Ez a rész az írónő The Boy-sorozatának egyik tagja, a magyarul is megjelent A fiú a házból és az Esküvő olasz módra c. felnőtteknek szóló regényével együtt, szorosabban pedig A fiú a házból-hoz kapcsolható. A Ki nevet a végén? is egy újságnál játszódik, mégpedig a The New York Journal (New York City elsőrangú bulvárlapja) dolgozói között, így azért már sejthető, hogy a folyamatos chatting nem igazán a globális felmelegedésről szokott szólni, hanem egymás magánéletéről.
Főszereplőnk most a személyzeti osztályról Kate Mackenzie, 25 éves szőke hajú kék szemű lány, aki nagy reményekkel érkezett a Citybe, de most mégis olyan problémákat kell megoldania, hogy mi van akkor, ha a desszertfelelős néni nem hajlandó valakit kiszolgálni, mert az szerinte nem érdemli meg? Ez megadja az alaphangulatot :D Ezen továbblendülve a Trent-család után most a Hertzog-családot ismerhetjük meg részletesen, ők is (gazdagok és) stiklisek mint mindenki más, közülük pedig Mitchell Hertzog emelkedik ki, aki rögtön szemet vet Kate-re, meg persze Kate is Mitchell-re. Következnek persze a bonyodalmak, a félreértések, beégések, pletykák, hazugságok, meg ami kell egy klasszikus habkönnyű szerelmi történetbe, de azoknak amúgy is tudjuk mi a végük.
A formája ennek a regénynek is rendhagyó a másik kettőhöz hasonlóan, így nem is nevezhető klasszikus regénynek, mivel naplótöredékekből, telefonhívásokból, e-mailekből (leginkább), jegyzőkönyvekből, menülapokra írt megjegyzésekből áll, semmi más nincsen, így eléggé furcsa, még inkább szellős és gyorsan olvasható, mivel bizonyos megoldások miatt sok az ismétlés, így gyakran a lap 1/3-a átugorható, ami annyira nem jó. Úgy érzem, emlékszem, hogy a másik kettő ilyen könyvénél jobban működött ez a forma és a stílus is kevésbé volt nyafogós, persze én is változtam valamennyire, mindenesetre strandra kiváló olvasmány, vagy annak híján az erkélyes ücsörgéshez kizárólag napsütésben.
Főszereplőnk most a személyzeti osztályról Kate Mackenzie, 25 éves szőke hajú kék szemű lány, aki nagy reményekkel érkezett a Citybe, de most mégis olyan problémákat kell megoldania, hogy mi van akkor, ha a desszertfelelős néni nem hajlandó valakit kiszolgálni, mert az szerinte nem érdemli meg? Ez megadja az alaphangulatot :D Ezen továbblendülve a Trent-család után most a Hertzog-családot ismerhetjük meg részletesen, ők is (gazdagok és) stiklisek mint mindenki más, közülük pedig Mitchell Hertzog emelkedik ki, aki rögtön szemet vet Kate-re, meg persze Kate is Mitchell-re. Következnek persze a bonyodalmak, a félreértések, beégések, pletykák, hazugságok, meg ami kell egy klasszikus habkönnyű szerelmi történetbe, de azoknak amúgy is tudjuk mi a végük.A formája ennek a regénynek is rendhagyó a másik kettőhöz hasonlóan, így nem is nevezhető klasszikus regénynek, mivel naplótöredékekből, telefonhívásokból, e-mailekből (leginkább), jegyzőkönyvekből, menülapokra írt megjegyzésekből áll, semmi más nincsen, így eléggé furcsa, még inkább szellős és gyorsan olvasható, mivel bizonyos megoldások miatt sok az ismétlés, így gyakran a lap 1/3-a átugorható, ami annyira nem jó. Úgy érzem, emlékszem, hogy a másik kettő ilyen könyvénél jobban működött ez a forma és a stílus is kevésbé volt nyafogós, persze én is változtam valamennyire, mindenesetre strandra kiváló olvasmány, vagy annak híján az erkélyes ücsörgéshez kizárólag napsütésben.
Nekem ennyi: 7/10
Eredeti cím: Boy Meets Girl
Megjelenés: 2004
Fordító: Tulics Mónika
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2005
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 344 oldal
Ár: 2200,-
ISBN-szám: 963-539-488-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.