Nagy Ildikó Noémi: Eggyétörve

(sóhajt) ... és igen, ilyenkor derül ki, hogy én mennyire csak egy mezei olvasó vagyok, aki egyáltalán nem ért a profi elemzéshez és a nagy szavak használatához, mikor erről a könyvről kellene írnom. Nem kellene, de szeretnék, mert a kortárs magyar prózát nem szabad félretenni, ez az elvem, még akkor is ha éppenséggel a végeredmény nem tízpontos. Mindig az a legfontosabb az árnyaltabb értékelés mellett, hogy befogadható-e vagy sem, nos, ez a kötet igen, bár számomra esetlen és a várakozásaimmal ellentétesen gyenge. Anno pár éve felkapták már a fejüket páran, mikor megjelent az ÉS-ben egy újonc írónő novellája, egy ilyen kezdőmondattal: "Nincs kedved lefeküdni velem?"(Epic) Mi más kell egy hatásos bemutatkozáshoz? Aztán szerepelt Nagy Ildikó két novellája (az Epic mellett a Lélegezz velem!) a Próbaidő c. 2009-es antológiában, amiről már írtam tavaly decemberben, a 2010-es Könyvhétre pedig megjelent első önálló novelláskötete.

Fülszöveg: Ha kedved van, elutazhatsz New Englandba, ha akarod, visszatérhetsz Budapestre. Kísérőd egy fiatal lány lesz, aki csetlik-botlik a felnőttek világában, aki meg akarja találni a helyét, de hol elügyetlenkedi, hogy elügyetlenkedik számára mások. Plasztikvilág, videóklipek és számítógép, a fiatalok életmódjának mai kellékei és helyszínei bukkannak fel, ugyanakkor az önálló személyiséggé válás örök konfliktusairól olvashatunk. Szerzőnk írásmódját így jellemzi Száraz György Miklós: "Sokféleképpen lehet írni: dühvel, kötelességszerűen, űzötten, unottan, élvetegen. Mintha zabálnánk vagy falatoznánk. Hát ő csipeget. Élvezettel csipeget. Mintha öltözködnék, úgy válogatja a szavakat. Mibe is öltözködjék ez a hangulat? Mi megy a legjobban ehhez az estéhez? Mi passzol? Mi illenék? Ettől a választékos, érzéki pepecseléstől lesz olyan lebegős a szöveg. Élvezem olvasni, mert élvezi írni." "Ha én könyvkiadó volnék - írja kritikájában Károlyi Csaba -, egy-két éven belül biztosan betervezném Nagy Ildikó Noémi kötetét is." Az idők során eltelt az az egy-két év.

A borító tarkaságával ellentétben a 25 rövidke novella kicsit szürke, pedig alapjában véve hálás alapanyag lehetne egy olyan írónő élete, aki az Egyesült Államokban született emigrált szülők gyermekeként, aztán ideköltözött Magyarországra, de nem érzem a hatalmas távolságokat, a kontrasztot, amit ki lehetett volna hozni a két eltérő kultúrából. Lehet, hogy ezek az átlag magyarban elvárt dolgok a valóságban már nem is léteznek? Átlagos élet, átlagos környezet, átlagos középiskola, átlagos iskolatársak, olyan dolgokról ír, amik hétköznapiak voltak számomra, semmi irigykedést, vagy megbotránkoztatást nem éreztem, vannak ennél jóval kegyetlenebb könyvek, amik megfelelnének a fülszövegben leírtaknak is. Vannak benne azért jó meglátások, érdekes szituációk, illetve olyan novellák, amik jobban megfogtak, meg amúgy is kellemes olvasni, de nem érzem azt, hogy ez lenne Nagy Ildikó Noémi, nincs stílusjegy, csak úgy vannak az írások, amik rettentően stilizáltak.
Meg hát miért is olvasunk? Nem a kellemesért, hanem a katarzisért. A kortárs magyartól meg aztán végképp ezt várom.

Bónusz: egy teljesen más hangvételű kritika itt van.

Nekem ennyi: 7/10

Kiadó: Palatinus Kiadó
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 90 oldal
Ár: 2300,-
ISBN-szám: 978-963-2740-73-7