Emlékszem mikor tavaly tavasszal elkezdtem Baricco-könyveket olvasni, ezt pl. az egyik kertvárosi helyijáraton két fordulóban sikerült, akkor a Selyem valami elképesztő módon lenyűgözött a maga rövidségével, stilizáltságával, ám mégis rendkívül érzelem-gazdagnak éreztem. Nemrégiben újraolvastam és bár még mindig egy csodálatos történetnek gondolom, valami hibádzik egy nagyon-nagyon picit, szinte alig észrevehetően. Nem is tudom megmagyarázni, meglehet más érzelmi állapotban vagyok én is, és amiatt hat rám másképp, de ettől függetlenül továbbra is tartja magát szorosan a Tengeróceán mögött.
Az író szavai: "Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának."
Hervé Joncour egy fiatal francia kereskedő, akinek nem szokványos munkája abból áll, hogy idegen országokba utazik abból a célból, hogy selyemhernyó petéket vegyen, majd hazatérve városába eladja őket a helyi iparosoknak. Ám egy váratlan és pusztító járványnak köszönhetően a legtávolabbi utazására vállalkozik, Japán egyik eldugott szegletéből kell hoznia egészséges petéket, hogy a gyárak fent maradhassanak és a város se menjen tönkre. Elutazik Japánba, az Európától annyira különböző országba és ott kezdődik az, ami megváltoztatja Hervé-t.
A (kis)regény nincs 100 oldal, ami van, az is szellős, hiszen 65 kisebb fejezetre van leosztva és az egész annyira Bariccos, hogy nehéz is megmagyarázni, de ez az író nagyon tud valamit, hogy mivel tegye önmagát egyedivé és utánozhatatlanná. Nem használ terjengős leírásokat sem a tájról, sem az emberekről, csak néhány fontosabb adatot, ám az mégis elég ahhoz, hogy összeszoruljon a szívünk és én sokszor csak nagyokat sóhajtottam.
Nekem ennyi: 9/10
Eredeti cím: Seta (Silk)
Megjelenés: 1996
Fordító: Székely Éva
Kiadó: Helikon
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2011
A kötés típusa: papírborítós puhakötés
Oldalszám: 98 oldal
Ár: 1790,-
ISBN-szám: 978-963-227-278-8
Az író szavai: "Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának.""Egyébként azok közé tartozott, akik életüknek tanúi szeretnek lenni, s helytelennek tartanak minden arra irányuló igyekezetet, hogy életüket éljék.
Talán kitűnik majd, hogy sorsukat oly módon szemlélik, ahogyan az emberek többsége egy esős napot szemlél."
Talán kitűnik majd, hogy sorsukat oly módon szemlélik, ahogyan az emberek többsége egy esős napot szemlél."
Hervé Joncour egy fiatal francia kereskedő, akinek nem szokványos munkája abból áll, hogy idegen országokba utazik abból a célból, hogy selyemhernyó petéket vegyen, majd hazatérve városába eladja őket a helyi iparosoknak. Ám egy váratlan és pusztító járványnak köszönhetően a legtávolabbi utazására vállalkozik, Japán egyik eldugott szegletéből kell hoznia egészséges petéket, hogy a gyárak fent maradhassanak és a város se menjen tönkre. Elutazik Japánba, az Európától annyira különböző országba és ott kezdődik az, ami megváltoztatja Hervé-t.
A (kis)regény nincs 100 oldal, ami van, az is szellős, hiszen 65 kisebb fejezetre van leosztva és az egész annyira Bariccos, hogy nehéz is megmagyarázni, de ez az író nagyon tud valamit, hogy mivel tegye önmagát egyedivé és utánozhatatlanná. Nem használ terjengős leírásokat sem a tájról, sem az emberekről, csak néhány fontosabb adatot, ám az mégis elég ahhoz, hogy összeszoruljon a szívünk és én sokszor csak nagyokat sóhajtottam.
Nekem ennyi: 9/10
Eredeti cím: Seta (Silk)
Megjelenés: 1996
Fordító: Székely Éva
Kiadó: Helikon
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2011
A kötés típusa: papírborítós puhakötés
Oldalszám: 98 oldal
Ár: 1790,-
ISBN-szám: 978-963-227-278-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.