Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

A könyv megjelent már 2010 végén, el is olvasták többen újdonság állapotában is (pl. itt is, meg itt is, azonban most tavasz közepén lett nagyon felkapott a könyv, ha emlékezetem nem csal, ez nagyban @entropic olvasásának is köszönhető, aki egy nagyon jó kis blogbejegyzést írt róla, volt pár vita meg felemás értékelés és most már a molyon esemény is kapcsolódik hozzá, ami nem sok hasonló kaliberű történettel esik meg.
Sokan szidták, hogy fű de sok erőszak és szex, mások dicsérték, hogy mennyire szép és szerelmes meg kalandos meg minden ami kell, én meg egyszerűen csak kíváncsi lettem, hogy mi is az igazság, legalábbis számomra. Kihívás volt a 900 oldal miatt is, hiszen nem szívszerelemből bevállalni ennyit, még ha könnyen is olvasható, kockázatos, még Anna Gavalda Vigaszágának sem álltam neki, mert ezekre idő kell, odafigyelős idő. Végül az eredmény az lett, hogy egy hónap alatt olvastam el, volt benne egy-két hét, amikor egyáltalán nem nyúltam hozzá, mert nem volt hozzá kedvem, de aztán újra ráhangolódtam és nem volt rossz.

Részlet a fülszövegből: 1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet...továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Nem volt különösebb gondom a könyvvel, sem történetvezetésileg, sem a szereplőkkel, mondjuk Jamie-be nem zúgtam bele, annyira nem is éreztem, hogy az írónő minden egyes szavával azt szeretné kifejezni, hogy mennyire isteni pasi, vagy nekem nem jött át, nem is tudom mikor szerelmesedtem bele regényhősbe igazán (megnéztem az idei olvasmányaimat, januárban volt ilyen, Tejdzsi A csendmadárból). Azt meg egyáltalán nem gondolom, hogy sok lett volna benne az erőszak és a szex, mert hát most komolyan gondolja valaki, hogy az utóbbi sok volt? Nem akarok senkit sem megbántani, ez csak az én véleményem és értékrendem, biztos vannak konzervatívabb olvasók, na de a kaland és szenvedély sok egyéb szabályt felül ír. :)

Nem akarom most mindegyik szereplőt kielemezni, van belőlük sok, kedvencem nem lett, bár még Geilie Duncan-re mondanám, hogy valahonnan eljutott valahová, meg sok helyszín, ilyen-olyan vár, akció és ellenség tonnaszám, egyszerűen a maga kis kategóriájában kellemes kis olvasmány, van kaland, románc, elvágyódás a régi korba a gépuralta világból, ezzel is biztosan nagyon sok nőnél betalált, volt, hogy jólesett, máskor komolyabb olvasmányra vágytam, ami valóban érzelmeket kelt bennem, mert eksztatikus élményt nem okozott, a kommersz történelmi romantikus nem az én asztalom, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Nekem ennyi: 7/10

Eredeti cím: Outlander
Megjelenés: 1991
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
A kiadás helye: Szeged
A kiadás éve: 2010
A kötés típusa: papírborítós
Oldalszám: 912 oldal
Ár: 3490,-
ISBN-szám: 978-963-245-186-2