Esemény: második próbálkozás Gaiman tündérmeséivel, az első is felemásra sikerült, na ez meg egyértelműen nem jött be. (Halk megjegyzés: a Sandman persze más kategória, az öt csillagos.) Alapjában véve arra voltam kíváncsi, hogy a Lenti Londont hogyan fogja felépíteni az író, milyen lényekkel és mennyire lesz a valóságtól elrugaszkodott, de ennél még A temető könyve is jobban magával ragadott, olvastam én, olvastam, mert eszembe sem jutott félbe hagyni, de az egészben nem éreztem a lelket, azt, hogy konkrét karakterek lennének, akik valamit valamiért csinálnak, van fejlődésük és igazi érzelmeik.
Fülszöveg: Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?
Vandemar és Croup egyszerűen röhejes klisék, idegesítő volt mindkettő, külsőleg-belsőleg ennél tipikusabbak már nem is lehettek volna. Richard-nak sem volt túl sok igazi megmozdulása, pedig elméletileg ő a főhős, akivel együtt kellene, hogy dobbanjon a szívem, de ez sem jött össze. Mondjuk az tény, hogy volt egy-két erősebb jelenete, amik nagyon tetszettek (pl. metrós), de ez kevés. A mellékszereplők sem bűvöltek el, még Lamia, a Bársony volt az, aki bármennyi misztikumot is tudott hozni, de persze ő is tipikus volt, tudom, de őt még izgalmasnak tartottam. Tudom jól, hogy Ajtót lehetne nagyon szeretni, ő az aki ilyen szerepkörbe van szánva, de ő is halovány volt. Az egész halovány volt, pedig amúgy érdekes felvetés a Lenti London léte, de a helyszínek megvalósításában sem éreztem semmi eredetiséget és a történet is az a sima egyenes vonalú, ah, nem nyavalygok tovább, abbahagyom, ez nem az én könyvem volt.
Nekem ennyi: 6/10
Eredeti cím: Neverwhere
Megjelenés: 1996 (?)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírborítós fűzött
Oldalszám: 269 oldal
Ár: 2480,-
ISBN-szám: 978-963-986-807-6
Fülszöveg: Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?
Vandemar és Croup egyszerűen röhejes klisék, idegesítő volt mindkettő, külsőleg-belsőleg ennél tipikusabbak már nem is lehettek volna. Richard-nak sem volt túl sok igazi megmozdulása, pedig elméletileg ő a főhős, akivel együtt kellene, hogy dobbanjon a szívem, de ez sem jött össze. Mondjuk az tény, hogy volt egy-két erősebb jelenete, amik nagyon tetszettek (pl. metrós), de ez kevés. A mellékszereplők sem bűvöltek el, még Lamia, a Bársony volt az, aki bármennyi misztikumot is tudott hozni, de persze ő is tipikus volt, tudom, de őt még izgalmasnak tartottam. Tudom jól, hogy Ajtót lehetne nagyon szeretni, ő az aki ilyen szerepkörbe van szánva, de ő is halovány volt. Az egész halovány volt, pedig amúgy érdekes felvetés a Lenti London léte, de a helyszínek megvalósításában sem éreztem semmi eredetiséget és a történet is az a sima egyenes vonalú, ah, nem nyavalygok tovább, abbahagyom, ez nem az én könyvem volt.
Nekem ennyi: 6/10
Eredeti cím: Neverwhere
Megjelenés: 1996 (?)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírborítós fűzött
Oldalszám: 269 oldal
Ár: 2480,-
ISBN-szám: 978-963-986-807-6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.