Sajnos a magyar szerzők könyvei sokszor háttérbe szorulnak, pedig azért szerepel jó néhány a várólistámon, de az újdonságok közt böngészve örülök, hogy rábukkantam erre a könyvre és végül elolvastam.
A kerettörténetet Őrült Johanna spanyol királynő esete adja, aki egészen fiatalon ment hozzá a férjéhez, akit még harminc éves kora előtt elragadott egy gyors lefolyású halálos betegség, és ezt valahogy nem tudta a helyén kezelni, bár amúgy egész élete nem volt éppen szeretetteljesnek mondható, ahogy az a királyi családoknál szokás volt, főleg a 15. század végén. Johanna nem engedte meg eltemettetni a férjét, hanem hétszáznyolcvanhat napon keresztül bolyongott a holttestet rejtő koporsóval, majd saját gyermekei bezáratták a várba és az egyik toronyban raboskodott további negyvenhat évet, míg el nem hunyt.
Valószínűleg amiatt fogott meg elsőre ez a történet, hogy egyrészt borzalmasnak tűnik ilyeneket átélni, egy nő tébolya, amit egy férfi vált ki, és gyakorlatilag emberi méltóságától megfosztva tengődik több mint negyven évig át, nem egyszerű. Egyrészt nem fest túl szép képet a középkori királyi házakról, hogy milyenek voltak családon belüli kapcsolatok (egyenlő a nullával), na de persze sajnos nem csak ennyire szűken lehet értelmezni ezt az egészet, hanem magára az emberiségre is, hiszen mindenhol előfordulnak hasonló kegyetlenségek.
Nem volt egyszerű lelkileg sem, nekem mint olvasónak sem, de ezzel együtt öröm volt ennyire igényesen megmunkált szöveget olvasni, ahol úgy éreztem, hogy minden a helyén van, még ha épp szörnyű, embertelen dolgokról is volt szó, mert az volt bőven. A szép nem épp a megfelelő szó, mert a megfogalmazott dolgok borzalmasak, de úgy érzem, hogy Farkas Péter valamit nagyon eltalált, engem is meg tudott szólítani, pedig amúgy semmit sem olvastam még tőle és a történelmi témák sem nagyon szoktak érdekelni, de ez kivételes finomság volt.
A kerettörténetet Őrült Johanna spanyol királynő esete adja, aki egészen fiatalon ment hozzá a férjéhez, akit még harminc éves kora előtt elragadott egy gyors lefolyású halálos betegség, és ezt valahogy nem tudta a helyén kezelni, bár amúgy egész élete nem volt éppen szeretetteljesnek mondható, ahogy az a királyi családoknál szokás volt, főleg a 15. század végén. Johanna nem engedte meg eltemettetni a férjét, hanem hétszáznyolcvanhat napon keresztül bolyongott a holttestet rejtő koporsóval, majd saját gyermekei bezáratták a várba és az egyik toronyban raboskodott további negyvenhat évet, míg el nem hunyt.Valószínűleg amiatt fogott meg elsőre ez a történet, hogy egyrészt borzalmasnak tűnik ilyeneket átélni, egy nő tébolya, amit egy férfi vált ki, és gyakorlatilag emberi méltóságától megfosztva tengődik több mint negyven évig át, nem egyszerű. Egyrészt nem fest túl szép képet a középkori királyi házakról, hogy milyenek voltak családon belüli kapcsolatok (egyenlő a nullával), na de persze sajnos nem csak ennyire szűken lehet értelmezni ezt az egészet, hanem magára az emberiségre is, hiszen mindenhol előfordulnak hasonló kegyetlenségek.
Nem volt egyszerű lelkileg sem, nekem mint olvasónak sem, de ezzel együtt öröm volt ennyire igényesen megmunkált szöveget olvasni, ahol úgy éreztem, hogy minden a helyén van, még ha épp szörnyű, embertelen dolgokról is volt szó, mert az volt bőven. A szép nem épp a megfelelő szó, mert a megfogalmazott dolgok borzalmasak, de úgy érzem, hogy Farkas Péter valamit nagyon eltalált, engem is meg tudott szólítani, pedig amúgy semmit sem olvastam még tőle és a történelmi témák sem nagyon szoktak érdekelni, de ez kivételes finomság volt.
A könyvet köszönöm a Magvető Kiadónak!
Nekem ennyi: 9/10
Kiadó: Magvető
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2011
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 120 oldal
Ár: 2290,-
ISBN-szám: 978-963-14-2865-0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.