Közbevetés

Eddig csak egy bizonyos téma (általában könyv, mi más) köré íródtak a bejegyzések, ez ilyen össze-vissza lesz, normális biztosan nem lesz még 2-3 napig.

El sem hiszem, hogy már csak 50 oldal van vissza a Breaking Dawn-ból (tömör 700 oldal amúgy). Hosszú, bár örömteli menet volt míg idáig eljutottam, nem vagyok perfekt angolból és bár persze nagyrészt értem amit olvasok, Meyer rengeteg aprólékos jelzőt használ, a környezet, emberek, hangulatok leírására, na meg szlenget, amikben nem vagyok igazán jó, ezért fárasztóbb nekem egy ilyet olvasni, mint egy magyar nyelvűt. Ennek ellenére hihetetlenül élvezem, szeretem ezt a sorozatot, amiért lehet kővel dobálni meg fújolni, nálam ez is belefér a kedvenc olvasnivalóim listájába. Mónika, ha ezt olvasod, tényleg örülnék majd szeptemberben a magyar fordításnak, remélem addig nem gondolom meg magam, amilyen lökött vagyok. :)

A Virágot Algernonnak egészen különleges írás, nem olvastam még sohasem hasonló stílusút, nyelvezetűt és témájút. Egyelőre Charlie-nak 68-ról már felment 100 körülire az IQ-ja, most kezdett el növekedni és azt megfigyelni, nyomon követni, hogy hogyan változik ezzel együtt a tudata, a gondolkodásmódja, egészen elképesztő. Ezt megírni (Daniel Keyes) és lefordítani magyarra (Szepessy György) brilliáns teljesítmény. Mivel itt minden fejben és lélekben dől el, ott játszódik, nem tudom a filmváltozatok mennyire erősek, lehet, hogy egyszer majd megnézem valamelyiket ha befejeztem.

A Körkép 2010-ből pedig időnként szemezgetek egy-egy írót, akihez épp kedvem van, nem veszem túl szigorúan, ez nem olyan egy-az-egyben kiolvasós könyv, van, akit kihagytam, mert téma/nyelvezet nem tetszett az első egy-két oldal után, van, amelyik nagyon tetszik, persze megjósolható volt (Háy János, Cserna-Szabó András), de van, aki kicsit csalódás volt, az alapján, hogy általában mennyire szeretem ahogy és amit ír (Tóth Krisztina).

Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

"Mindegyikünknek megvan a saját Austenja."

Minden olyan szépen indult: figyelemfelkeltő cím, harmonikus borító, kellemes témaválasztásnak tűnt a fülszöveg alapján, ráadásul nagy nehezen sikerült is kikölcsönözni éppen zárás előtt elsőként a Központi könyvtárból (csodálkoztam is, hogy még ilyenekkel bajlódnak a költözés előtt, hogy új könyvek vásárlása). A filmet már láttam bő egy éve talán, az eredeti most került sorra az elmúlt napokban, és bár azt nem mondom, hogy óriási elvárásaim lettek volna, egy kellemes és könnyed kis nyári olvasmányt akartam, de nem adta meg, csalódtam.

Ha más szemmel nézem mint először, akkor már a borító is hatásvadász, hiszen ki ne ismerné a szív alakba hajtott könyvlapok esetét, főleg mi könyveket szerető emberek, tele van vele a net, így olyan izé, hogy gyakorlatilag nem sok grafikusi tevékenységre lehetett szükség (szerintem), mert felmegyek én is a devianart-ra, aztán találok ezer ilyet. Olvasó megnyerése ezzel pipa (olyan szééép).
Pipa továbbá arra, hogy Fowler remekül kiválasztotta Jane Austent köretnek, hogy vesz öt nőt és egy férfit és összeülteti őket egy havonta egybegyűlő könyvklubban, ahol megvitatják a regényeket. Jane Austent az emberek, főleg a nők nagy része szereti, sőt imádja, nekem is a Büszkeség és balítélet és a Meggyőző érvek az egyik kedvenc könyvem, de nem olvastam minden regényét. Jó, hogy gondolt a hozzám hasonlókra és a könyv végén található egy összefoglaló az összes könyvről, hogy képben legyünk.

Zavart az elbeszélői mód, hogy "mi hatan -Jocelyn, Allegra, Sylvia, Prudie, Bernadette és Grigg...", tehát akkor ki az elbeszélő? Mindig más? Nem derült ki, mindig mindenkiről úgy beszélt, mintha ismerné, vagyis lenne egy hetedik tag, az írónő, de nem volt. Ezt valaki igazán elmagyarázhatná nekem, nem ehhez szoktam hozzá.

A könyv kicsi részében volt csak szó a regényekről tényleg, egy fejezet általában 40 oldal körül volt, ha abból 3 oldalnyi értelmes beszélgetést a könyvekről össze tud bárki gyűjteni, akkor sokat mondtam és akkor is csak általánosságokat mondanak. Én többet szerettem volna gondolkodni velük együtt a regényekről, de ehelyett mindenki életét (a gyerekkortól kezdve) mutatta be Fowler, amiben semmi különleges nem volt, unalmas és száraz volt.
Egyszer az jutott eszembe, hogy egy magyar szerző is megírhatná a Szabó Magda könyvklubot, tagjai Juli, Zsuzsi, Zsóka, Ildikó, Noémi és Béla, akik valakik, de az utca embere, de ez így valahogy nem az igazi.
Érdekes viszont a könyv végén található gyűjtemény arról, hogy Jane Austen rokonai mit gondoltak a könyvekről, illetve az évtizedek múltával egy-egy híres személy, irodalmár, író hogyan látta adott korban, tényleg érdemes elolvasni, de az egészet annyira most nem ajánlom. Azt az érzést szeretem amikor egy könyv dob rajtam, vagy földhöz vág, vagy felfelé, mindegy, tehát hagy valami nyomot, ez nem hagyott semmit, lehet megint Coupland-et fogok olvasni vagy végre a Keyes-t.

Nekem ennyi: 5/10

Kiadó: Laurus Kiadó
A kiadás helye: Győr
A kiadás éve: 2009
A kötés típusa: papírkötés
Oldalszám: 302 oldal
Ár: 2780,-
ISBN-szám: 9789638819116

Inkább lehetne ez a könyvborító, a film szereplőivel, A Jane Austen Könyvklub tagjainak története, így pontosabb lenne.

Díj és 10+1 könyv játék

Köszönöm szépen a meghívást a játékba Lobonak és Mónikának, ez az első alkalom, hogy ilyenben részt vehetek, hiszen csak júniusban kezdtem el a magam mondandójának a hajtogatását. :) Lobotól pedig kaptam egy Kreatív Blogger-díjat is, azért külön köszönet.

Utóbbi szabályai:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot

Ha szabad, akkor én most az Amélie csodálatos élete című film stílusában 3+3+1 ráadás formájában teszem meg a dolgot. :)

Nem szeretem:
- ha a hangerő a készülékeken páratlan számon áll (kivétel: 5 és 7, továbbá minden 5-tel osztható szám, de 6-oson sem állhat, valószínűleg tudat alatt emiatt lett "megengedve az 5 és 7...)
- ha a rendelőkben az emberek a tiltás ellenére bekopognak az ajtón
- ha a buszok a kiírtnál előbb elhagyják a megállóhelyeket

Szeretem:
- ha a zoknijaim használtság szerint tovább vannak csoportosítva
- ha az emberek megvárják míg zöldre vált a lámpa
- ha a kínai büfében a kiszolgáló megérti, hogy egész adag tésztát kérek, de hozzá csak fél adag édes-savanyú mártást

+ sohasem iszom semmilyen szénsavas italt, üdítőt

Továbbá meg kell neveznem 10+1 könyvet, amit ajánlok mindenkinek, mert én szeretem és értékesnek tartom, ötöt nehéz lett volna összegyűjteni, talán tizenegy könyvnél már nem kényszerülök olyan óriási kompromisszumokra és nem fog fájni a szívem (annyira). Tovább kell adnom a virtuális botot 5 másik bloggernek, ami nehéz ügy, hiszen mindenki forgolódik mindenhol, valószínűleg megkapta már mástól is, nem baj, ez csak a szeretet jelen. :)

A listám, igyekeztem a 2009-es és 2010-es olvasmányaim közül választani, semmiféle rangsor nincs, sőt ezek olyanok, amikről nem írtam a blogon sem, mert az úgy nem ér szerintem:

Robert Merle: Védett férfiak - régi, felfedezett kincs volt nálam
Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre - nem vagyok igazán ilyeneket hasonlóakat olvasó, ennek mégis a rajongója lettem több köteten keresztül
Tóth Krisztina: Vonalkód - magyar női szerzők közül akit a leginkább tisztelek és becsülök és olvasok, még ha ő nem is szereti ezt a megkülönböztetést
Szerb Antal: Utas és holdvilág - óóó
Bólya Péter: A veréb századik lépése - raktár mélyéről előkotort, egyetemistáknak külön ajánlott
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír - nem olyan vámpíros, eléggé eszement, egyszeri kitárulkozás
Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált - könyvtárosoknak ajánlott, aztán akár gondolkodjunk együtt utána
Alessandro Baricco: Tengeróceán - nagy szerelem az író, a művei közül ez a leginkább
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol - a francia csodanő, írjon még sok-sok ilyet
Cserna-Szabó András: Puszibolt - őrült, de szeretnivaló (szerző és a könyv egyaránt)
+ Douglas Coupland: X generáció - na ő meg szintén osztozik a szívem egy kis sarkán régóta a többiekkel, egészen egyedi, ahogyan rámutat a dolgokra és azok a párbeszédek!!!

Akitől szeretnék hasonlót olvasni: egy ember, márti, Juci, tasiorsi, Dün, plusz a két játék összevonása miatt visszadobom a labdát Mónikának, mert nála a díjat még nem láttam és PuPilla-nak, mert egyelőre az ő nevét is csak a 10+1-nél láttam, de nálam díjas is. :)

Darvasi László (Szív Ernő): Összegyűjtött szerelmeim

„Arra jöttem rá, kedvesem, hogy hiába, hiába fogod egész éjszaka az arcomat. Hiába igyekszel, hiába vagy óvatos, hiába gondolod ki azokat a fantasztikus elővigyázatosságokat. Egy nő szájára nem vigyázhatsz, nem, nem” – írja egy nő egy képeslapra a kávéház teraszán.

Szívből és hirtelen ötlettől vezérelve jött ez a kis szituációs gyakorlat az értékelés írásakor a molyon, nem szoktam ilyet csinálni, nincs írói vénám sem, Ernő előhozta belőlem, hogy én is az egyik szerelme lehessek. Azért jók ezek a könyvek (gondolok itt Esterházy Péter Egy nőjére, ami persze más egy kissé), mert nem szárazon és okoskodva nyúlnak hozzá a Nőhöz, mint témához, hanem egyedien, mindenki a saját szája íze szerint, ami miatt szeretjük őket. Felvonult sok-sok karakter (nők), amiknél nem is az a lényeg, hogy most felidézzük mind a százat, hanem az, hogy lenyomatok arról, hogy milyenek vagyunk, hogy a férfiak számára mit mutatunk, vagy éppen mit nem és az pedig a nagyon csábító rejtélyt tudja adni. Szívet melengető érzés, öröm ilyet olvasni, bár azért arra kíváncsi lennék, hogy egy férfi hogyan olvas egy ilyet, hogyan látja ezek után a másik nemet. (Én sohasem szoktam ennyit használni a szív szót, nemhogy egy bekezdésen belül, köszönöm Ernő, ez is Ön miatt van.)

"Lassan megértettem, hogy egy nő legnagyobb kincse az, hogy iszonyatosan, hogy halálosan lehet szeretni. Némelyik jól varr, mondjuk. Stoppol, mint egy ruhatündér. Süteményművész. Szül, mint aki tanulta, hogyan kell szépen csinálni. Kegyetlenkedik, intrikál, békétlen, önző dög, lenéz, kihasznál, igen, sok mindent tud a nő, de mégis a legbecsesebb tulajdonsága, hogy szeretni lehet. És nincsen miért. Vagy van, de minek rákérdezni, ülsz előtte, nézed, szereted. Vagy nincs veled, szereted. Azt se tudod, kicsoda, nem is ismered, szereted. Elvágja a torkod, szereted. Drágám, kicsi szívem."

Nekem ennyi: 9/10

Kiadó: Magvető
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2003
A kötés típusa: papírborítós keménykötés
Oldalszám: 294 oldal
Ár: 1990,-
ISBN-szám: 9631423255

Douglas Coupland: A rágógumitolvaj

"Don't happy, be worry. Hopp, fordítva."

Coupland kevésbé ismert író itthon, azt érdemes róla tudni, hogy az amerikai post-beat vagy posztmodern irodalomnak mondott éra egyik kiemelkedő alakja az X generáció 1991-es megjelenése óta. Ekkor szállt szembe a fogyasztói kultúrával, vagyis az arcunkba, mondta, hogy ezek vagyunk, de lehet változtatni. Szeretem ezt a könyvet. Bár azóta írt már 12 másikat is, ezek közül magyar fordításban csak A rágógumitolvaj (The Gum Thief, 2007) és a Minden család pszichotikus (All Families are Psychotic, 2001) jelent meg, most nyáron várható a Barátnő kómában (Girlfriend in a Coma, 1998). Majd egyszer talán beérjük magunkat, remélem.

Ebben a regényben az író megmaradt a kezdeti irányvonalnál, 100%-ban a valósággal foglalkozik, erről ír, hogy mi van körülöttünk, milyen emberek vagyunk, milyen szokásaink vannak. Főszereplőnek két teljesen átlagos embert választott, akik az amerikai társadalom nagy hányadából bárki k lehetettek volna, bár kicsit antiszociálisabbak a szokásosnál. Roger 43 éves elvált férfi, akinek annyit sikerült elérnie a tartásdíjfizetésen kívül, hogy alkoholista és egy írószer-nagyáruház noname alkalmazottja és utálja az életét. Bethany meg egy huszonéves lány, aki Roger munkatársa, halott lánynak nevezik, mert mindig fekete cuccokban jár, fekete rúzst használ, az arcát pedig fehérre festi, ő sem élvezi túlságosan az életet. Elkezdik olvasni egymás naplóját, ezekből ismerjük meg őket, ezek a részek adják magát a regényt is. Bár teljesen mások, mégis összebarátkoznak, jönnek persze mellékszereplők, családtagok, munkatársak, stb, hogy kirajzolódjon a társadalom, amiben tulajdonképpen élnek.

És akkor mi is a regény főszenzációja? Az, hogy Roger fogja magát, és elkezdi végre írni a regényét: a Kesztyűk tavát, aminek a címével egyébként rettentően meg van elégedve, így magával is, de én is, úgyhogy Kesztyűk tava rulez. Regény a regényben, nem túl gyakori és főleg nem ilyen témában, de hihetetlenül ráérzett ezzel is Coupland, hogy hogyan tudja még inkább beleszőni a tükröt a regényben, úgy, hogy izgalmas is legyen. A készülő regénye két főszereplője az öregedő Steve és Gloria, a férj író és egy neves egyetem angol tanszékének vezetője, Gloria meg színésznő. Ők is megkeseredettek, (ez úgy általában jellemző minden szereplőre), csak Scotch-ot isznak egész nap és egyik este vendégül látnak egy fiatal és sikeres írót, Kyle-t és feleségét, Brittany-t. Kyle készülő könyve épp egy írószer-nagyáruházban játszódik > az újabb regény a regény a regényben, hmm. Az ő beszélgetésük tulajdonképpen a Kesztyűk tava, és éppen ez az erőssége, rengeteget elárul a művészvilágról, hogyan gondolkodnak egymásról írók, mi az ars poeticájuk, szóval hogyan állnak az őket körülvevő világhoz.

Szeretem ezt a stílust, hogy őszinte, nem kertel, nem látja rózsaszínnek a világot Coupland, és ezt nem is fél a szemünkbe mondani, még ha darabokban, naplórészletek formájában is, kicsit humorosan, még inkább szomorú formában. Nem a cselekmény a legfontosabb, bár azért haladnak valamerre a szereplők, a fő erősség a gondolatok, amiket egymás között vitatnak meg a szereplők, hogy hogyan is látják a világot, amiben mi is élünk itt 2010-ben is. Nem olyan jófejek, mert kicsit bukottak és nem tűnnek túl szerethetőnek, de azért a végére például én is egész jól összebarátkoztam Bethany-val. A lezáró három oldal pedig pályázhatna a legütősebb befejezések díjára simán, nem hittem, hogy még rá tud tenni egy lapáttal Coupland, de rá.

Nekem ennyi: 10/10 (Kesztyűk tava: 10/10)

Kiadó: Európa
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: keménykötés
Oldalszám: 284 oldal
Ár: 2600,-
ISBN-szám: 978-963-07-8620-1

Egy szegény olvasó panaszai

Mert van az a pillanat, amikor a könyvtárban azt mondják neked (talán viccesen, remélem), hogy most már fogd vissza magad, mert túl sokat kölcsönzöl. Szép.

Anna Maria Mäki: Zárt helyek igézete

A cím és a borítón ábrázolt riadt szemű, szűk helyen kuporgó karikás szemű lány alapján azt gondoltam, hogy kizárólag a klasszikus klausztrofób helyzetekre lesz kiélezve a könyv, meg nagyjából a fülszöveg is ezt sugallta, tehát lift, busz, metró, alagút, épületlabirintusok. Voltak ilyenek is, de egyáltalán nem ezen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a társadalom és egyén kapcsolatán, kinek mi a szerepe, bezárva érzi-e magát és van-e ebből kiút. Nők voltak a főszereplők, tinikortól elkezdve az anyáig, volt, aki maga hibázta el az életét, volt, akit férfiak kényszerítettek elviselhetetlen helyzetekbe, de ide tartozik a család kérdése is, hogy mi legyen a nő, karriert építsen, vagy a hányást takarítsa fel. Kinek hogy jön le, abban én azonban megerősödtem, hogy még jó ideig nem az etetőszék, pelenkázó, fürdőkád háromszögében akarom tölteni a nap huszonnégy óráját, riasztó volt a Hat óra alvás című fejezet.

A könyv hét egységre van bontva, mindegyik történetben megjelenik egy fekete kalapos nő. Először igazán a 39. oldalon, A zárt hely igézete című liftes történetnél kaptam fel a fejem, hogy ez már izgalmas, nem csak csordogál a megszokott busz-metró vonalán, elképzeltem, hogy ha én lennék ilyen helyzetben, inkább nem, nem véletlenül nem szállok be a liftbe idegen emberekkel, főleg egyetlen férfival nem. A IV. részt nyitó Hat óra alvást azóta is a könyv csúcspontjának érzem, úgy éreztem itt van elemében igazán az írónő, hiszen a rövid életrajz alapján a három gyermekével maga is jól ismeri ezt a világot, hogy mit jelent bezárva lenni a lakásba, na meg kiderül, hogy azért Finnország sem a mennyország, még akkor sem ha "túl jó a szociális ellátás". A Testvérgyilkos képtelenségnek tűnik, egyszerűen nem hiszem el, hogy van olyan értelmes lány, aki egy ilyen törvényt elhisz, amit vele tartatnak be, de jó példa volt arra, amikor a férfi uralkodik a nő fölött, aki ezt szó nélkül tűri.

Nagyjából itt ki is merül, hogy mi a kiemelkedő számomra, nem mondom, hogy nem rossz első kötetnek, de kicsit középszerű, néha egészen unalmas történetekkel, a papírborítóra nyomtatott idézet is kicsit erőltetett a nézetekkel meg a könnyű idomulás képességével, persze igaznak is mondható, de akkor is "nagyon megmondós" érzést hagyott bennem maga után. Ha már finn írónőt kellene ajánlani, akkor sokkal inkább Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen című elbeszéléskötetét ajánlom, az sokkal mélyebb és tartalmasabb, bár ugyanakkor fájdalmasabb témát érint.

Nekem ennyi: 6/10

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
A kiadás helye: Budapest
A kiadás éve: 2008
A kötés típusa: papírborítós papírkötés
Oldalszám: 168 oldal
Ár: 2480,-
ISBN-szám: 9789639725300