Philip K. Dick: Kizökkent idő

Egy ideje, egészen pontosan a Galaxis Útikalauz stopposoknak év eleji újraolvasása óta motoszkált bennem, hogy de basszus, ez csak a sci-fi egy speciális szelete és annyira tág ez a része is az irodalomnak, hogy valamit még kellene, mert ez így nem elég, nekem legalábbis nem. Aztán kisebb kanyarokkal jött a felismerés, hogy nekem Philip K. Dick kell, mert a hagyományos robotos-űrben száguldozós-lézerháborús része nem izgat a dolognak (pedig nagyon szeretem a SW-filmeket), de ő legalább érdekes témákkal foglalkozik, mint pl. alternatív valóság, mi a valóság?, mindenféle fantasztikus elem, ami elég izgalmasnak hangzott és a különböző tartalmak átböngészése után a Kizökkent időre esett a választásom. Erről azt gondoltam, hogy kezdetnek megfelelő, még nem annyira elrugaszkodott, de azért megvan benne az, ami kell és végülis utólag azt tudom mondani, hogy a célnak megfelelt.

Fülszöveg: Volt már olyan érzésed, hogy a világon minden körülötted forog? 1959-et írunk. Ragle Gumm egy álmos, amerikai kisvárosban lakik, és abból él, hogy mindennap megfejti és beküldi kedvenc napilapja rejtvényét. Egyedülálló tehetségének köszönhetően ő az első számú versenyző a „Hol Lesz Legközelebb A Kis Zöld Emberke?” című játékban. Aztán az a nyugtalanító érzése támad, hogy valami nagyon nincs rendben a világgal. Mintha minden körülötte forogna. Vajon kik azok, akik minden lépését figyelik? Miért olyan fontos számunkra, hogy ne tudja elhagyni a várost? És mit csinál ő valójában, amikor naponta megtippeli, hogy „Hol Lesz Legközelebb A Kis Zöld Emberke”? A világ lassan kezd darabokra hullani, és Ragle Gumm mindent elkövet, hogy megtalálja a valóságot. Bármi is legyen az.

Nagyon jó a felépítése a könyvnek, elindulunk a szép kis amerikai kertvárosból, ahol minden olyan békés és mondhatni tökéletes az élet, Ragle is csak rejtvényt fejt, a férfiak dolgoznak, a nők háziasszonyok, a gyerekek meg játszanak. Kell ennél több? Aztán a férfi, és sógora is furcsa dolgokat észlelnek, mintha valami nem stimmelne a világukban. Éppen megfelelő adagokban érkezik a titokzatosság és élveztem, hogy apró építőkockákból kell felépítenem az egészet, de a könyv felétől kicsit átfordult a dolog egy ámokfutásba, amikor már minden belekerült az égvilágon, nem akarom lelőni, hogy hova meg milyen eredményre jutunk el, de akkor már nekem kicsit elszállt a dolog és valahogy nem is érzem azt, hogy megkaptuk volna a szükséges magyarázatokat, csak hogy valami nagyot akart alkotni.
Mindenképpen érdekes elképzelés és komolyan mondom, hogy tetszett, meg voltak benne nagy mozzanatok, csak ahhoz képest, hogy 10 ponttal indult és tartotta is magát egy ideig, az egész lezárása nekem nem tetszett, de lenyűgöző, hogy az író milyen képzelettel rendelkezett és mennyire jól látott már 1959-ben is egy-két dolgot a jövővel kapcsolatban.

Utóirat: az Egyesült Államokban már 1959-ben arra panaszkodtak, hogy miért hangosabb a reklám a tévéműsorok közben. Hol voltunk mi ekkor? Kb. 50 évvel később a magyarokat is elkezdte izgatni ez a dolog. :)

Nekem ennyi: 8/10

Eredeti cím: Time Out of Joint
Megjelenés: 1959
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2004
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 201 oldal
Ár: 1780,-
ISBN-szám: 963-863-619-5