"Vagina." Tessék. Kimondtam. "Vagina." Megint kimondtam.
Tulajdonképpen ez az egész 230 oldalnyi kimondás, néha hangosabban, máskor csak szolidan. 1996-ra nyúlik vissza a történet, akkor keletkezett a színdarab, amiből aztán a könyv is megszületett, ami először 2002-ben jelent meg Magyarországon. Nagy siker volt világszerte, persze témája miatt azonnal botránykönyvnek kiáltották ki, hiszen erről beszélni, kimondani azért a világ nagy részében tabunak számított és azért ez nem szűnt meg egyik napról a másikra.
Nem csak arról van benne szó, hogy merjük nevén nevezni a női testrészeket, legyen vele kapcsolatunk, hanem felhívja a figyelmet a világban folyó kegyetlenségekre, mint a csonkítások, erőszakos cselekmények, akár háború idején vagy csak simán passzióból. Mert természetesen nevezhető szomorúnak az is, ha úgymond tudatlan egy kertvárosi háziasszony az Egyesült Államokban, de ennél azért jóval súlyosabb volt a katonák kegyetlensége, amit akár a Balkánon vagy Japánban műveltek. Ki tudja ebben a pillanatban mi zajlik? Mindezt nyíltan az arcunkba tolja Eve Ensler, sok emberrel beszélt, amik alapján végül megíródtak a monológok, nagy részük verses formában, ami nekem azért annyira nem tetszik, ahogy már egy másik könyvéről született bejegyzésben is említettem.
Az első magyar kiadás 100 oldallal rövidebb volt, hiszen ehhez a 2010 végén megjelent jubileumi kiadáshoz hozzátoldottak még két részt: a Reflektorfény-monológokat és a V-nap történetét és bemutatását. A Reflektorfény-monológok további 5 írást tartalmaz, hasonlóak, mint az alaptörténetek, a V-nap története és az eredmények-rész meg igazán harciasra sikerült, feministáknak és kutatóknak jó alapanyag, de belőlem hiányzik ez a részecske, sajnos.
Maga a kiadás nagyon szép, tökéletes a borító, a megjelenése összességében, csak megint annyira szellős lett a szerkesztés, hogy én pl azt is nehezen tudom tolerálni, hogy a 43. oldalig kell lapoznom, ill. átverekednem magam, míg mindenki elmondja a bevezető sorait, mert engem a valódi tartalom érdekel. Azzal nincs is semmi baj, kell ez, meg nagyon érdekes volt egy éve először is hallani a történeteket, meg most újra el is olvasni, csak... csak nagyon szét lett húzva. De amúgy, komolyan mondom, hogy ha bárkinek van olyan ismerőse, aki igen határozott véleménnyel rendelkezik a témában és szívesen is beszél róla, akkor bizony ezt az új kiadást kell a kezébe nyomni, tutira értékelni fogja, egyéb esetben pl a V-napos bő 50 oldal kevésbé lesz izgalmas.
Nem csak arról van benne szó, hogy merjük nevén nevezni a női testrészeket, legyen vele kapcsolatunk, hanem felhívja a figyelmet a világban folyó kegyetlenségekre, mint a csonkítások, erőszakos cselekmények, akár háború idején vagy csak simán passzióból. Mert természetesen nevezhető szomorúnak az is, ha úgymond tudatlan egy kertvárosi háziasszony az Egyesült Államokban, de ennél azért jóval súlyosabb volt a katonák kegyetlensége, amit akár a Balkánon vagy Japánban műveltek. Ki tudja ebben a pillanatban mi zajlik? Mindezt nyíltan az arcunkba tolja Eve Ensler, sok emberrel beszélt, amik alapján végül megíródtak a monológok, nagy részük verses formában, ami nekem azért annyira nem tetszik, ahogy már egy másik könyvéről született bejegyzésben is említettem.Az első magyar kiadás 100 oldallal rövidebb volt, hiszen ehhez a 2010 végén megjelent jubileumi kiadáshoz hozzátoldottak még két részt: a Reflektorfény-monológokat és a V-nap történetét és bemutatását. A Reflektorfény-monológok további 5 írást tartalmaz, hasonlóak, mint az alaptörténetek, a V-nap története és az eredmények-rész meg igazán harciasra sikerült, feministáknak és kutatóknak jó alapanyag, de belőlem hiányzik ez a részecske, sajnos.
Maga a kiadás nagyon szép, tökéletes a borító, a megjelenése összességében, csak megint annyira szellős lett a szerkesztés, hogy én pl azt is nehezen tudom tolerálni, hogy a 43. oldalig kell lapoznom, ill. átverekednem magam, míg mindenki elmondja a bevezető sorait, mert engem a valódi tartalom érdekel. Azzal nincs is semmi baj, kell ez, meg nagyon érdekes volt egy éve először is hallani a történeteket, meg most újra el is olvasni, csak... csak nagyon szét lett húzva. De amúgy, komolyan mondom, hogy ha bárkinek van olyan ismerőse, aki igen határozott véleménnyel rendelkezik a témában és szívesen is beszél róla, akkor bizony ezt az új kiadást kell a kezébe nyomni, tutira értékelni fogja, egyéb esetben pl a V-napos bő 50 oldal kevésbé lesz izgalmas.
A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhelynek!
Nekem ennyi: 8/10
Eredeti cím: The Vagina Monologues
Megjelenés: 1996
Fordító: Debreczeni Júlia
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: keménytáblás
Oldalszám: 230 oldal
Ár: 2990,-
ISBN-szám: 978-963-8678-88-1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.