2011. április 15., péntek

Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

"Egy szóval se mondtam, hogy elégedett vagyok az életemmel. Azt mondtam, jól vagyok, ami azt jelenti, hogy nem vagyok megfázva, nem volt közlekedési balesetem mostanában, nincs felfüggesztett börtönbüntetésem, de mindegy."

Ez bizony egy híres könyv, amit nagyon-nagyon sokan szeretnek, meg azért én úgy hiszem 3 olvasott könyve után, hogy alapból Nick Hornby neve garancia a jó minőségű szórakozásra vegyítve egy kis mélabúsággal. Ez volt az első regénye, még 1995-ből, Magyarországon először 1998-ben jelent meg, de talán 2000-ben kezdődhetett az igazi diadalmenet, amikor bemutatták a filmadaptációt, ami egyébként szuper, John Cusack-kel a főszerepben, aki kiválóan megtestesítette Rob Fleminget, az élő zenei enciklopédiát és lemezbolt tulajdonost, aki 36 évesen nyűglődik a kapcsolatában és magával az élettel van problémája, így sorra veszi élete nagy szerelmeit, hogy hol mit ronthatott el.

"Csak bizonyos lelki alkatú emberek félhetnek attól huszonhat éves korukban, hogy egyedül maradnak életük hátralévő részére; nos mi ilyen lelki alkatú emberek voltunk."

Részlet a fülszövegből: „Ha férfi vagy, el kell olvasnod ezt a könyvet, aztán elolvastatnod a partnereddel is…” írta Nick Hornby regényéről egy angol kritikusa. És a tanácsát sokan meg is fogadták, hiszen a Pop, csajok, satöbbi az utóbbi évek angol irodalmának egyik legolvasottabb, legnépszerűbb könyve. ... Egy szó mint száz: ha férfi vagy (vagy nő, aki szeretné megismerni a mai férfiak mafla, gyötrődő lelkét), ha voltál már szerelmes (vagy leszel), ha valaha elhagyott a partnered (vagy te hagytad el őt), ha szereted a popzenét (bár akkor is, ha nem), ha még kezdő vagy, és szeretnéd tudni, milyen megpróbáltatások várnak rád a szexben és a szerelemben, vagy ha már túl vagy sok mindenen, ha olykor a szexet zűrös dolognak érzed, máskor meg az egyetlen örömnek az életben, ha olykor elfog a halálfélelem, ha sehogy sem sikerül felnőnöd, ha néha szörnyen elcseszed az életed… akkor el kell olvasnod ezt a könyvet.
"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?"

Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a filmtől, mert azt még évekkel ezelőtt láttam és megmaradt bennem egy lenyomat, hogy nagyon jó volt, lazán 9-9,5 pontos, a könyv elolvasása után újra megnéztem és tartja magát a dolog és ehhez képest a könyv azért kicsit más. Nem a cselekménnyel van a probléma, az rendben van, és a Nők is, Barry és Dick is telitalálat, hanem Rob személyisége lett egy kissé más, ami nekem már nem jön be. A férfiak biztos beleképzelik magukat a helyébe, a nők meg meg akarják váltani, én meg inkább fejbe kólintanám, hogy ébresztő! Persze, rám is illik a fülszövegből egy-egy darabka, de ettől függetlenül nem tudtam sem sajnálni, sem együttérezni, mert ugyanabban a saját maga alkotta 1 méteres sugarú körben mocorgott, se ki, se be és ez így nagyon nem oké. Nagyon jók a merengései a férfi-női párkapcsolatokról, tényleg, egy csomót lehetne még idézni, mert ilyen szempontból Hornby mindig 100%-on teljesít, de ennek ellenére a szenvedése nekem kicsit vontatott volt, hogy mindig ugyanoda tért vissza és a végével sem vagyok barátságban, de hát ez van, plusz azért már majdnem meggondoltam magam, hogy felkússzon az értékelés 8-ra.


Nekem ennyi: 7/10

Eredeti cím: High Fidelity
Megjelenés: 1995
Fordító: M. Nagy Miklós
Kiadó: Európa
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2000
A kötés típusa: keménykötés védőborítóval
Oldalszám: 284 oldal
Ár: 1200,-
ISBN-szám: 963-07-6762-7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.