2011. április 7., csütörtök

Dragomán György - Háy János - Parti Nagy Lajos - Tóth Krisztina: Expander


Írtak már erről a kötetről egy-két helyen, például itt is, meg egy ember is, nem is szaporítom a szót bevezetővel, elég annyit tudni, hogy ezek a tárcák a Népszabadság hasábjain jelentek meg, most pedig összegyűjtötték őket, és könyv formájában is kapható. Kicsit furcsának tűnik nekem ez a vállalkozás, de az eredménye jó, mert hát egyébként nem olvastam el volna el ezeket, mivel nem is tudtam róluk, meg amúgy is, na.

Dragomán György: na ő volt a másik újdonság számomra és le vagyok nyűgözve, mert valami különlegeset kaptam ebben a hat kis tárcában, amiről persze megint egy másik történet jutott az eszembe, ami kegyetlenebb és fájdalmasabb, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy bár a falusi élet, főleg az unoka-nagyszülői viszony nem szokott a szívemig hatolni, most mégis a misztikum miatt szívesen olvastam volna még több ilyet is, nálam működött a dolog.

Háy János: a megszokott és szeretett stílus, egyszerűen szólva pedig falusi életképek, a világ egy kisfiú szemével, ahol teljesen más dolgok a fontosak, mint a komoly felnőttek világában.

Parti Nagy Lajos: soha semmit sem olvastam még tőle, örültem, hogy a kezdeti félelmeim ellenére egyáltalán fel tudtam fedezni bármilyen szálat vagy összefüggést a tárcái között, mert azért van. Mondhatni ez is életképek, csak a közterekről, de nekem egyből a Koccanás ugrott be Spirótól, de lényeg a lényeg, az csapódott le, hogy mennyire kisemberek az emberek és mennyire diszfunkcionálisan működik a társadalom. Örvendezni nem örvendeztem a témán semmiképpen sem, a stílus nem volt rossz, bár nem keletkezett olyan kényszerem, hogy nekem feltétlenül PNL-t kell olvasnom a továbbiakban.

Tóth Krisztina: ő volt a másik Dragománon kívül, akitől még többet olvastam volna, mert eltalálta a hangulatot (mint mindig), a szereplők szépen fonódtak össze és csúsztak bele egymás történeteibe, élvezet volt olvasni, pedig semmi másról nem írt, csak a valóságról, a földön maradt, de hát nem is kell mindig olyan messze menni.

Annyit még meg kell jegyeznem, hogy mindenféle külső tulajdonságát összevetve az 100%, hogy nem venném 2990,-ért, annyira nem minőségi, hanem inkább elmennék szépen a könyvtárba és végiglapoznám a Népszabadságokat.

Nekem ennyi: 8/10

Kiadó: Alexandra
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: keménykötés védőborítóval
Oldalszám: 160 oldal
Ár: 2990,-
ISBN-szám: 978-963-9965-12-6

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.