Mikor anno a Képregényfesztivál újdonságait nézegettem a neten, ez a történet azonnal felkeltette az érdeklődésemet, egyrészt mert kíváncsi vagyok a magyar képregényesekre, másrészt a pantomimes figurája is bejött. Egy félóra a Központi Böngészdéjében és bár a pantomimes figurája továbbra is jó, maga a kötet már nem annyira nyerte el a tetszésemet.
Fülszöveg: Négy fiatal képregényrajongó úgy dönt, hogy megteremtik álmaik hősét: a fehérre mázolt arcú, néma pantomimest, akinek vészhelyzetben minden ötlete valósággá válik. Ám felbukkan valaki, aki szerint ez a játék túl veszélyes, ezért elhatározza, hogy véget vet neki.
Vajon sikerül győzedelmeskednie a pusztításnak a teremtő képzelet felett?
Felvidéki Miklós a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos hallgatója, a Magyar Képregény Akadémia tagja. Munkáival 17 évesen díjat nyert a Fumetto nemzetközi képregényfesztiválon, azóta pedig már több hazai elismerést is begyűjtött. A Noname és A fiú, akit Zsuzsinak hívtak szerzője most jelentkezik először önálló kötettel.
Talán a feléig nem is volt vele bajom, a geekek összegyűlnek a Képregénybörzén, eszmét cserélnek, hogy ki szerint mi a fontos egy képregényben, mire vevő az olvasó, aztán csatlakozik egy csaj is és elkezdik a Pantomimes történetét, mindig kicsit alakul, közben ide-oda kapcsolgatunk, ugye ezek alapján két fő szál van: a Pantomimes és a négy képregényes, na meg belép kicsit Oszvald is, a műkritikus, aki aztán Pantomimes ellenfelévé válik.
Tehát a képregényelméleti fejtegetések jók, a grafika azonban nekem nem jött be, kezdetlegesnek, vázlatosnak tűnt, mint ami nincs még befejezve, hanem csak skicc, persze tudom, hogy nem, ez Felvidéki stílusa, na de ízlések és pofonok. Akkor forgattam igazán csak a szememet, mikor Pantomimes a boltban vásárol és akkor egyszer csak megjelennek a pesti underground-arcok, és ez még jól a szánkba is van rágva, mint valami abszolút gagyi klisé, hogy tényleg már csak ez hiányzott és a karakterek is rendkívül tipikusak. Nem tudom mennyire akart ez az egész a képregény műfaja előtti tisztelgés mellett ironikus is lenni, egyszerűen nem vagyok képes józanul megítélni, mindenesetre tetszik a lelkesedés, de azért ez még nem az igazi.
Interjú a szerzővel itt és egy alapos elemzés itt.
Fülszöveg: Négy fiatal képregényrajongó úgy dönt, hogy megteremtik álmaik hősét: a fehérre mázolt arcú, néma pantomimest, akinek vészhelyzetben minden ötlete valósággá válik. Ám felbukkan valaki, aki szerint ez a játék túl veszélyes, ezért elhatározza, hogy véget vet neki.Vajon sikerül győzedelmeskednie a pusztításnak a teremtő képzelet felett?
Felvidéki Miklós a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos hallgatója, a Magyar Képregény Akadémia tagja. Munkáival 17 évesen díjat nyert a Fumetto nemzetközi képregényfesztiválon, azóta pedig már több hazai elismerést is begyűjtött. A Noname és A fiú, akit Zsuzsinak hívtak szerzője most jelentkezik először önálló kötettel.
Talán a feléig nem is volt vele bajom, a geekek összegyűlnek a Képregénybörzén, eszmét cserélnek, hogy ki szerint mi a fontos egy képregényben, mire vevő az olvasó, aztán csatlakozik egy csaj is és elkezdik a Pantomimes történetét, mindig kicsit alakul, közben ide-oda kapcsolgatunk, ugye ezek alapján két fő szál van: a Pantomimes és a négy képregényes, na meg belép kicsit Oszvald is, a műkritikus, aki aztán Pantomimes ellenfelévé válik.
Tehát a képregényelméleti fejtegetések jók, a grafika azonban nekem nem jött be, kezdetlegesnek, vázlatosnak tűnt, mint ami nincs még befejezve, hanem csak skicc, persze tudom, hogy nem, ez Felvidéki stílusa, na de ízlések és pofonok. Akkor forgattam igazán csak a szememet, mikor Pantomimes a boltban vásárol és akkor egyszer csak megjelennek a pesti underground-arcok, és ez még jól a szánkba is van rágva, mint valami abszolút gagyi klisé, hogy tényleg már csak ez hiányzott és a karakterek is rendkívül tipikusak. Nem tudom mennyire akart ez az egész a képregény műfaja előtti tisztelgés mellett ironikus is lenni, egyszerűen nem vagyok képes józanul megítélni, mindenesetre tetszik a lelkesedés, de azért ez még nem az igazi.
Interjú a szerzővel itt és egy alapos elemzés itt.
Nekem ennyi: 6/10
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2011
A kötés típusa: kartonált
Oldalszám: 112 oldal
Ár: 2490,-
ISBN-szám: 978-963-310-049-3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.