetlensége miatt az Aszfalthoz csapódó és aminél pedig csak elkerekedett szemekkel faltam a sorokat, az a Minőségét megőrzi volt. Érzékeny téma, megdöbbentő megvalósítás, abszolút megnyert és a torkomat szorongatta. A sellőférfit viszont egyértelműen banálisnak gondolom, egy ilyen alak kreálása hatásvadásznak tűnt nekem, nem a kötetbe illőnek, ellenben azért abban is meg lehet találni az értékes mondanivalót, ha úgy általában a férfi-női kapcsolatokra ültettem át a szituációt. Kezdetnek nem rossz, de tényleg jó lenne még egy csokorral ehhez hasonló történetekből.

A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhely-nek!

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 200 oldal
Ár: 2980,- (a bookline-on jelenleg 990,-ért kapható a kiadó karácsonyi akciójában december 19-ig)
ISBN-szám: 978-963-3100-29-5